Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Beregéda (Deda) község határában, a Kirva nevű pusztán feküdt valaha a Tóvárnak nevezett ősi mocsárvár, amelyet a nyári időszak kivételével még ma is gyakran csak gumicsizmában lehet megközelíteni. Bár a területet manapság részben legelőként hasznosítják, a csatornákkal szabdalt, itt-ott lápos, süppedékes mezőn sokszor még augusztusban is beleragad a szekér a mély sárba, ingoványba.

A vár első írásos említése 1274-ből származik, viszont a XX. század 40-es éveiben Jankovich József által lefolytatott ásatások azt bizonyítják, hogy már korábban, a magyar honfoglalás idején is volt itt egy kisebb település. A magyar krónikákban több helyen is szerepelnek mocsárvárak, közöttük is a leghíresebb Mosaburg (Zalavár). Valószínűleg itt, a gyepűszélen, a természeti adottságokat kihasználva épült fel a Tóvár. A várat többszörös árokrendszer, illetve, jelen esetben a környező mocsár védte az ellenséges támadásokkal szemben.

Lássuk mit ír a várról az 1880-as évek elején a vidék neves kutatója, Lehoczky Tivadar: „A határ nyugati oldalán, posványos téren áll a Kirva nevű puszta, melynek emelkedettebb pontján egy régi földvárnak nyoma látszik. E parányi erőd csak 25 méter átmérőjű, s hármas sánccal és töltéssel vala egykor körülvéve, hozzá észak és dél felől az egykor kétségtelenül átgázolhatlan mocsáron át két 3-400 lépésnyi hosszú pallószerű híd vezetett, melynek a földbe vert tölgyfa cölöpjei két sorban maiglan jól látszanak. A várhelyen jegytelen téglák és kövek hevernek s némi üregek, melyeket kincskeresők vájtak. A láp most már kiszáradt s legelőnek s részben kaszálónak használtatik. ” A kincskeresés nem lehetett véletlen, mert a néphagyomány szerint a várban rablók tanyáztak, akik kincseiket itt rejtették el.

Csekély méretei ellenére a dédai Tóvár az Árpád-korban fontos szerepet játszott az északkeleti határok védelmében, hiszen csak a hidakon át lehetett megközelíteni, ezeket vész esetén a védők könnyen szétrombolhatták.

A Jankovich József által végzett ásatások során bizonyosságot nyert, hogy a vidéket, illetve az agyagdombot, amelyen a vár is állt, már az újkőkorszak (neolitikum) során emberek lakták. Erre a településre épült rá a vár.

Közel egy évtizede régészek ismét kutatóárkot vágtak a várban. A vár központi platóján középkori leleteket találtak, míg sáncában a bádeni kultúrához tartozó őskori leletek kerültek elő.

Déda községnek és környékének 1865-ben összeállított kataszteri térképén még ott látható a Tóvár helye, igaz a térképész saját fantáziájára hagyatkozott, amikor azt egy tornyos lovagvárnak ábrázolta.

Forrás:

Zubánics László újságcikke nyomán.

Carpatica. Uzshorod. 1998. 64.

Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Bp.-Beregszász. 1996. 501.

Az Ungvári Egyetem régészének, Kotigoroshko Vjacheslav úrnak szíves közlése.