A vár története, a 16. századi forrásoknál korábbi adatokban nem igazán bővelkedik, de az biztosnak tűnik, hogy a vár területe már a prehisztorikus időkben is lakott volt.
Engel Pál adatai szerint:
1368-ból ismerjük első említését, ekkor királyi vár. Várnagya Becse fia Miklós, Lackfi Imre horvát bán familiárisa. Később a szlavón báni tisztség tartozéka. 1402 táján Nápolyi László ellenkirály kezébe került. Zsigmond hívei 1404 áprilisa előtt foglalták vissza. A király 1411-ben Csupor Pálnak és Istvánnak, 1435 előtt pedig a Frangepánoknak adta zálogba. Ebben az évben a Terzsáci ág ősének, Bertalannak jutott. Mátyás uralkodása végén Corvin Jánosé lett, még özvegyéé 1505-ben is (kinek itteni várnagya: Orlovcsics Duim). II. Ulászló 1510-ben ripácsi Orlovcsics Gergelynek adta örökbe.
Milan Kruhek adatai szerint (Krajiške utvrde… .Zagreb, 1995.):
A cetini 1527. január 01-ei királyválasztás után 3 nappal a horvát nemesség egy kérelmet küldött Habsburg I. Ferdinánd királynak, hogy a korábban megígért 800 huszár kiállítására és fenntartására küldje el az ígért pénzt, valamint, hogy gondoskodjon a legfontosabb határvárak védelméről. Ez esetben Horvátország védelmében két vár, Bihács és Zengg tűnt különösen fontosnak. A kérelem azokra az Una menti várakra is vonatkozott, melyekben annak előtte királyi helyőrség tartózkodott. Ez mindenek előtt Bihácsra és a közeli Ripácsra vonatkozott, de felmerült a Bihács közeli Szokolác (és Krupa, valamint az Una menti Novi) várának a neve is. (81. oldal) Az 1528-ban Bihácsba érkező Erasmus Thurn, a bihácsi helyorség kapitánya, felmérést készített a bihácsi kapitányság alá tartozó várakról. A felsorolásban, a viszonylag új szervezésű kapitányság déli szárnyának legrégebbi váraként említik meg Szokolácot (109. oldal) Korbavai Karlovics Iván bán 1531-es kérelmében megemlíti, hogy Szokolác már legalább 30 éve közvetlenül a király oltalma alatt áll, ezért kéri, hogy a helyőrségét, vagy legalább is a várőrséget, a bihácsi kapitány parancsnoksága alá rendelje. (111. oldal) Az 1537-es esztendőben, Ferdinánd király a Bihács és Ripács környéki, stratégiai térség kiszélesítéséről döntött, melyhez Szokolác erős várát is hozzácsatolta. Szokolác erős nemesi vára ekkoriban még az Orlovics nemzetségé volt (az orlov szó, sassal kapcsolatos előtagot jelent. a ford.). Ám a király 1529-ben a várat Kruzsics Péternek adományozta, azonban az adományozás sohasem realizálódott, mivel a vár továbbra is néhai Orlovics Gergely felesége és fia tulajdonában maradt. Orlovics Gergely húgának Katalinnak, Kerecsényi Lászlóhoz való férjhezmenetelével Szokolác vára a Kerecsényi családhoz került. Ferdinánd király 1538 áprilisában arra utasította Keglevics Péter és Nádasdy Tamás bánokat, hogy rendezzék már el végre Szokolác tulajdonosi viszonyait, majd helyezzenek királyi őrséget a vár védelmére és rendelkezzenek arról is, hogy a vár a bihácsi kapitányság alá kerüljön. A király a vár visszaadását, a békésebb viszonyok, visszatértéhez kötötte. Ezután a várat, mielőtt a helyőrsége elfoglalhatta volna, rögtön kijavították és még jobban megerősítették. Valószínűleg jó néhány, a helyőrség szükségleteinek megfelelőépítménnyel is ellátták. A fenti problémák lerendezése után Szokolác várát ténylegesen is a Bihácsi kaptányság stratégiailag fontosnak tartott területéhez sikerült csatolni. A király a vár átadásának fejében, évi 100, majd 150 forintot adott a tulajdonosoknak.(113. oldal) Kb. 1539-ben, a bihácsi kapitány, sikerrel kivédi a boszniai török haderő, első komoly, Bihács elleni támadását, mint ahogy a szomszédos várakét, többek között Szokolácét is (160. oldal).
Az 1540. júliusi összeírás szerint Gall Márton bihácsi kapitány alárendeltségébe tartozott mások mellett Szokolác vára is. (162. oldal) Lenkovics Iván, egy 1551-es jelentésében részletesebben is írt Szokolác váráról. Eszerint, Szokolác vára, Bihács és Ripács között található. A vár egy meredek oldalú fennsíkon áll melynek egyik oldala egy faragott sziklafalhoz hasonló módon omlik az Una bal partjának irányába. E sziklafal tetején, egy erős és szilárd hengeres torony áll, amit magas falak öveznek. A tornyot erőssége ellenére néhány helyen ki kell javítani, mielőtt a két oldalra néző tetőzetét is felújítanák. Továbbá új puskalőréseket is kell nyitni a torony falkoronájában. A torony körüli falakat az egyik oldalon meg kell magasítani. A magasítást azon a helyen kell végrehajtani, ahol az ellenség pár évvel ezelőtt, sikeresen átdobálta az ostromszereit, ám szerencsére, a tornyot ennek ellenére sem sikerült elfoglalniuk (azaz a vár kiállt egy török ostromot, melynek során az egész várat sikerült elfoglalniuk a lakótorony kivételével, így az ostrom török részről kudarccal zárult, a ford.). Mindezeken felül, egy védőerkélyt is ki kell alakítani, melyben állandó őrséget kell tartani. Ki kell javítani azt a négyzetes tornyot is, melyen keresztül a várfalakkal védett belső védőtérbe lehet jutni. A tornyot új tetővel is el kell látni. A Szokolác várán végrehajtandó építési költségek, összesen 150 forintot tennének ki. A jelentés végén, Lenkovics 8 gyalogoskatonát javasol küldeni erősítésnek a várba (169-171. oldal) Lenkovics Iván, az 1563-as jelentésében, Szokolác váráról azt jelenti, hogy a vár a Nagyságos király tulajdonában van. A várat egy 12 főből álló helyőrség őrzi. A véleménye szerint a várat további, legalább 12 főből álló katonával kell megerősíteni. (190. oldal).
A bihácsi kapitányság, a katonák fizetetlensége miatt 1563. szeptember elejére, de lehet, hogy már augusztus végére, úgy szétesett, hogy a királynak egy olyan új és alkalmas embert kellett keresnie, aki jó katona, de emellett kiváló szervezőképességgel is rendelkezik, hogy újraszervezze a Bihácsi kapitánysághoz tartozó váraknak, többek között az Una menti Szokolácnak is a pénzügyi ellátását, valamint, hogy a katonai rendet helyreállítsa. A király, Georg Kronschal személyében találta meg a megfelelő embert, aki 1564. márciusában, az előző kapitány távozása után vette át a tisztségét. Kapitányként 100 forintot tett ki a havi fizetése (212. oldal).
Egy általa kiküldött bizottság 1564-ben így írt Szokolác váráról: ez az erős falakkal ellátott vár, az Una bal partján, Bihács és Ripács között található. A vár egész védelme az elhelyezkedésére és arra a magas és erős lakótoronyra támaszkodik, melyet a vár legmagasabb pontjára emeltek. A torony alapját képező szikla meredeken omlik le, mind az Una, mind Bihács, mind észak és kelet felé. A torony tetőzetét ki kell javítani, valamint a várba továbbra is őrséget kell tartani. A bizottság úgy látta, hogy a torony őrzésére, legalább 10 katonát, 6 német lövészt és 4 horvát gyalogost kell biztosítani, élükön egy parancsnokkal. (213. oldal) Az 1576-os esztendőben, újra összeírják az Una menti várakat! A Lenkovics jelentésében szerepeltetettek várakkal szinte azonos felsorolásban Szokolác (itt Sokol) vára is szerepel (259. oldal).
A nagy, 1577-78-as török támadások után csak pár vár maradt a Bihácsi kapitányság parancsnoksága alatt, köztük Szokolác vára is (324. oldal).
A horvát határvidék új fokapitánya, Jobst Thurn, 1584-ben, újból áttekinti a Bihácsi kapitányság várait, melynek során, a Bihács melletti Szokolác lerontása, így a horvát végvárrendszerbol való kizárása mellett döntött, hogy a Bihács közvetlen közelében található várat, az eleste után, a török ne használhassa támaszpontként (325. oldal).
Raumbschüssel György (kb. 1592. körül), a ripácsi helyorség parancsnoka jelentést tesz Ripács állapotáról. A jelentésben, adalékként megemlíti, hogy újratelepítette Golubics falvát, ugyanis a falut a törökök felperzselték, melynek elmenekült lakosai részben Szokolácban, részben Ripácsban leltek menedéket. (329. oldal) Tekintve, hogy a továbbiakban nem tesznek említést az okiratok Szokolác váráról, feltehető, hogy a várat feladták és a törökök kezére került.
A horvát nyelvű Wikipedija szerint:
Az osztrozsáci várat birtokló von Berks 1878-ban ezredesként vett részt Bosznia megszállásában és ott is maradt, 1895-1907-ig, mint körzeti elöljáró. Berks ez idő alatt, meglehetősen sokat tett a tágabb környékének rendezése érdekben, melynek nyomai máig láthatók. Pld.: Berks adott utasítást a bihácsi, un. Jablanska (Jegenye) utca kiépítésére, mely a várostól az Una folyó völgyéig ért; Berks adott utasítást a Bihács közeli Szokolác vár romjainak a felújítására, amit kirándulóhelyként kívánt hasznosítani, stb..
A vár mai állapota:
A már messziről lenyűgöző képet mutató vár áallapota meglehetősen jónak mondható. A vár területére egy négyszögletes torony, 90 fokban forduló kapulján keresztül juthatunk. A torony kaputerét szűk lőrésekkel látták el, melyekből az oldalfalat illtve a torony előterét tartották tűz alatt. A torony legfelső szintjén védőerkélyek lehettek, melyek konzoljai máig megfigyelhetők. Sajnos a torony felsőbb szintjeire nem lehet feljutni. A középső vár udvarára kijutva, egy hatalmas térrel találjuk magunkat szembe. A jobbra eső, máig kb. 8 méter magas védőfal, belső oldalán hatalmas épületek állhattak, melyről a falakon található boltívlenyomatok és félig elfalazott ablaknyílások tanúskodnak. A fal tetején egy védőfolyosó futhatott végig, amit több, konzolokon nyugvó védőerkéllyel is megerősítethettek. A konzolok máig jól megfigyelhetők, a külső oldalon. A vár legkevésbé támadható, délnyugati oldalt, már egy eredetileg is gyenge fal övezhette, mert egy 1,5-es falcsonkon kívül, minden része a mélybe omlott, így még a falvonulatot sem igazán lehet megállapítani. A háromszögletű, sziklás felszínű várudvar legmagasabb pontján egy hengeres, 4 emeletes lakótorony található, körülötte egy sokszorosan megtört, keskeny udvarral.Az udvart övező fal tetején egy mellvéd futott végig, melynek lőrései, helyenként még most is megfigyelhetők. A lakótorony első emeletén nyíló, egykor egy felvonóhíddal az övezőfalhoz csatlakozó kapuja, ma megközelíthetetlennek tekinthető, tekintve, hogy létra, vagy lépcsőzet már nem vezet hozzá és bal oldalról egy hatalmas szakadék ásítozik. Noha SENKINEK SEM AJÁNLOTT, kellő bátorsággal föl lehet kapaszkodni a kapuhoz, illetve az első emeletre, ahonnan, már a torony falában kialakított lépcsőzeten keresztül könnyedén bejárhatjuk a torony emeleteit. A torony falait, egykor ülőfülkés ablakok törték át, ám ezeket a vár katonai szerepének növekedésével, puskalőrésekké alakították át. A torony legfelső szintje, parapet magaságig lepusztult, így a forrásokban említett lőrések már nem figyelhetők meg, de az is lehet, hogy a lőrések egy külső, fából épített körerkély falában húzódhattak.
A várat a kapun keresztül elhagyva, közelíthetjük meg az egykori igen tágas külső udvart. A külső várat a középső vártól, egy sziklába vágott védőárok és egy előtte emelkedő sánc választja el. A sűrű bozóttal benőtt sziklás felszínen épületeknek nyomát sem találni, pedig a vár méreteit tekintve, nagyszámú védőnek adhatott otthont. Egy 19. szd. végi alaprajz szerint, a külsővárat egy sáncszerű fal védte, melynek nyomaira, a vár legtávolabi pontján sikerült csak rábukkanom. Feltehetően itt lehetett a vár eredeti bejárata is, tekintve, hogy a sáncmaradványig, máig egy viszonylag jó erdészeti földút vezet.
A várat 2007. 04. 30-án bejárta: Dr. Montskó Péter, Roskovenszky Hedvig, Tamás Zoltán és Szatanek József
