Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Babafalva , Bába - BapskaHorvátországHorvát-SzlavónországSzerém történelmi vármegye - Templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép
  • Szállás

Engel Pál adatai szerint:

„Bába/Babafalva, horv. Bapska (Valkó m., ma HO.)


A település 1398-1504-ig az atyai (Šarengrad) uradalom része volt. 1498-ban a Geréb család tulajdonában emltik. A Szt. Mária tiszteletére szentelt temploma, a marchiai főesperességhez tartozott.  

A török időkben az újlaki nahije, hane besorolású települése volt. 

--- / ---

A templom mai állapota: A templom bejárása 2009. 10. 17-án történt Keserű László társaságában. A templomot a horvát szakirodalom a szúk, lőrésszerű ablakai, valamint a padlástér kialakítása miatt erődítettnek tekintette, így ezértl kerestük fel a templomot. Nos se a templomon, se a közvetlen környékén semminemű erődítési elemet sem találtunk. A valóban szűk ablaknyílások, inkább kora gótikus nyílások, mint lőrések. A látogatás során bezárva talált templom állapota jónak mondható. A nyugati homlokzatán látható falkutatásra utaló vakolatmegbontások alapján a templom régészeti feltárása jelenleg is tart. A temető délkeleti sarkában található templom keleti oldalán egy igen mély völgy található, melynek mélyén egy foglalt forrás van. A forrástól a templom apszisáig egy lépcsőt alakítottak ki, mely egyben kálváriaként is szolgál. 

/Szatanek József 

--- / ---

A Bába-i (Bapska) temető, Szt. Mária temploma [90, 90a]

A Bába-i (Bapska) temető, Istenanya temploma, egy eredeti románkori kápolnának mutatkozik. A téglából készített, román stílusú ornamentális koszorúval díszített félköríves apszisához egy támpilléres gótikus részt építettek (ezt 1398-ban megemlítették) és lehet, hogy a harangtorony is ekkor készült el, amit ez esetben, a későbbiekben csak „felújítottak”. A templombelső boltozatának elrendezése és tartóelemei már a barokk korhoz tartoznak, mint ahogy a szenteltvíz csurgója is, ám a templom, a régebbi részei alapján, feltehetően egyike Szlavónia legkiválóbb románkori műemlékeinek. A viszonylag vastag falak, a nyugati homlokzat harangtornyán átvezető bejárat, a magas, kifelé tölcséresedő, lőrészerű ablakok azt mutatják, hogy az építő a templom kicsiny arányai ellenére, lehetőséget látott a defenzív védekezésre. A templomok a védelmi elemekkel való ellátásának, gyakran csak szimbolikus, mintsem reális értelme volt, többnyire a hívők harciasságát jelölték így, sőt gyakran ezek a szimbolikus elemek hatásosabbak voltak, mint a nem igazán megfelelő, igazi védőművek.

….

A Valkóvár (Vukovar) vidéki Bába (Bapska) falva igen ősi. A temetőjében lévő templomtól nem messze, egy Gradac-nak nevezett neolit kori telep található. A környékbeli emberek, évszázadokon óta itt jöttek össze, sőt ma is olyan vásárokat tartanak, mint amilyenek a neolit telep virágzásának idején lehettek. A bábai egyházközség, a török hódoltság idején is fennmaradt. A templom megsemmisült fogadalmi képét, Benlics Mátyás püspök írta le 1664-ben [91]. A templom kapuzata fölé döfött fémtárgyról a helyiek állítják, hogy az egy sarkantyú, mely arról árulkodik, hogy a török itt tartották a lovaikat.

Az írásos emlékekben, Bábát gyakran említették. Érdekes az, az 1581-ben kelt feljegyzés [92], mely szerint a szerémi plébánosok gyűlésére, Baiachia településén gyűltek össze, sőt az a Jeromos fráter is itt volt megtalálható, aki bosnyák írással, mint „Ia fra Jelrolimo bapski kapelan” írta alá a levelét. 

A bábai templom kutatásáról szóló mellékelt leírás [93] alapján nyilvánvaló (már amennyire egy régészeti beavatkozás nélkül megállapítható), hogy az építmény megtartotta az igen ősi hagyományait: a román stílus visszatükröződéséről tanúskodó félköríves apszisát, a szűk ablakait (melyek olyan magasan helyezkednek el, hogy jelenleg a boltozat feletti tetőteret világítják meg), míg a késő gótikus ornamentika azt mutatja, hogy a hagyományos motívumok, szívósan küzdöttek az akkoriban újnak számító gótikus irányzattal. 

A legrégebbi részek kialakítása alapján, a templomépület egyike, Szlavónia leginstruktívabb és legkvalifikáltabb románkori műemlékeinek. 

Tudniillik, az eredeti, románkori kápolna, egy szabályos négyszög alaprajzú, síkmennyezetes hajóból és egy biztosan boltozattal fedett, félköríves apszisból állt. A kápolnát a későbbiekben egy gótikus résszel bővítették és támpillérekkel és lehetséges, hogy egy harangtoronnyal látták el, amit ez esetben átépítettek. Ennek is síkmennyezete lehetett. A templom belsejében lévő jelenlegi boltozatok és tartópillérek, a barokk korhoz tartoznak. A templom régebbi részeit támasztó támpillérek is egy későbbi korszak felújításának az eredményei, akárcsak a fedett, oszlopos előtér (lopica/loggia).

A templom déli falának puskalőrésekké befalazott ablakai, mint a tetőtérben lévő „menedékhely” azt mutatja, hogy az építmény védelmi céllal is szolgált.

….

[90] Babafalua (1398.), Babafelva (1404, 1471, 1481, 1482.). Atya (ma Šarengrad) kastélyának tartozéka volt. Mint Baba, Baka, Baaba, a pápai tizedjegyzék szerint, a maróti archidiakónitás része volt. 

[90a]. Zánkinál a falu első említése „Baba…”, idézet a Monumenta Vaticana, „Pápai tizedjegyzékből, 269, 282, 301, 305, 307. oldal”. A felsorolásból kimaradt a 243. oldal (mivel Zánki itt nem említ az évszámot. Miért nem? Pedig világos, hogy itt az 1332-1335. közti időszakról van szó. És ha már beszél Bába első ismert említéséről, akkor ezt a hibát ki kellett volna javítania, amit többé-kevésbé egyszerűen, pótlólagosan is kimásolhatott volna). Köszönet ezért a jegyzetet, Antun Bošnjakovićnak.

[91] Benilić belgrádi püspök, az 1664. IV. 20-ai jelentésében azt írja, hogy a tatárok „la imagine della madonna hanno tagliata in pezzi, et l’hanno buttato per terra”, azaz „Az Istenanya képét (darabokban) letépve a földre dobták” – Antun Bošnjaković: Crkva Blažena Djevice Marije na Bapskoj (A Bába-i Boldogságos Szűz Mária templom, Slavonski Brod, 1978. 58, 94. és 106. oldal).

[92] Lásd 91. jegyzet im. 55. és 75. oldal.

[93] A templom általános leírása:

Ez egy egyhajós templom, egy félköríves szentéllyel, melynek íves falai, egyenesre váltanak át a diadalív irányába. A templomhajó, négy, négyzetes pilaszterekkel határolt, eltérő méretű, négyszögletes mezőre van felosztva. A templomhajó boltozatát, a pilaszterek hevederei hordozzák. A diadalívet is beszámítva, négy ilyen hordozó pár van. A templom padozata, újabb kori téglákból készült.

Az apszis látványát, az oltár takarja. A szentélyt félkupolás boltozattal fedték le, melynek alsó szélét a hevederek jelzik, melyek egy átmenetet képeznek a falsík, úgy különben jelöletlen oszlopfő zónájában. A szentély egyenes része fölött, egy elnyújtott cseh süvegboltozat van. Az apszist egyetlen, szűk ablakocska világítja meg délkeletről, melynek hosszúkás alakja, tölcsérszerű ablakfülkéje és félköríves záródása van. Az ablakot egy fatáblával lehetett zárni. A szentély bejáratától balra, a falban, egy magasabb embereknek való, négyszögletes nyílás (talán ülőfülke? A ford.) található. Hasonló nyílás van a szentély, ellenkező, déli falában is. A szentély délkeleti falában, egy négyszögletes alaprajzú fülkécske van, egy szabálytalan görbét mutató szemöldökkel. A szentély jobboldali hosszanti fala, belülről kb. 30. centiméterrel hosszabb.

A hevederek alatti falat, fa feszítőelemekkel biztosították. A hajó felé elmozdított mai diadalív, másodlagos készítésű, míg az eredeti nyomai az oltár melletti déli falon láthatók. Megközelítőleg, a szentély már említett csehsüveg boltozatának hevederei fölött és előtt, a diadalívéhez hasonló, széles heveder pár található, mely a hajó első keresztgerendáját tartja. A templom eredeti részének dongaboltozatát – a szentélyből nézve az első két keresztgerenda közti rész – két pár erőteljes pilaszter hordozza, melyek közül az első pár tartja a diadalívet. A szentélyboltozat oldalait, a pilaszterek fölött kifeszülő két boltív tartja úgy, hogy e boltívek oldalsó nyílásai, egy félkörívvel áthidalt, téglalap alakú fülkét képeznek, melyek egészen a padlóig érnek le. A pilaszterek egy oszlopfős zónával is rendelkeznek. A szentély két keresztgerendája közti első boltozatszakasz déli falban, a sekrestye szegment íves átjárója van. Az átjáró fölött egy ma már elfalazott, szegment íves ablak található és egy ugyan ilyen ablak figyelhető meg a szemközti oldalon is. 

Az oltár falait, a diadalív alá húzták be. Az oltár hátlapján egy 1958-as felirat van. Az oltár retabulatúrája a barokkot imitálja, a felszerelése típustermékekből (konfekcionális) áll. Az oltár előtt, egy felirat nélküli, károsodott sírkőfedél van, ám a szentély északi falán olyan újabb keletű feliratok vannak, melyek a templomba eltemetettek neveire emlékeztetnek: itt nyugszanak a bábai plébánosok, mint – Pavao Mitrović – 1790-ből, Avar Gergely – 1826-ból, Ivan Petrović – 1841-ből.

A szentélyben lévő sírkőfedél előtti padlóburkolatba, egy gerendát építettek be. mely a szentélyteret a hívőktől választotta el.

A második boltozatszakasz déli falában, egy szegment íves, tölcsér alakú kapufülke található. A kapufülke nyugati oldala rézsűsebb és belevág a tartópillérbe is. Kérdéses, hogy a kapufülke eredeti-e és a tartópillérrel együtt készült-e, vagy a már álló tartópillérből metszették ki. A kialakítása alapján, a második feltételezés a valószínűbb.

A harmadik, keresztboltozattal fedett boltszakasz, megközelítőleg négyzet alakú. A déli falának felső részén, egy tölcséresedő, szegment íves ablak található.

A negyedik boltszakasz, megint csak rövidebb. A boltozata megközelítőleg félkörív alakú dongaboltozat. A boltszakasz falai, egy egyenes átmenetet képeznek a boltozattal. A boltszakasz déli falában, egy szegment íves, négyszögletes fülke van, mely szinte a boltszakasz teljes szélességét elfoglalja. A fülke szegélyének profilizációja, folyamatosan végigkísérhető a padozat habarcsában. Ez a fülke egy oltárfülkeként is elképzelhető, melyben két szent széttöredezet képe található, akik közül az egyiket egy kard döfi át, a másiknak nincsenek ismertetőjegyei. A templom nyugati kapuzatától jobbra, egy sérült, monolitszerű szenteltvíztartó található, melynek alakját csak részben lehet rekonstruálni. 

A templomba egy oszlopcsarnokon keresztül lehet bemenni. Az itteni kapufülkének tölcsér alakú oldalai és szegment íves ajtószemöldöke van. A kívülről csúcsíves kapunyílás szegélye ferdén lemetszett. A kapukeretébe egy négyszögletes, egyszárnyú, fából készült, nagyon gondosan kivitelezett beültetett zárral, vasalattal, kilinccsel és stilizált levelet mutató kukucska nyílással, továbbá egy oldalra nehezedő ajtókampókkal rendelkező ajtótábla illeszkedik. Az ajtótábla jelenlegi fém vasalata alatt, felsejlik egy egykori, vízszintesen elhelyezkedő, korábbi vasalat nyoma is. 

A templom nyugati homlokzata előtt, egy szabálytalan trapéz alakú előtér található, melynek oldalfalai, a templom sarok támpilléreinek támaszkodnak. Az előtér északnyugati oldalfala és az északnyugati sarok melletti nyugati fala zárt. Az előtér tetőzetét, egy az élein lemetszett, négyzetes, oszlop, valamint a délnyugati sarokban egy sokszögletű oszlop tartja. Az előtérbe, a fenti két oszlop között lehet lemenni, délről, a terep viszonylagos magassága miatt alig megközelíthető. 

Az előteret, egy faszerkezetű, cseréppel fedett, féltető takarja. Az előtérben, a templom kapuzatától jobbra, egy oltár is található. 

A négyszögletes alaprajzú sekrestyét, a templom délkeleti részéhez építették. A megvilágítását délről, egy négyszögletes ablakfülkéjű, szegment íves, négyszögletes ablak adja. A sekrestye nyugati oldalán, egy a fenti ablakhoz hasonló kialakítású, ajtófülkés ajtó van. A templom melletti falra, egy bádoglemezre olajjal festett kettős ikont szegeztek, amit egy osztóvonallal (?superponirana) két négyszögletes mezőre osztottak. A felső mezőben egy harcos szent van, feltehetően Szt. György, aki két, középkori várral ellátott hegy között, egy lovon ül. A mező jobb oldalán, a Berkaszovo (Berekszó, egy Sid települése fölötti falu) felirat van. Az alsó mezőben, egy tipikus szerémi falut ábrázoltak, egy templommal és egy szabályos fekvésű utcával, valamint egy temetést végző, valamiféle baráttal. A barát képe fölött, egy nő siránkozik két gyerekkel. Az ábrázolt templom barokk stílusú. A falu utcáján egy felfordult kocsi mellett, még egy fiatalember található. A templom mellett, egy Novak (a mai Bapszka településrésze) felirat látható. Ez a kép, feltehetően, valamelyik bábai plébános temetését ábrázolja. A kép alapszínei a barna, a zöld és a szürke.

A bábai templom szentélye, kívülről félkör alakú, a lábazatát hét téglasor alkotja, melynek felső sorát ferdére metszették. A lábazat fölötti, következő téglasort, szélesebb oldalú téglák alkotják, majd egy kidomborodó, konvex profilozású téglasor jön, és csak ezután kezdődik az egyenes falsík.

A szentély délkeleti ablakát, egy enyhén csúcsíves, gondos kivitelezésű ablakfülkébe húzták be.

Az apszis homlokzatát, egy frízzel zárták le, melynek mára csak a nyomai maradtak fenn. A fríz, különleges, hegyes gyémántszeműre kialakított téglákból állt, melyek hegye lefelé fordul úgy, hogy teljesen fűrészfogakra hasonlítottak. A fríz fölött, egy kicsiny árkádsor található, melyek csúcsát, alulról félkörívesre, konvexre profilozott tégla-konzolocskákra állított, téglákból alakították ki. A szentély fríze, nagyon attraktívnak mondható.

A szentély faszerkezetű, négy-oldalra hajló tetőzetét, cserepekkel fedték. Az apszist, három szervetlenül kapcsolódó, vastag téglákból készített támpillérrel erősítették meg, ennek ellenére, a szentély északnyugati fala „kifelé dől”. 

A templomhajó keleti, apszis melletti falában, egy félkörív záródású falfülke nyomai figyelhetők meg. A fülke feltehetően leért a földig, de ezt a részt az apszis támpillére takarja. Ez a támpillér, még egy keleti ablakocskát is eltakar. A templomhajó meglehetősen alacsony keleti falának jó részét, az apszis tetőzete fedi el, mely egy átmenettel csatlakozik a templomhajó, három oldalra hajó tetőzetéhez. A templomhajónak valaha biztos, hogy magasabb, csúcsban záródó keleti fala volt, de a templom felújítása után, nem állították vissza az eredeti magasságát. Feltehetően ekkor készítették el templomhajó, a ma is meglehetősen érdekes tetőzetét.

A templomhajó oldalhomlokzata, eltér az eredeti román stílusú résztől, melynek az első és a második boltszakasz felel meg, és csak ezután következik a templom gótikus része. A templom eltérő stílus részeinek határát, kívülről a középső támpillér pár jelöli. A templom eme részén is követhető a fentebb leírt fríz, ami azt bizonyítja, hogy a templom oldalhomlokzata, eredeti magasságáig fennmaradt. Az eredeti homlokzat szélét, egy szintén eredeti, négyszögletes, sekély, lizénia jelöli. A templom északi homlokzatán, a szentély felé eső első mezőben, egy négyszögletes, szegment-ív záródású, ablakfülkés ablak található. A templom eme része fölötti tetőzetet, mára már megrongálódott, profilozott és ornamentikásra faragott, fahorgony elemekkel erősítették meg.

A templom eredeti hosszúságának nyugati szélét, szintén egy lizénia jelöli, melynek egy támpillér támaszkodik. A következő pillérpárt, lépcsőzetesre építették és a falba is, bekötötték. A templom újabb részének téglái nagyobbak, de nem azonosak azon támpillérek anyagával, melyeket a templom eredeti részéhez falaztak. A támpillérek kontúrja sérült, de az északnyugati sarokpillér alapján megállapítható, hogy kétlépcsősek voltak. A másik sarokpilléren látható, hogy egy ferdesíkkal záródott, ami a sík vége felé, négyszer megtörik.

A templom nyugati homlokzatán lévő harangtorony alaprajza négyzetes, de csak az oromfal felmeredő részétől kezdődik. A harangtorony „talapzatának” északi oldalán, egy szellőzőnyílás található. A toronynak mind a négy ablakát, fazsaluval takarták el. A keleti ablakot, utólag egy lőréssé szűkítették le. A harangtorony falainak felső részét, egy hangsúlyos, sablonos profillal zárták le, amit egy piramis alakú, cserépborítású toronysisakkal fedték le. A harangtorony oldalsó falai, egy-egy szegment ívből indulnak ki: a keleti oldalon élesebb az ív, míg a nyugati oldalon egy teli fal van, de itt egy mára elfalazott ablaklencse volt megtalálható. A harangtér ma megközelíthetetlen, de a falban lévő nyílássor azt bizonyítja, hogy valaha megközelíthető volt. A templomhajó tetőzete, egy gerendázaton fekszik.

A templom nyugati homlokzatát, az előtér takarja. A homlokzat felső szélét, a fal kissé kiemelkedő része jelzi, de itt van a mára elfalazott, kerek, lencseablak helye is. A templomhajó déli homlokzatán, a nyugati sarokpillértől, egy ferdére profilozott lábazati dísz található, mely áthúzódik a második boltszakaszra és a második támpillérre is. A lábazati dísz tovább is tart, de a harmadik boltszakasznál és a sekrestyén, négyszögletesre vált át, igaz, hogy a hajónak ezen a részén, a lábazati díszt a közelmúltban megrongálták (a lábazati dísz a sekrestyén újabb keletű).

A második boltszakasz ablakának, tölcséres oldalú, szegment-íves ablakfülkéje van, mely fölött egy elfalazott csúcsíves ablak nyoma látható. A szegmentív peremét, radiálisan elhelyezkedő téglákból rakták ki, mely élesen elüt a templom első részén található ablakétól. A harmadik boltszakasznak egy románkori ablaka van, mely ma a templomhajó boltozata fölötti tetőteret világítja meg. A tetőtérbe, ma csak a második támpillér melletti elhúzható nyíláson át lehet felkapaszkodni. A fentiek alapján a templomhajó magasabb lehetett és feltehetően síkmennyezettel fedett volt. A déli homlokzatnak ezen a részén található a már említett lizénia is. A homlokzat további, keleti részét, ma a sekrestye takarja. A templom északi homlokzatán is található egy lábazati dísz, mely az apsziséhez hasonló, de teljesen a föld színén van, és nem megy át az itteni lizéniára. Nem található lábazati dísz a második boltszakasznál és a támpillérjén sem, míg a harmadik boltszakasznál csak a maradványai vannak meg. A negyedik, legnyugatibb boltszakasznak és támpillérjének, megint csak van lábazati dísze, mint ahogy az előtér négyszögletes oszlopának is. 

A fal szerkezete kizárólag téglából készült. Az eredeti téglák mérete, 29x4,4x18,5 cm-t tesznek ki, a támpillér téglái, 31x16x6,2 centiméteresek, míg a templom másodlagos részének téglái, 3x6,5x16 centiméteresek.

A templom vakolatának színe a régi részeken középbarnás. Az erősen homokos vakolat, a föld felé vastagodik. A templom újabb részének vakolata valamivel sötétebb, vörösesbarna és jobb minőségű is. A vakolatok közt, a szilárdságágukon kívül, szinte nincs különbség

(Megjegyzés! Ez a leírás 1971-ben készült, tehát kb. hat évvel a legutolsó felújítási munkálatok és régészeti kutatások előtt.)

Forrás: Sena Sekulić- Gvozadović: Crkve tvrđave u Hrvatskoj – Školska knjiga, Zagreb, 1994.

GPS: É 45° 10.817 (45.180279)
K 19° 16.130 (19.268841)

Bapska települése a Vukovar - Ilok közti főútról közelíthető meg a legkönnyebben úgy, hogy a főútról Šarengrad település közepén, az egykori kolostor előtt, jobbra, délnek fordulunk, majd egyenesen elautózunk Bapska faluig. A falun hosszában keresztül megyünk, majd jóval a falun kívül, elérjük a temetőt, mely előtt leparkolhatunk. A templom innentől már eltéveszthetetlen. Az úton tovább ne menjünk, mert az már a szomszédos Szerbiába vezet.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció