Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Homokdiód - OrešacSzerbiaBánságTemes történelmi vármegye - Zsidóvár (Cetaţea Jidovilor, Židovar)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép
  • Szállás

HOMOKDIÓD - OREŠAC

Orešac – Homokdiód La Téne-kori vára
Vármegye: Temes vármegye, Fehértemplomi járás (1914.)
Ország: Szerbia
Régió: Vajdaság
Helységnév 1: Orešac
Helységnév 2: Homokdiód
Várnév 1: Židovar
Várnév 2: Zsidóvár
Várnév 3: Cetaţea Jidovilor (a helyi román nemzetiségű lakosok elnevezése)

A vár története:

A Homodiód-i (Orešac) Zsidóvár, Vajdaság Temes vm. Fehértemplomi járás
Zsidóvárnak egy több településrétegű, őskori telepet neveznek, mely a Delibláti homokhát (Deliblatske pešcare) keleti szélén, a Versectől (Vršec) húsz kilométerrel délebbre lévő Homokdiód (Orešac) falu közelében található. Az őskori település egy különálló, erdővel benőtt platón helyezkedik el, mely kb. 40 méterrel magasodik az itt meglehetősen széles Karas (Karaš) folyó völgye fölé. A terepalakulatokból világosan megkülönböztethető a zsidóvári telep legfelső, védő földsáncokkal megerősített platója (hasonlatosan valamiféle akropoliszhoz, vagy síkföldi sáncvárhoz), melynek szabálytalan ellipszis alakú területe, megközelítőleg fél hektárt tesz ki. A mesterségesen kialakított tágas terasz legmegközelíthetetlenebb oldala az északi és az északkeleti, melynek valószínűleg szintén védelmi funkciója lehetett. A platótól 8-10 méterrel mélyebben, egy terasz található, mely a platóhoz egy széles felvezető rézsűvel kapcsolódik. A rézsű a valamikori „várkapuhoz”, illetve egy tágas, külön védőműként működő erődítéshez vezet. A Zsidóvár hátországát közvetlenül képező barátságtalan Delibláti homokhát, valamint a várhely keleti és déli lábainál elhaladó Karas folyó rétek és mocsarak, alkotta völgye, mindenképpen hozzájárulhatott ahhoz, hogy ez a magaslat egy nehezen megközelíthető erődítménnyé váljon, melynek kiemelkedő fekvése lehetővé tette, hogy innen ellenőrizni lehessen a Karas folyó mentén haladó ősi utat. 
Ez a kiemelkedően jelentős, őskori régészeti lelőhely, már Branko Gavela professzor, 1948/49-es első ásatásai előtt is ismert volt a tudományos közélet előtt. Különösen érdekesek a 19. század végi, 20 század eleji, zömében magyar és német nyelvű források. Ám Zsidóvár a maga kiemelkedő fekvésével, már sokkal korábban magára vonta a kutatók figyelmét. 
Egy dél Bánátot ábrázoló topográfiai térképen, melyet Savoyai Jenő herceg vetetett fel még 1717-ben, mint „Gidobar, alt Schloss ruinirt” (azaz, Zsidóvár, egy romokban lévő, ősi erődítés) említették meg. A Temesvári régészeti társaság, Bánát története című évkönyvében, egy bizonyos Ormos Zsigmond leírást adott közzé, a Karas folyó alsó folyás menti erődítésekről (Gerebencz/Grebenac, Temesváralja/Dupljaja, Homokdiód/Orešac – Zsidóvár). A zsidóvári tetőn, illetve az aljába legördült nagy mennyiségű kerámiatöredékek alapján azt állapította meg, hogy itt valaha egy település létezett, benne pedig egy nagyjelentőségű kerámiaműhely működött. Ugyanez a szerző egy igen érdekes néprajzi adatot is közölt. Tudniillik, megemlítette, hogy Zsidóvár és környéke, számos forrásvizéről volt ismert. Azonban a helybeliek hite szerint, az egyik forrás megbolondult, mivel számukra elképzelhetetlen volt, hogy egy elapadt, földdel betemetett forrás, egyszer csak, nagymennyiségű sós vízként megárad, majd a vize rémséges módon elapad. Böhm Lénárd (Leonard Bem), a Fehértemplom-i (Bela Crkva) gyűjtemény őrzője, 1880-ban, egy rövid, homokdiódi erődítésről (Zsidóvár) szóló áttekintésében, azt az elképzelést vetette fel az itteni durván, kézzel megmunkált kerámia alapján, hogy az első erődítést a barbárok, illetve a dákok hozták létre. A Homokdiód melletti Zsidóvár kutatásának első fázisát, valamint az erősség földműveinek meglehetősen részletes leírását, Téglás Gyula és Milleker Bódig hajtotta végre, még a 20. század elején. Ezután 1905-ben, Téglás vonatkozó tanulmányában a két szerző közreadta a zsidóvári erődített telep egyes részein végrehajtott szondázó jellegű tevékenységét, ahol közölték az erősség felmérési rajzát, valamint a terep metszetének képét. A két világháború közti időszakban, külföldi szakemberek foglalkoztak Zsidóvárral. Raszajszki Rasztkó (Rastko Rasajski), a Verseci őskori régészeti múzeum akkori igazgatójának ajánlása alapján, Branko Gavela 1948/49-ben kezdte meg Zsidóvár régészeti feltárását, hogy kialakítson egy régészeti lelőhelyet, a belgrádi Filozófiai tanszék régészhallgatók nyári, gyakorlati oktatásának céljából. Annak ellenére, hogy a hallgatók által végrehajtott ásatások kezdetekben csak szerény mértékűek voltak, az eredményeik az időben azonban nagyon jelentősnek bizonyultak, ami lehetővé tette Gavela professzornak, hogy megírhatta belőle a doktori disszertációját (Keltski oppidum Židovar - A zsidóvári kelta oppidum, Belgrád, 1952.). Gavela professzor hosszú szünet után, 1964-1966-ig, majd 1971-ben és 1977-ben nagy elánnal folytatta Zsidóvár feltárását. Az így létrejött terjedelmes régészeti anyagot, mindenekelőtt a kerámiákat és az ásatási dokumentációkat, jelenleg a belgrádi Filozófiai tanszék, Régészeti gyűjteményében őrzik. 
Gavela professzornak Zsidóvárban végzett tevékenységének összegezése, az időtávlat miatt meglehetősen hálátlan feladat. Zsidóvár első, mindenre kiterjedő, kampányszerű ásatása, a háborúutáni Szerbia első, őskori lelőhelyének régészeti feltárása volt. A szerény pénzügyi eszközök ellenére, tíz kisebb-nagyobb kutatóárkot nyitottak, összesen kb. 500 négyzetméternyi területen, melynek 10 százaléka érintette a zsidóvári várplató felső részét. A nagyobb kutatóárkokat a település szélén alakították ki, melyek célja az volt, hogy a földműveknek legalább egy részét, mindenek előtt e legfiatalabb La Ten település sáncait megkutassák. A kis területen végrehajtott munkálatokkal, egyes helyeken 4 méteres mélységig is lehatoltak. Ekkor bolygatott régészeti leletek mellett, épületmaradványok, illetve lakóépületek, nagyon szerény maradványaira leltek. Az előkerült leleteknél Gavela professzor leginkább, az általa keltának meghatározott latinkori kultúrára figyelt. Zsidóvár régebbi településeiről, Gavela professzor egyes munkatársainak kutatásai alapján vannak ismeretek. 
Zsidóvár az eddig közreadott tanulmányok alapján, a vajdasági al-Duna mente, legjelentősebb bronzkori, vaskori (Kre. 2. és 1 évezred fordulója) lelőhelyeihez sorolható. 
A belgrádi Filozófiai tanszék, pontosabban a belgrádi régészeti kutatóközpont és a Vereseci nemzeti múzeum projektje alapján, az 1996. és 1999. közti időszakra irányozták elő, a zsidóvári terep újabb, szisztematikusan végrehajtandó régészeti kutatását. 
Egy több településrétegű, őskori lelőhelyen végrehajtott rendszeres ásatás, elkerülhetetlen beavatkozásokkal jár. Egy őskori település újabb metódusok szerinti régészeti feltárása, szinte elképzelhetetlen egy sor más tudományág (antropológia, paleozoológia, paleobotanika, pollenelemzés, C-14-es elemzés, stb.) összefogása nélkül. A zsidóvári vártető délkeleti részén nyitott hatalmas (300 nméter) ásatási szektor mérete lehetővé tette, hogy részletesebben megvizsgálhatóvá váltak az itt található lakóépület maradványok, illetve külön figyelmet lehetett fordítani az ingó régészeti leletekre. Ekkor minden fellelt fémtárgyat, cserépdarabot és emberi csontvázat pontosan rögzítettek egy-egy 1 négyzetméteres négyzethálón belül, majd még magán a terepen, felvázolták egy milliméteres papírra, aztán az így kapott adatokat folyamatosan számítógépen rögzítették. A számítógéppel rétegesen egymásra vitt rétegekből, különösen értékes adatokat kaptak, melyek alapján világosan megmutatkoztak a lakóépületek és kiegészítő berendezéseik (kályhák, szemétgödrök fémkohók), szituációs alaprajzai, a külön is megfigyelhető tárgyi leletekkel. 
Zsidóvár nevének eredetéről elmondható, hogy már a legelső kutatói is ezen e néven illették. Homokdiód lakosainak túlnyomórésze, már régtől fogva román nemzetiségű, akik nyelvén maga a „zsidó/jidova” név, egy dzsinnt, óriást jelent, mely szótőhöz, a magyar, erősséget, pontosabban földvárat jelentő „vár” utótagot kapcsolták. Érdekes, hogy egy olténiai, kisebb erősséget is „Cetacea Jidovilor-nak” neveznek, ami egy kisebb hatalmú dzsinn, vagy óriás várának is fordítható.
Zsidóvár eredeti telepeseiről a régészeti feltárások alapján nehéz jelenleg bármit is mondani, csak annyi tudható, hogy a telepet egy hatalmas tűzvész után hagyták fel. A C-14-es vizsgálatok, mindenesetre a mélységes múltra utalnak. A legutóbbi feltárásokkal, csak a legkésőbbi, azaz azt a zsidóvári települést tárták fel, mely latin, illetve történelem előtti korba valónak határozható meg (ennek kerete a Kre. 1 század eleje, illetve a Kre. 1. század vége). A település határain belül, téglány alaprajzú, föld felszínére épített, illetve sekély alapozású lakóházakat emeltek. A házak váza fa cölöpökből készült, a sarkain helyenként kőlapozással. A falaikat szépen megmunkált paticsfal alkotta, míg a padozatot agyagtapasszal borították. A házak belsejében, patkóalakú alapokon nyugvó tapasztott kályhák voltak. A régészetileg feltárt tárgyak között, nagy mennyiségű bronz és vas fibula volt. A kronológia szempontjából különösen jelentős egy ezüstpénzlelet. Szinte mindenhol, szokatlan nagymennyiségű vassalak és kisebb vasedények öntésére szolgáló öntőminta volt található, mint ahogy számos vastárgy (lándzsahegy, nyílhegy, vasalat) is. A település életének megszűnésének meghatározásához, az értékes római kori cserépmaradványok jelentenek segítséget. A terepen végzett elsődleges munkálatok során előkerült leletek alapján, Zsidóvár legfiatalabb rétegét, a kelták scordicus törzsének, vagy a dákok településének lehet tekinteni. Tudniillik, dél Bánát térségében, mint ahogy a régészeti leletek, de az írott források is bizonyítják, a két nép egyidejűleg és szinte egy helyen élt együtt. 
A homokdiódi (Orešac) Zsidóvár 20. század eleji felvételi rajza, Dénes József gyűjteményéből.

(Szatanek József)
GPS: É 44° 57.014 (44.950230)
K 21° 15.859 (21.264315)

A 2007. március 19-ei bejárásunk során, mi Bela Crkva (egykor Fehértemplom) településének irányából közelítettük meg, ám a legfontosabb tájékozódási pontot a vár felkereséséhez, egy bizonyos Straža (egykor Temesőr) nevű település jelenti! E település nyugati határában folyik el a Vicinic patak, mely egyébként az un. Teréz csatorna részét képezi. Ha keletről hagyjuk el Temesőr települését, akkor a csatornán átívelő híd utáni, legelső, balra forduló, egyébként jelzetlen, aszfaltos útra kell fordulnunk. Ez vezet a zömében román nemzetiségűek által lakott, egykor Homokdiódnak, ma Orešac-nak nevezett településre. Az őskori várhoz, először át kell mennünk a teljes falun, majd egy délnyugat irányú, szántók közti földúton kell haladnunk, hogy a sáncvár árkát képező, szakadékszerű völgyhöz érjünk. A vár innen már csak gyalog, a lejtőkbe vágott lépcsőkön át közelíthető meg. A látvány egyszerűen lenyűgöző! Egyszerűen megdöbbentő, az a kép, amit ez, a kb. 5.000 éves, emberi kéz alakította, őskori vár nyújt. Magát a vár területét kutatóárkok sokasága szeli át, tekintve arra, hogy ez a lelőhely a belgrádi Műegyetem Régészeti tanszékének a gyakorlóterepe. 
A várhelyet 2007. március 19-én bejárta: Szabó Tibor, Karczag Ákos és Szatanek József 

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció