Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

1l18-ban egy krónika „castrum ferreumként” említik az itteni várat. 1264-ben minor-Mortinként szerepel a helység oklevélben. 1296-ból mint Martunzabou a Gutkeled nemzetség birtokaként ismert. A helységet 13000-ban Zabumartunként is említik, mely az eredeti magyar elnevezése. A Kismarton név csak a XIV. században jelent meg oklevelekben. A település története jelentős eseményeken bővelkedik. 118-ban, III. Lipót babenbergi őrgróf csapatai, a magyar trónért folytatott harcban lerombolták; több mint egy évszázaddal később, 1241-ben, a tatárpusztításnak esett áldozatul. 1371-ben elkészült a várost övező védőfal, amelyet Kanizsai János építtetett ki. Zsigmond király 1388-ban vásártartási jogot biztosított a városnak. Ugyanebben az évben engedélyezte Kanizsai János érseknek zsidók betelepítését. A Kanizsaiak idején jelentősen fejlődött a település. Zsigmond király 1392-ben a Kanizsai család vendégeként tartózkodott a városban, Kanizsai Miklós tárnokmester testvérének az esküvőjén. 1405-1406-ban Vilmos osztrák herceg foglalta el. 1451-ben a Habsburgoké lett, mert Mátyás király cserében a császárnál lévő magyar koronáért lemondott Kismartonról, s több környező várról is (Fraknó, Kabold, Szalónak).

A magyar koronát Habsburg Albert özvegye, Erzsébet királynő menekítette III. Frigyes német-római császárhoz, a gyermek Ulászló számára III. Frigyes Ulászló gyámjaként trónkövetelőként lépett fel A császár tulajdonjogát a városra az 1463-ban soproni béke is megerősítette. Mátyás király 1477-ben hadat üzent III. Frigyesnek, s a harcok során 1482-ben sikerült Kismartont visszaszereznie, majd (Kőszeggel együtt) fiának, Corvin Jánosnak adományozta, 1488-ban. Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után I. Miksa a nyugat-magyarországi és ausztriai területekkel együtt Kismartont is visszafoglalta. Az országgyűlés elismerte az 1491-es pozsonyi béke pontjait, ezzel megerősítette a Habsburgok tulajdonjogát.

Az 1600-as évek elején a magyar-Habsburg ellentétek következtében kirobbant felkelések ismét éreztették hatásukat a városban. Az 1606-os bécsi béke megsértése után folytatódnak a Habsburg-ellenes felkelések. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csatlakozott a cseh ausztriai rendek megmozdulásaihoz, s Bethlen 1619-ben hadisarcot vetett ki Kismarton lakosságára. Röviddel ezután, 1622-ben hadisarcot vetett ki Kismarton lakosságára. Röviddel ezután, 1622-ben II. Ferdinánd császár a soproni országgyűlésen ígéretet tett, hogy minden magyar várat visszacsatol Magyarországhoz.

Ugyanekkor Kismartont elzálogosította Esterházy Miklósnak. 1648-ban Esterházy László szerezte meg a várat, a város nélkül, amelyet III. Ferdinánd szabad királyi várossá nyilvánított. A városon belül, ekkor alakult ki két önálló rész: az Esterházy-birtok, illetve –kastély és a Freistadt (Szabadváros).

1683-ban gróf Thököly Imrének hódolt a város, aki a törökökkel együtt tartózkodott itt. 1701 után a mai Kálvária-hegyen ferences kolostor épült, s körülötte új település alakult ki, amely1707-ben Oberberg-Eisenstadt elnevezéssel lett önálló.

A kastély építési korszakai:

Az épület középkori magját egy Hufnagl-metszetről ismerjük (1617). Gróf Esterházy Pál ezt a késő-gótikus várkastélyt építette körül barokk palotával, 1663 és 1672 között. A csúcsíves saroktorony helyére hagymakupolák kerültek. A kastély Carló Martino Carlone olasz építész tervei szerint épült. A harmadik építési korszakban (1794-1805) herceg Esterházy Miklós, Karl von Moreau tervei alapján restauráltatta az épületet. Ebből a korból származnak főhomlokzat toszkán oszlopai, a saroktornyok sátorteteje, valamint, valamint a kerti homlokzat.

/Juhász László: Burgenland, Várvidék (Lakitelek, 1999)/