Sámson vár
A békés megyei Doboz nagyközségtől délkeletre, a Holt Körös (napjainkban Feketeéri-csatorna) egyik kanyarulatában található a Sámson vár néven ismert Árpád-kori földvár. A vár már Paulovics András 1789-es térképén is szerepel, azonban csak Haan Lajos történész Békés megye történetét feldolgozó monográfiájának 1870-es megjelenése óta közismert.
Az első leleteket az 1930-as években Doboz község orvosa, Godán Ferenc gyűjtötte a földvár területéről, aki írásaiban többször megemlékezett a Doboz környéki lelőhelyekről, így a Sámson várról is. Régészeti terepbejárást először Lükő Gábor, a gyulai múzeum egykori igazgatója végzett a lelőhelyen, akinek megfigyelései és térképvázlatai alapján a Fekete-Körös holtágának kanyarulatában elhelyezkedő sáncot 1950-ben régészetileg védetté nyilvánították.
A Sámson vár nevének eredete bizonytan. Az 1789-es térképi ábrázolást megelőző forrásokból nem ismert a Sámson vár elnevezés. Haán Lajos említett munkájában a következőket írja a Sámson váráról: „sáncok nyomai látszanak rajta. Népmonda szerint nevét egy Sámson nevű rablóvezértől vette, ki cinkosaival egy itteni földalatti üregben tanyázott. Lejáratul egy vastag csonka fának üres derekát használván.”
1960-ban Kovalovszki Júlia végzett a területen terepbejárást, majd 1964-től szondázó ásatásokat kezdett a Sámson vár területén. A hely áttekintését könnyítette, hogy akkoriban vágták ki a sánc területét borító régi erdőt, és helyére fiatal fákat telepítettek. Kovalovszki Júlia meghatározta a sánc kiterjedését, és két helyen átvágta a sáncot.
A Sámson vár két részből áll. A belső vár egy kb. 80 x 100 méteres kiterjedésű, lekerekített sarkú, háromszög alakú terület, amely a Holt Körös egyik természetes kanyarulatának védett zugában helyezkedik el. A sánc formáját Kovalovszki Júlia előbb kör alakúnak vélte, majd a felmérések után háromszög alakúnak határozta meg. A belső vár keleti részét az árvízvédelmi munkák során egy szakaszon befoglalták a Körös gátjába. Akkoriban a sáncnak a felszínből kb. 1 méter magasan kiemelkedő vonulata jól megfigyelhető volt a frissen telepített fákkal borított területen.
A külső vár sáncai a belső vártól keletre találhatók, egy kb. 200 x 100-200 m-es területen. Kovalovszki Júlia a második átvágás területén egy kaputorony maradványait tárta fel, amely a döngölt földből készült sáncon történő átjárást biztosította. A kaputoronynak csak egy kis része esett az átvágás területére, ezért a méreteit akkor nem lehetett egyértelműen meghatározni. Megfigyelései szerint a torony padlószintjét átégett agyagrögök, hamu és patics borította. Az ásató a földvárat a sáncba döngölt edénytöredékek alapján a 10-11. századra keltezte.
Azonban már az 1964-65-ös feltárások eredményeként kiderült, hogy a dobozi Sámson vár sáncának szerkezete nem sorolható be az ismert 10-11. századi földvárak közé. Az Alföldnek ezen a részén ritkán előforduló földvárak közül egy sem hasonlít a dobozi Sámson várhoz. Az Árpád-korban épült ispánsági várak, vagy a motte jellegű földvárak szerkezetileg és építéstechnikailag is komoly eltérést mutatnak. A Dobozon részben feltárt kaputorony és sánc szerkezeti meghatározásának bizonytalansága is indokolta a kutatás folytatását, melyre az ezredfordulót követően került sor.
Doboz Nagyközség Önkormányzata turisztikai célú beruházás részeként a Sámson vár területén kaputorony felépítését kezdeményezte 2005-ben pályázati támogatással. A kaputorony terveinek régészeti előkészítésénél figyelembe vették Kovalovszki Júlia 1964-65-ös feltárásának eredményeit, és szakmai véleményét. A beruházás megkezdése előtt, 2006 szeptemberében hitelesítő feltárásra került sor Liska András, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum régésze vezetésével.
A feltárási eredményel alapján Liska András megállapította, hogy a kaputorony a földvár első építési periódusában épült. Az első építési periódus során a sáncot rétegenként döngölt sárgahomokos agyagból építették, belső cölöpszerkezet és sövényfonat nélkül. A sánc vállán paliszádfal futott végig, amely kihegyezett végű cölöpökből állt. A paliszádfalat alkotó cölöpök között sövényfonat lehetett, amelyet talán sárral betapasztottak. Tisztázódott, hogy a sáncot a Körös felőli oldalról nyert agyagos földből emelték, és az így keletkezett mélyedés a sánc külső oldalán, a sánccal párhuzamosan futó további védműként szolgált. Ennek a mélyedésnek a feltöltésében Árpád-kori, 10-11. századi edénytöredékeket találtak, amelyek az első építési periódust keltezik.
A kaputorony pusztulása után az építmény törmelékét elplanírozták, és az átjárót megszüntették a sáncon. Az elplanírozott omladék felső rétegében egy vélhetően 12–14. századi edénytöredéket találtak, amely már a sánc megújításának idejét jelzi, és a sánc második építési periódusához kapcsolódik. A földvár második építési periódusában az eredeti sáncot megmagasították, és szélességét is megnövelték. Ekkoriban a sánc belső, védett oldalán, a sánc lábánál csapadékvíz-elvezető árkot alakítottak ki, amelynek a betöltéséből 13-14. századi edénytöredékek kerültek elő. A második építési periódust ezek a leletek keltezik.
Történeti adatokkal egyelőre nem tudjuk alátámasztható az a régészeti megfigyelést, amely szerint a sánc első építési periódusát követően a kaputorony, illetve a sárral betapasztott teljes paliszádfal leégett. Ezek után a kaputornyot megszüntették, a helyét feltöltötték, és a sáncot megmagasították. Ez utóbbi átépítés, amelyet második építési periódusként definiáltunk, néhány kerámiatöredék alapján a 13-14. század során zajlott le. Az átépített földsánc későbbi használatáról nincsenek adatok, de az évszázadokon keresztül erdővel borított építményről született legendák jelzik, hogy a várat mindig számon tartották a doboziak.
Doboz és környéke az Árpád-korban sűrűn lakott terület volt. Kovalovszki Júlia terepbejárásai és ásatása nyomán Doboz Árpád-kori előzményeinek területe, több falu, kisebb szállás azonosítható. A korabeli apró falvak lakossága, különösen az Árpád-kor korai szakaszában refugiumként, alkalmi menedékhelyként használhatta a Körös védett zugában megépített Sámson várat. A feltárt kaputorony a belső várnak azon a részén helyezkedett el, ahonnan a közeli Hajdúirtáson előkerült településrészlet és az egykori Alsó-Doboz irányába nyílik kilátás.
A sáncba döngölve megtalált 10-11. századi kerámialeletek tanúsága szerint a földvárat az Árpád-kor elején építették. Az ehhez az időszakhoz köthető írásos források Dobozt a királyi kondások falujaként említik. A Sámson vár alkalmi menedékhely szerepe és a királyi konda jelenlétére utaló esetleges összefüggést a jövőben érdemes lehet tovább vizsgálni. A sánc belső, védett oldalán huzamosabb ideig használt lakó objektumok nyomai nem kerültek elő, a vár tehát ez is megerősíti, hogy valószínűleg tartósan nem volt lakott. A vár menedékhely szerepe mellett esetleg különböző javak, állatállomány, élelmiszer raktározására használhatták.
Források:
Kovalovszki Júlia - Doboz történetének vázlata a legrégebbi időktől a középkor végéig - 1989 115-147. old.
Liska András - A dobozi Sámson vár - Magyar Múzeumok - 2007/3. ősz