Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mátramindszent - Iványpuszta, Óvár

Mátramindszent korábban Heves megyéhez, tartozott, 1950 óta Nógrád megye része. A községtől keletre 1,5-2 km-re húzódik az Iványi-patak völgye. Az észak – dél irányú völgy középső részén nyugat felől kis mellékvölgy, a Köszörűkővölgy csatlakozik be. A két völgy találkozásától északkeletre, kb. 500 méterre, az Iványi-patak jobb partja felett emelkedik az a Szérűskő-hegyből nyugat felé kiugró hegynyelv (tszf.magassága: 322,9), amelyen a vár található.

A természetes hegykúpot körös-körül meredek oldal övezi, különösen a déli oldalon. A vár kis platója patkó alakú, a déli, igen meredek hegyoldal felett egyenes vonalban zárul. Átmérője 14×11 m. A perem alatt 3-6 méterrel alacsonyabb szinten kb. a plató felét árok övezi, ami a nyugati oldalon alacsony sánccal zárul. Az ároktól északra, 15 méterre egy külső sáncot találunk, amely az egész várat körülveszi, bekanyarodik a déli meredek oldalra is, de ott nem zárul össze. E külső sánc által bezárt terület átmérője 50 × 45 m.

A vár területét jól áttekinthető erdő fedi. Területéről régészeti lelet nem ismert. Az erősség elsőként 1864-ben a Pesty Frigyes féle kéziratos helynévgyűjteményben szerepel, mint „Iványi vár”, a közeli Felső és a távolabbi Alsó-Iváni-puszta és az Iványi-patak neve után. 1975-ben Bartha János végzett a területen adatgyűjtést, melynek során Árpád-kori földvárként azonosította. 1981–1983 között Dénes József és Skerletz Iván vázlatosan felmértek, rajzát 1990-ben Dénes József tette közzé rövid leírásával együtt. Pontos felmérését Nováki Gyula készítette el 1990-ben fia közreműködésével, ennek publikálására leírásával 1992-ben került sor.

A vár az írott forrásokban nem tűnik fel. Az egykori Ivány települést, amelynek határa feltehetően részben a mai Mátramindszent, részben Mátraterenye, Nádújfalu területébe olvadt be, legkorábban egy 1296. évi oklevél említi, amikor (Baksa nb.) Lőrinc fia Miklós fiai, Chamaz, János, Zepod és Tompold, valamint Miklós fi a Miklós kettéosztották. 1426-től az Ivániaké volt, 1546 –1549-ben helyi nemesek birtoka.

A várat korszakhoz kötni nem tudjuk, területéről régészeti lelet előkerüléséről nincs tudomásunk. Jellege alapján feltehetően középkorinak tekinthető, s így nem kizárt, hogy a 13. században a Baksa-nembeliek emelhették.