Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gút - GutUkrajnaKárpátaljaUgocsa történelmi vármegye - Kismunkács vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép
  • Szállás

Kisgút és Nagygút községeket 1942-ben Kétgút néven egyesítették, Kétgút községet 1995 óta Gút-nak (ukránul: Gut) nevezik

A magyar honfoglalást követően őseink a mocsaras, áradásos vidéken számos földvárat építettek, elsősorban kisebb magaslatokon, ahol a lakosság védve volt az árvizekkel, illetve a gyepűkön be-betörő ellenséggel szemben. Gut (a kelták idején is lakott terület) egyike volt azoknak a településeknek, amelyek életét a Szernye-mocsár, illetve a környező hatalmas erdőségek (silva Bereg) egyaránt meghatározták. Első írásos említése 1312-ben történik, ekkor tűnik fel egy Csarodán hatalmaskodó nemes nevében. Viszont a települést később is birtokló kis- és nagyguti Guthy család történetéből ismert, hogy az a László nevű udvari vitéz, aki 1217-ben tevékenyen részt vett II. Endre király keresztes hadjáratában és az uralkodót a Szentföldre is elkísérte, már birtokkal rendelkezett itt. 1241-ben Batu kán pusztító hadjárata folyamán az egész vidék megsemmisült. Talán a környező erdőknek, mocsaraknak, illetve az utóbbiban rejtőző várnak köszönhetően a lakosság egy része megmenekült, hiszen már 1323-ban ismét virágzó településként említik.

A vár, amelyet a néphagyomány szerint Kismunkácsnak neveztek, a Szernye-tóból (gáti-tó, vagy Stagnum) kiszakadó Jaszinó és a gáti nagy víz nevű folyók egyesülésénél terült el, a Kis- és Nagygút helységek közötti vízzel körülvett szigeten feküdt, kb. 2 holdnyi területét földtöltésekkel és árkokkal védték. A földvár, a benne lévő kúriával, a körülötte elterülő birtokrészekkel együtt a Guthy család birtokát képezte, míg a folyótól délre elterülő Nagygút a munkácsi királyi vártartomány része volt.

A vár egyik említése 1466-ból való, amikor Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet, Demeter napja körül (október 24.) Udvary Antal nevű tisztjének hű szolgálatai jutalmául a szigeten egy nemesi udvarnak (curia) való telket és az utáni illetőséget örök időkre adományozott.

A vár romlása valószínűleg az 1566-os második tatárjárást követően kezdődött el, amikor a falut és várat kifosztották és lerombolták. Ezt követően a vár már nem szerepel a leírásokban, viszont annak területe továbbra is a mindenkori földesurak tulajdonát képezte. A tatárdúlással kapcsolatos a legenda, amely szerint Kisguti Balázs, az akkori birtokos menekülése előtt elásatta kincseit a vár területén, amelyben többek között egy arany ökör is volt.

A hajdani vár területén, annak egyik csúcsában áll a gúti református templom. Közelében épült fel az általános iskola és az óvoda is. Ezek alapozásánál előkerültek az egykori vár fagerendái, cölöpjei. A vár vizesárkai, illetve sáncfalai a Vérke egyik holtága (az Ócska), illetve a Lehoczky utca kis zöldségeskertjei alján húzódtak. Az erődítmény emlékét a Kismunkács utca is őrzi.

A Pallas Enciklopédia szerint 1891-ben a vár nyomait a Szernye-tó mellett még látni lehetett.

Forrás:

Zubánics László újságcikke nyomán

Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Bp.-Beregszász. 1996. 501.

Csulák Ernő szóbeli közlése 

GPS: É 48° 18.724 (48.312073)
K 22° 35.175 (22.586258)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció