Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DrivenikHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Archívum
  • Videók
  • Térkép
  • Szállás

Drivenik

„..A vinodoli síkságból kiemelkedik egy magányos hegyhát, melynek egyik végében emeltették fel a Frangepánok régi várukatDriveniket, aminek 1499-ben a tulajdonosa a Hreljint is birtokló Frangepán János lett. A várat négyszögletes alakúra építették, négy félkör alakú toronnyal a falakban és egy kör alakú öregtoronnyal, a délkeleti sarkon. A déli oldalon lehet bemenni a várba, egy félköríves zárófejezetes kapun keresztül, melynek a dongaboltozata részben fennmaradt. Balról a kaput egy kisebb torony óvta, jobbról az öregtorony, mely csak a kisebb részével érintkezik a fal sarkával, a nagyobb részével pedig kiugrik belőle. A bejárata az első emeleten volt. A torony kívülről hengeres, belülről négyzetes. A vár északi oldalán lévő, teljesen kör alakú tornyok, sohasem voltak zártak, hanem valójában is csak un. „Schalek” (héjtorony) voltak. A várudvar északi részét, egy fallal választották el az udvar nagyobbik részétől, amiből valami még látszik. A vár lőrései mindenhol nagyon kicsinyek. A zágrábi Régészeti múzeumban őriznek egy 1572-re emlékező, glagolita feliratos kőtöredéket, ami állítólag az itteni építkezések kezdetét jelöli...”

Engel Pál adatai szerint: „… A magyar történetírásban is Drivenik név alatt szereplő Modus-Fiume vármegyei vár/castellum, 1481-ben a modrusi Frangepánoké volt.

Részletesebb információk a várról:

Drivenik ősi városa és vára a horvát Tengermellék északi részén, az északnyugatról, délkeletnek nyúló, kb. 24 km hosszúságú, termékeny talajú Vinodoli völgyben helyezkedik el. A néhány dombbal, négy kisebb völgykatlanra oszló völgyet, északról egy meredek hegygerinc határolja. A völgyet osztó magaslatok egyike, a 181 m tszf. magasságú driveniki várhegy. A Vinodoli völgyet hosszában kettéosztó, Bakart Novi Vinodollal összekötő út, az udvari kamara utasítására, 1746-ban épült ki. Ezen út mentén, kb. Veli Dol falva és Crikvenica települése között félúton, több, kisebb falu fejlődött ki, köztük a várhegy lábánál, Drivenik. A település központjából, egy szűk, kanyargó és meredek, majd egy km hosszú út vezet a karsztos felszínű várhegy platójára, melynek legmagasabb pontján helyezkedik el a vár. A vár alatt, délkeleti irányban található a Szt. István kápolna, amit kb. a 15. szd. végén építhettek fel. A kápolna a 20. szd. elejére olyan rossz állapotba került, hogy használhatatlanná vált. A kápolna két, értékes fafaragásokkal díszített 17. századi oltárát Zágrábba szállították, és a Képzőművészeti Múzeumban helyezték el. A kápolna mellett áll a falu, Szt. Duimnak szentelt plébániatemploma, mely a számos bővítés és átépítés során, teljesen elvesztette eredeti kinézetét. A két templomot a főtér köti össze a parókiával, mely fölé a régi iskolaépület magasodik. A vár déli oldalánál, a kapu előtti, buja növényzet által takart területen, a régi falu nyomai figyelhetők meg, mely egy váraljai településként fejlődött ki. A várhegy műemlék együtteséhez tartozik még a nem oly távoli temető a kicsiny Szt. Márton barokk kápolnával és a 18. századi kálváriával.

A driveniki vár építészeti állaga meglehetősen rossz, noha így is a legjobban fennmaradt Frangepán vár a Vinodoli völgyben. A völgynek arról a pontjáról, ahonnan kitűnően belátható a várhegy csúcsa, a vár egyben lévőnek és erősnek tűnik, ám ez a hatás a várhoz lépésről lépésre közeledve egyre romlik, mígnem közvetlenül a vár előtt, teljesen elvész az illúzió és csak a sok évszádtól viselt, megrokkant falakkal szembesülhetünk.

A driveniki vár, az észak-dél iránytól némileg eltérve, egyszerű, megközelítőleg szabályos négyzet alaprajzú [1] építmény. A sarkokat négy kerektoronnyal erősítették, míg a délkeleti fal közepén egy félkör alakú torony ugrik ki, a déli oldalhoz pedig egy négyszögletes torony simul. A félkör alakú torony alaprajzában egy teljes kör felét, míg a saroktornyok a háromnegyedét teszik ki. A három saroktorony az udvar felé nyitott. Az előbbiek alapján, a tornyok, teljesen a vár alkotóelemit képezik. A tornyok belsejét szokásos módon, fakonzolokon nyugvó, fafödémekkel osztották meg, amelyekkel a lőrések is megközelíthetővé váltak. A várfalak a csúcsukon meglehetősen keskenyek, míg a falkoronát fakonzolokra helyezett védőfolyosóval zárták le. Az udvarról létrán át megközelíthető védőfolyosó a fal teljes hosszában futott végig, majd az öregtoronyba csatlakozott.

Régebben a védőfalak belső oldala, különösen a lakóépületek vakolva voltak [2], de a vakolat atmoszferikus hatása mára teljesen eltűnt, így ma világosan megfigyelhető a falak teljes szerkezete. A vár minden falát egyazon technológiával készítették el, azaz, a falak palástját megközelítőleg hasábra faragott tört kövekből húzták fel, majd a falmagot apró kődarabkákkal töltötték fel, amit mészhabarccsal öntöttek ki. A viszonylag szabályos rétegsorú falpalást vastagsága 15-40 cm között változik. A falpalást réseit és kisebb egyenetlenségeit, a nagyobb kőhasábok szintjéig mészhabarccsal egyenlítették ki úgy, hogy a nagyobb kőhasábok gyakran vakolatlanok maradtak, noha ismertek olyan várak is, melyeknek külsőfalait is teljes egészükben bevakolták [3].

A vár tetőzetei és fakoronái, már rég eltűntek. A vár közvetlen védelmét szolgáló erődítési elemeiből, máig 20 darab kulcslyuk alakú lőrés maradt fenn [4], melyek két faragott kőlapból állnak össze. A lő fülkék belülről kifelé, tölcsérszerűen szűkülnek össze.

A vár tornyai közül a legerősebb, a déli sarokban álló kerek öregtorony masszív (3,30 méteres földszint falvastagsággal), belül négyzetes alaprajzú építménye. A torony kívülről, harangszerűen szélesedik az alapjai felé. A toronyfalat a déli oldalán utólag egy kb. 1,7 magas nyílással törték át, mely által a földszintje is megközelíthetővé vált. A torony, a helyiek által Nagykapunak nevezett, eredeti bejárata azonban, a várudvarról, annak járószintjétől kb. 6-7 méter magasságban nyílott. A „Nagykaput”, szépen faragott kőhasábokból alakították ki. A szemöldökíves kaput, egy szabályos téglalapalakú kaputükörben helyezték el, kinézetében és kialakításában a várkapuhoz teljesen hasonló módon. A toronybejáratához egy fából készült létrán keresztül lehetett jutni, és nagyvalószínűséggel a védőfalakon végigfutó védőfolyosóval nem állt összeköttetésben. Az öregtorony kapuszintjének, még két nyílása van, melyek kívülről ék alakú ablakszemöldökkel és kulcslyuk alakú nyílásokkal bírnak. A délkeleti nyílás fölött, 7 db. hosszúkás téglalap alakú, fülkés, egymáshoz nagyon közel eső lőrés található, melyek fölött egy újabb, eltérő szélességű lőréssor került kialakításra, melyek már valószínűleg a tetőtér alatt húzódtak. A torony szintjei közti közlekedést, fából készült létrákkal oldották meg, melyek a beltér szűkössége okán, majdnem függőlegesen állhattak. Miután a jelenleg a vár területén semmilyen palota, vagy reprezentatívabb épület léte nem állapítható meg, valószínűsíthető, hogy az öregtorony emeleti helyiségei, különösen az ablakokkal ellátott, a védelmen kívül, valami palotaszerűségként is szolgálhatott. A torony földszinti részén, semmilyen nyílás sem található. Megközelíteni egyedül a födémben nyitott nyílások keresztül lehetett. ezek alapján, a torony földszinti tere, raktárként, vagy börtönként szolgálhatott. A torony külső falára, az egyik ablaknyílás mellé, a helyiek egy emléktáblát helyeztek el, Zrínyi Péter bán és Frangepán Ferenc Kristóf gróf, valamint Radić István és Pál és Basariček György emlékére.

A vár, kaputorony melletti, nyugati kerektornya annyiban tér el többitől, hogy a földszintjén és az emeltén, csak négyszögletes nyílások vannak. Feltehetően, ennek a toronynak is lakófunkciója volt. A torony első emeletéről a földszintre, egy szűk, kb. 2 méter hosszú, boltozott folyosón át lehetett jutni, mely mára törmelékkel töltődött föl. A helyiek elmondása szerint, a folyosó egy olyan helyiségbe vezetett, ahol fegyvereket találtak, így feltételezhető, hogy itt volt a fegyvertár.

Magába a várba, a vár déli oldalához simuló, négyzetes tornyon keresztül lehetett bejutni. A torony zöme mára leomlott, így a falai csak az első emelet magasságáig nyúlnak. Az időnek egyedül a torony keleti fala állt némileg ellent, így az némileg magasabb. E falban két darab kulcslyuk alakú lőrés figyelhető meg, ahogy az első emeleten és a földszinten is. A kaputornyot, jóval, nagyobb gondossággal építették meg, mint a vár többi részét, sőt a sarkokat is armirozták. A torony faragott köveit, un, pontozott felületűre készítették, ami arra utal, hogy fogazott élű kalapáccsal munkálták meg. A kaputeret, dongaboltozattal boltozták, mely részben máig fennmaradt. A kaputér oldalfalaiban, egy-egy íves, viszonylag sekély mélységű ülőfülke került kialakításra. A szemöldökíves kapuzatot, egy kaputükörben helyezték el, ami egy felvonóhídra utalna, ám a felvonóhíd láncaihoz szükséges nyílásokat nem találni, ami azt jelenti, hogy az ehhez szükséges mechanikát sohasem készítették el, így maga a felvonóhíd sem létezhetett. Ám a kapu kialakítása mindenképpen szakértőre vall, aki a már bejáratott technikát kívánta itt is megvalósítani, ezért feltételezhető, hogy a parti építkezésekben résztvevő itáliai építészek egyike járhatott itt, aki magával hozta a reneszánsz építészet formális elemeit is [5]. A várkaput két, valószínűleg tölgyfából készített, súlyos kapuszárnnyal zárták le, melyeket vaslemezekkel és kovácsoltvas szegecsekkel tettek ellenállóbbá.

A vár belsejét, egy tágas várudvar képezi. A főkapuval szemben, az északkeleti fallal párhuzamosan, attól 7 méterrel beljebb, egy 0,60 méter vastag fal található, amit a vár többi részéhez hasonlóan, az élő sziklára alapoztak. Noha a fal meglehetősen rossz állapotban van, azért az megállapítható, hogy a nyugati várfaltól, a keleti várfalig ért. A falon semmilyen ajtó, vagy ablaknyílás sem figyelhető meg, így feltételezhető, hogy nem bírt lakófunkcióval. Valószínű, hogy ez a fal eredetileg a vár északi védőfalát képezte, s egyidős lehet az öregtoronnyal és kaputoronnyal. A várat a későbbiekben kibővíthették úgy, hogy kb. 7 méterrel kijjebb egy új védőfalat emeltek, amit aztán a befelé nyitott hengeres saroktornyokkal és egy félkör alakú toronnyal a keleti falban, erősítettek meg. A jelenlegi védőfal és a korábbi fal közötti tér, az udvarszintjénél 2 méterrel mélyebb, így feltételezhető, hogy a korábbi fal udvar felöli oldalát egy földsánccal tették erősebbé, ami szintén arra utalhat, hogy a belső fal a vár építésének korábbi fázisához tartozhat. A várudvar eredeti járószintjének egy része, törmelékkel töltődött fel, így az, a mai szint alatt található. Az északkeleti védőfalban, közvetlenül a keleti saroktorony mellett, egy téglalap alakú (0,90x1,60 m) ablaknyílás található, amit egy fatáblával zártak el. Miután ez a nyílás nem illeszkedik a vár védelmi rendszerébe feltételezhető, hogy ezt a nyílást egy későbbi, békésebb időszakban törték. Érdekes, hogy a várban máig nem találtak ciszternamaradványra.

Egy helyi legenda szerint, létezett egykor egy földalatti folyosó, melyen át vizet szállíthattak a várba a várhegy déli oldalában eredő forrásból. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a várban egykor volt egy illemhely is, ami valamikor a középkor folyamán jelenhetett meg [6].

A vár építéstörténetéről és funkciójáról, csak a vár kitisztítása és egy alapos feltárás után kaphatunk teljes képet.

Történeti adatok:

II. András magyar-horvát király, 1224-25 körül, Vinodol megyét a vegliai grófoknak [13], pontosabban II. Vid comesnek adományozza. Az adományból látható, hogy a király felettébb jó kapcsolatot ápolt, az amúgy velencei alattvaló vegliaiakkal [14]. Az adományozással, Drivenik is a vegliai grófok birtokában jutott. Magát Drivenik városát, először 1288. január 6-án, a vinodoli törvények aláírásánál említették meg. Ez alkalommal, a Novi, grófi kastélyban, négy driveniki küldött [15] volt jelen: Dragoljub százados, Mikola Dragoljub és két Pribin [16]. A százados jelenlétéből nyilvánvaló, hogy Drivenikben ekkoriban már állt egy vár „kastély”, amit a százados a gróf nevében irányított. E korai „kastély” kinézetéről jelenleg semmi sem tudható, egyedül az lehet biztos, hogy kialakításában és méretében, a mai várhoz hasonlíthatott… …Vinodolt 1321-ben egy katasztrofális földrengés érte [21], melyben feltehetőleg, Drivenik vára és megsérülhetett.

Az írásos források Driveniket 1395. szeptember 8-án említették meg másodszor, amikor Noviban, Grizsane, Belgrad és Kotor képviselőivel együtt, megerősítették az ősi törvényeket és újabb rendelkezéseket is hoztak [22].

Driveniket a 15. szd. folyamán, mind gyakrabban emlegették, hol adománylevelekben, hol peres iratokban [23].

A Frangepánok 1449-es birtokmegosztásakor, Drivenik meg sem említették. Hogy ennek mi lehetett az oka, nem tudható, lehet, hogy jelentéktelennek tartották a többi várhoz képest, vagy egyszerűen csak feledékenységből maradt ki. Mindenesetre, egy Drivenik kontra Grizsane és Belgrad közti, 1449-es peranyagból tudható, hogy driveniki birtok ifjabb Frangepán VII János birtokában volt, a likai Bušannal és Hreljinnel együtt.

Az 1480-as évek környékén, János gróf áttelepült Veglia szigetére, így Hreljin és Drivenik közti, szárazföldi birtokait fivére Frangepán II. István és fia Bernát veszi át. Bernát unokájának, Frangepán III. Istvánnak, Katalin nevű leánya, Zrínyi Miklóssal kötött házasságot. A házassággal egyesítették e két hatalmas főúri család javait és kölcsönös örökösödési szerződést is kötöttek. E szerződés alapján, Driveniket Frangepán István 1577-es halála után, a Zrínyi grófok örökölték meg.

A Zrínyiekkel köszöntött be Vinodol aranykora, akik fölfejlesztették a mezőgazdaságot, s élénk kereskedésbe kezdtek mind a szárazföldön, mind a tengeren. Az export miatt fejlődésnek indultak a raktárokkal bíró kikötők, különösen Kraljevica és SztJakab (Jadranovo), ami elkerülhetetlenül hatással volt e kikötőkkel kapcsolatban álló településekre, így Drivenikre is. A Vinodoli völgység a Zrínyiek kezén maradt egészen 1670-ig, amikor is a bécsújhelyi börtönben kivégezték Zrínyi Pétert Frangepán Kristóffal együtt.

E nagyhatalmú család bukása, a lakosság, a gazdaság és a városok, javak tönkremenetelének kezdetét is jelentette.

Miután a Zrínyiek birtokai egy rövid időre birtokos nélkül maradtak, a vinodoli kapitány alatt szolgáló császári katonaság fosztogatta a javakat és ezt a sorsot Drivenik sem kerülhette el. A Magyar kamara nevében, már 1670.

június végén megkezdték a javak összeírását és elkonfiskálását. A fennmaradt dokumentumok alapján tudható, hogy ez időre a vinodoli várak meglehetősen lepusztultak lettek és lakhatatlanná váltak. Emilij Laszowszki [24] erről így írt: „.. A driveniki leltárban feljegyzettek szerint, a vár jelentéktelen volt és igen réginek tartották, sőt egyenesen lakhatatlannak mondták…”. Ebből látható, hogy a driveniki vár felújítására, többé nem gondoltak. Ez teljesen érthető is, mivel Drivenik, a többi vinodoli várhoz hasonlóan, eddigre teljesen elvesztett katonai jelentőségét, így oka sem maradt a felújításának.

A driveniki vár keletkezésének idejét és építészeti fejlődését meglehetősen nehéz meghatározni. A várról semmiféle tervrajz, rajz, vagy leírás sem maradt fenn. Egyetlen egy ábrázolása ismert, a Sybilla Tiburtina című műben [25]…

Köszönet dr. Radmili Matejčić-nak a szakmai támogatásáért.

1] A dolgozatban közölt alaprajzot 1987-ben,inž. arh. Željko Vukušić i inž. gra. Zlatko Knežević készítették 2] Z. Horvat, O izgledu srednjovjekovnog zida na primjerima nekih graevina u kontinentalnoj Hrvatskoj, Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske, Zagreb, 12/1986, str. 179&nsah;192.

3] P. Fister, Arhitektura slovenskih protiturških taborov, Slovenska matica, Ljubljana 1975, str. 39:

G. Szabo, Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, M. H. Zagreb 1920, str. 21.

4] P. Fister, navedeno djelo, str. 143.

5] I. Stopar, Razvoj srednjeveške grajske arhitekture na Slovenskem Štajerskem, Slovenska matica, Ljubljana 1977, str. 4.

6] R. Matejčić, Latrine u gradini Badanj kod Crikvenice. Prilog proučavanju higijenskog standarda srednjovjekovnih stanovnika Vinoodla, Acta historica medicinae pharmaciae veterinae, Anno XI, 1&nsah;2, 1971.

7] A. Stipčević, Iliri, povijest, život, kultura, Š. K., Zagreb 1974, str. 39.

8] R. Matejčić, Crikvenica&nsah;područje općine, turistička monografija, NIRO Privredni vjesnik i Turistički savez općine Crikvenica, Crikvenica 1987, str. 9.

9]  G. Szabo, im. str. 12.

10] R. Matejčić, Pregled kulturno-povijesnih spomenika Vinodola, Vinodolski zbornik, Sv. 2, Crikvenica 1981, str. 316. " E. Laszowski, Gorski kotar i Vinodol, M. H., Zagreb 1923, str. 183.

12] N. Klaić, Društvena struktura kvarnerske općine u razvijeiiom srednjem vijeku, Krčki zbornik, Sv.2, Krk 1971, str. 111&nsah;144.

13] Krčki knezovi postaju podanici hrvatsko-ugarske krune 1193. godine kada je knez Bartol II, treći sin kneza Dujma, za vjernu službu kralju Beli II (III) dobio župu Modruš, vidi: V. Klaić, Krčki knezovi Frankapani, M. H., Zagreb 1901.

14] Otok Krk je oko 1118. godine u političkom smislu došao pod mletačku vlast, vidi: V. Klaić, im.

15] L. Margetić, Vinodolski zakon, Novi Vinodolski 1987, str. 19.

16] Érdekes, hogy a vinodoli törvények meghozatalakor, a drivenikieken kívül, mindegyik megjelent küldöttséggel egy pap, vagy egy „hajós” is volt. Ez a jegyzőkönyvíró hibájának is betudható, de azt is jelentheti, hogy Drivenik akkoriban nem volt plébániaszékhely és az időben, a tribalji Szt. Mária templom volt Drivenik plébániatemploma is. A templom jelentőségét jól mutatja, hogy a középkorban a vinodoli törvénykezők a templom előtti területen gyűltek össze ítélkezni. Egy itt hozott bírói ítéletet, Laszowszki is felidézi művének 184-185. oldalán.

21] A földrengésről adatokat lásd: R. Matejčić, Pregled kulturno-povijesnih spomenika Vinodola, Vinodolski zbornik, Sv. 2, Crikvenica 1981, str. 320.

22]  Šurmin, Acta Croatica, Sv. 1, str. 99, Zagreb 1898.

23] E. Laszowski, im. str. 183&nsah;185.

24] E. Laszowski, im. str. 188.

25] S. Jurdana, Klovićevim tragom po njegovom zavičaju nakon 400 godina, Vinodolski zbornik, Sv. 3, Crikvenica 1983, str. 380.

Az 1999-es esztendő március 12. napján, a driveniki várban egy próbaásatást hajtottak végre, melynek során, 6 kutatóárkot nyitottak. Az első szondát, a várkapu belső oldalánál nyitották meg. A kb. 20-50 cm mély árokkal elérték a korabeli járószintet. A járószintet a durva sziklafelszín adta, számos gödörrel, terepkiegyenlítés nélkül. A vékony rétegben számos cseréptöredéket találtak, melyek a saroktorony tetőzetét fedhették, valamint 18-19. századi, szemétként a várba hordott, háztartási edénytörmeléket.

A második szondát a keleti fal mentén, a félköríves torony és az öregtorony széle között nyitották meg. A szonda 40 cm mélyen egy kevert humuszréteget ért el. A kutatóárok leletanyagát félbetört tetőcserepek (az öregtorony tetőzetéről) és építési törmelék képezte. Mélyebbre hatolva (80 cm) egy relatív szegényes réteg következett, egy-két égetett agyagedény-töredékkel, melyek a késő (II.) avar kaganátus időszakástól, a koraközépkorig (12-14. szd.) datálhatók. Az itteni leletek lehetővé tették a várfennsíkot birtokló népek meghatározását: az első időkben (a 8. szd. vége) horvát telepesek (vagy katonák) foglalják el a várhegy fennsíkját, egy favárat is felépítve. A favár helyén, csak később épül ki az első kővár, igen szerény falakkal és egy négyzetes öregtoronnyal. Ez a vár lépezte a későbbi bővítések alapját.

A harmadik szondát, szinte a várudvar közepén nyitották meg, az északi fallal párhuzamos, hosszúkás épület udvarfelőli homlokzata előtt. Az épület egy félig fölbeásott földszintből és egy emeletből állt, mely a feltételezések szerint, a vár egyedüli lakóterét képezhette. Az épület faragott ajtó és ablakkereteit, a környező lakosság hordta szét és valószínűleg ezen az épületen állt egy glagolita feliratos kőtábla is.

A szondával sikerült egy szabálytalan alakú, sziklába vágott gödörre is rátalálni, mely valószínűleg egy megkezdett, de soha be nem fejezett ciszternához készülhetett.

A negyedik szondát, a kapu melletti, nyugati saroktoronyban nyitották meg. Az ásatás a torony felére, 70 cm mélyre korlátozódott. A talajszinti, 16-17. századi leleteket, sajnos a korábbi műemlékvédelmi munkálatokkal eltűntették.

Az ötödik szondát, a hosszúkás épület keleti sarkában nyitották meg, de kb. 20 cm mélyen már az élősziklával találkoztak. a kutatógödör leletanyagát egy számszeríj nyílhegye képezte.

A hatodik szondát, a keleti várfal külső oldalán nyitották meg, de a feltárásokat pénz és időhiány miatt nem tudták befejezni. Itt egy utólag, valószínűleg a várbeliek szükségleteit kielégítő, 16-17. századi lakóépület maradványaira leltek. Az épület leletanyaga állatcsontokat, különböző edénytöredékeket, stb. tartalmazott.

/Szatanek József/

Források:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji

Sanja Bedenk - PRILOG PROUČAVANJU I ZAŠTITI GRADITELJSKOG NASLJEĐA STAROG GRADA 

GPS: É 45° 14.287 (45.238113)
K 14° 38.796 (14.646592)

Információk: Drivenik várát legkönnyebben, a Zágráb - Rijeka közti autópályáról közelíthetjük meg úgy, hogy a pályát az Oštrovica-i leágazón hagyjuk el Crikvenica (a tengerpart) felé.

Eztán kanyargós úton megyünk délkeletnek egészen Križište faluig. A faluban az út öt irányban is elágazik, de nekünk Veli Dol felé kell menni egészen Drivenikig (kb. 6 km).

Mielőtt a faluba beérnénk, a főútról jobbra, egy éles kanyarban kell a vár felé fordulnunk. Itt egy glagolita feliratos tábla is található. A várig már kényelmesen autóval juthatunk, s az óváros főterén leparkolva, a vár környezete szabadon bejárható.

A vár udvara nyaranta, előadásoknak ad helyet. Így a belső megtekintése időszakosan bizonytalan.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció