Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vár története:

A Baranya megye földrajzi nevei című kiadvány alapján, (I-II. Szerk.: Pesti János. Pécs, 1982. I. 150. 23/32), Várhegynek nevezett várhely: „Gömbölyű csúcs, teteje egyenes. A szomszéd hegytől 4 öles sánc különíti el, mely most útként szolgál. A dombba 16 pince van mélyítve. Egykor szerzetesek megerősített kastélya volt.”.

Engel Pál adatai szerint, 1328-ig az Aba nb. Alattyáni (Vaszari) család birtokában volt, majd 1397-ben a Lackfiaké, aztán a Macedóniai család bírja 1447-ig. A birtok 1447-1564 között a Bodó családé volt. A település plébániatemplomát 1332-ben és 1337-ben is megemlítik, amikor is a tolnai főesperesség alá tartozott. A török időkben (1542) a szászi nahije része volt. 

A várat a történeti források nem említik. Dénes József véleménye szerint, Árpád-kori nemesi vár volt.

A várhely rövid leírása:

A várhely a kisvaszari temetőtől északra, kb. 1,2 km távolságra található, 274 m magas Várhegytől kb. 200 méterrel délebbre, egy 229 m magas, észak-dél irányú, hosszúkás löszdomb közepén található. A várhely a temető keleti oldala mellett északnak futó, aljnövényzettel sűrűn benőtt egykori mélyutat, vagy horhost követve, a temető északi oldalától közelíthető meg a legkönnyebben. A kezdetben ligetes, enyhén emelkedő domboldal a várhely magasságában egyre meredekebbé és egyre bozótosabbá válik. A várnak helyet adó löszdomb déli végét elérve, a dombtető viszonylag egyenesen halad a vár magját adó központi magaslatig. A kb. négyszögletes vármagot igen egyszerűen alakították ki: a várdomb déli oldalától egy kb. 8 m mély és kb. 8-10 m széles árokkal választották el. Ugyanígy jártak el az északi oldalon, csak ott az árok, van vagy 20 m széles is. A várdomb ezután egy egyre emelkedő gerinccel fut bele a Várhegy nevű magaslatba. Az átvágásokkal kialakított központi magaslatnak mind a négy oldalát függőlegesre faragták, amit a domb löszanyagának köszönhetően, viszonylag könnyedén tehettek meg. A könnyen faraghatóságnak köszönhetően, jóval a vár működése után (talán a 19. százaban?), a központi magaslat oldalában, vagy 16 barlanglakást alakítottak ki, melyek részben máig megmaradtak. A barlanglakások úgy készültek, hogy a löszfalba egy kb. 5 m széles és kb. 5-8 m mély, barlangot ástak, majd a barlang szája elé, egy négyszögletes elő-építményt emeltek. Ezeknek az elő-építményeknek máig látszanak az apró sáncszerűséggé kopott maradványai. 

A központi magaslat tetején semminemű maradvány sem látható, ahogy az övező falak is régen erodáltak a magaslat peremével együtt. Tekintve a lösztalaj mállékonyságát, a központi magaslat peremén csak is egy fából készített fal húzódhatott. 

Sajnálatos, hogy a látványra is nagyhatású várhelyet méltatlanul elfeledve, szinte megközelíthetetlenül hagyják tovább pusztulni.

A várhelyet 2012. március 15-én bejárta Szatanek József és Szatanek Kata. 

Szatanek József