Baróttól délre, az Olt mentén fekvő Miklósvár (Micloşoara) Erdővidék római katolikus többségű települése, az egykori Miklósvárszék központja. Nevét már 1211-ben említik írásos formában („Castrum Sanct. Nicolai”) II. András király barcasági adománylevelében. Ebben az esztendőben az uralkodó a Barcaságot a német lovagrendnek adományozta, és megállapította annak határait: Halmágy-vár és Noilgant (Ugra) vár mellett Miklós-vár gyepűit említi az oklevél. Ez az Árpád-kori erődítmény legkésőbb a tatárjárás (1241/42) során elpusztult. Orbán Balázs úgy gondolta, hogy a falutól északkeletre, a Várpatak és Szélviz-pataka közötti 717 m magas, „Tortogó-vár” nevű erdős hegycsúcson állt egykor. E helyen azonban már a 19. század közepén is csak némi homályos sáncnyomok látszottak, az itt talált leletek alapján pedig ma már bizonyos, hogy Tortogó-váron neolitikus (őskori) telep feküdt. Miklósvár erődítménye valójában a mai katolikus templom helyén és környékén terült el. Maradványaira még napjainkban is rábukkannak a templomot övező kertekben, szántás alkalmával. A közelmúltban a műút építésekor ismét megtalálták a vár falát.
A helységet az 1332-es pápai tizedjegyzék is említi. A hagyomány szerint a falu legrégebbi temploma fenn volt a Faluhelynek nevezett területen, a Székátaljában, ahonnan a lakosok később leköltöztek a völgybe. 1567-ben a község még csak 19 kapuval rendelkezett. Az Olt magas teraszán, a mai templomdombon, állítólag a régi vár köveiből épült aztán második temploma, amelyet erődfallal vettek körbe és 1771-ig használtak. De mert „romlásnak indult”, a helyébe 1772–75 között a napjainkban látható új templomot építették fel.
A katolikus templom hagymasisakos barokk harangtornyában Orbán Balázs egy 1400-ból való harangot fedezett fel, melyet valószínűleg egy brassói német mester készített. E harang az I. világháború során sajnos elpusztult. A templom titulusa Szent Miklós, őt ábrázolja főoltárának képe is. A templomot övező, támfalakkal erősített, ovális alaprajzú, 16-17. századi eredetű várfal jelentős része még ma is áll. Magassága 2,5 m, vastagsága 1 m, itt-ott lőrések is megfigyelhetők benne. Az épület előtt helyezte el a faluközösség a két világháború helyi áldozatainak készíttetett kopjás emléket (1998), mely Mihály János és Ábel János ürmösi faragók alkotása.
Forrás:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 711.
