Ostárije/Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele templom
Oštarije/crkva Uznesenja Blažene Djevice Marije
–
Ostárije/Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele templom
Vármegye: Modrus-Fiume vármegye, Ogulini járás (1914.)
Ország: Horvátország
Régió: Horvát-Szlavónország
Helységnév 1: Oštarija (ejtsd: Ostárije)
Templom titulusa 1: Crkva Gospe od Čudesa/Csodatévő Boldogasszony
Templom titulusa 2: Crkva Uznesenja Blažene Djevice Marije/Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele
A templom története:
„A Frangepánok 1451 körül,
Oštarije-
ban [14] egy hatalmas templomot építettek fel, melynek hajója 32 méter hosszú és 20 méter széles, a szentélye 24,80 méter hosszú és 10,55 méter széles volt. Ennek a még mindig jó állapotban fennmaradt hatalmas alkotásnak a maradványai ma is megfigyelhetőek: a szentélye jelenleg maga a plébániatemplom. Pieroni és Stier is elkészített ennek az építménynek az alaprajzát és a rajzát, ezek szerint, Stier idejében a templom már rom volt.”
(14) Vjesti društva hrv. inžinira i arhitekta, g. 1901. br. 8. (Horvát mérnökök és építészek közleménye, 1901. évfolyam, 8. szám)
--- / ---
Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele templom Ostárijében (Oštarije)
Modrus 15. századi fejlődése új lehetőségeket keresett a modrusi völgységben, mely az otoki, Csodatévő Boldogságos Szűz Mária hatalmas és tágas templomának felépítésében sűrűsödött össze. Az építkezés oka az volt, hogy a korábbi, Csodatévő Boldogasszony templom, jelentős búcsújáró hellyé vált. A templom, a vegliai Frangepánok birtokán volt, a hitéletéről valószínűleg a modrusi ferencesek gondoskodtak, akiknek saját házuk, de nem kolostoruk volt Ostárijében, állítja forrás nélkül Zorislav Horvat [164]. Tény, hogy a Mrezsnica folyó itteni átkelője már régóta lakott helynek számított. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy az új templom felépítésére, a régebbi és kisebb templom helyén, Frangepán III. István adott utasítást a 15. szd. közepén. Az új, fenséges templom azonban hamarosan felperzselték a törökök, valószínűleg 1521-ben (Valvasor szerint). A 16. szd. folyamán a templom, végvidéki erősségként működött, melynek feladata a Mrezsnica folyó hídjának a védelme volt. A templom hajója 1645-ben beomlott, s a templom 111 éven át feltáratlan maradt [165].
A 18. században felújították a templom szentélyét, s fölé egy harangtornyot emeltek. A templom kis neogótikus átépítéssel jelenleg is ebben a formájában áll. A templom eredetileg egy tágas hajóból állt, benne 2 sorban futó márványoszlopokkal, a nyugati homlokzatán egy karcsú, nyolcszögletes harangtoronnyal, szentéllyel és a szentély déli oldalán egy sekrestyével. Az egész templom boltozott és festett volt [166]. A hajóba három portálon keresztül lehetett bejutni: a nyugati homlokzaton található főportálon át, valamint a hajó északi és déli oldalán nyitott portálokon át. A hajó lépcsőzetesen emelkedett a szentély felé. A hajó boltozatát precízen és finoman faragott metszetek adták, így támpillérekre sem volt szükség. A hajó mérete alapján, nagyszámú hívővel számolhattak. A szentély egyszerű hálóboltozattal fedték, amit hét támpillér tartott. A szentély déli oldalának támaszkodott a sekrestye, amit mára egy kápolnává alakítottak át. A sekrestye mellől egy lépcsőzet indult, melyen át a templom hajója körüli karzatra lehetett jutni. A körgaléria létét, hajó oldalfalából kiugratott, ma is álló fél oszlopokon nyugvó konzolok erősítik meg. Az egykori galériáról lehetett a harangtornyot megközelíteni, ahogy - a régi rajzok ábrázolása szerint, a nyugati kapu fölötti balkont is [168].
Frangepán III. István valójában állami státuszának köszönhette, hogy rátalálhatott arra a külföldi mesterre, aki felépítette Ostárije templomát. A mester korábban Bécsújhelyen a Szt. György kastélykápolnán dolgozott és István gróf elkérte és meg is kapta a maga templomához. S valóban, a két templom meglehetős hasonlóságot mutat. A templom szakaszosan épült fel, először a hajó, aztán a szentély készült el. Az ostárijei templom, Zágrábon kívül a legmonumentálisabb gótikus szakrális építmény és a legnagyobb is közép horvátországi viszonylatban (52,5x20 m) [170].
(164) Zorislav HORVAT, O nekim samostanskim sklopovima i crkvama u Krbavskoj biskupiji, u:
Riječki teološki časopis
, god. 11 (2004.), br.1, str. 86-87.
(165) Zorislav HORVAT,
Srednjovjekovne katedralne crkve Krbavsko-modruške biskupije
, Hrvatski institut za povijest, Državni arhiv u Gospiću, Zagreb-Gospić, 2003., str. 122.
(166) Franjo Julije FRAS,
Topografija karlovačke vojne krajine
, Zagreb, 1835., str. 202.
(167) Mogući utjecaj nedalekog Mediterana. Zorislav HORVAT
, Srednjovjekovne katedralne crkve Krbavsko-modruške biskupije
,
Hrvatski institut za povijest, Državni arhiv u Gospiću, Zagreb-Gospić, 2003., str. 69-70.
(168) Zorislav HORVAT,
Srednjovjekovne katedralne crkve Krbavsko-modruške biskupije
, Hrvatski institut za povijest, Državni arhiv u Gospiću, Zagreb-Gospić, 2003., str.137-139.
(169) Zorislav HORVAT, Pregled sakralne arhitekture Modruša i okolice u srednjem vijeku, u:
Zbornik Krbavska bitka i njezine posljedice
, Zagreb, 1997., str.145-147.
(170) Zorislav HORVAT,
Srednjovjekovne katedralne crkve Krbavsko-modruške biskupije
, Hrvatski institut za povijest, Državni arhiv u Gospiću, Zagreb-Gospić, 2003., str.143
Forrás:
http://www.modrus.hr/crkva_u_modrusu4.php
--- / ---
A templom mai állapota
A templom felkeresése, 2009. március 22-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. Az utak kereszteződésében, egy kisebb kiemelkedésen található templom már messziről jól látható, s az egykori hajó 6 méter magasságban fennmaradt falaival meglehetősen várszerűnek hat. A gondozott templomot, egykor az itt elhaladó kereskedelmi út és a Mrežnica folyón átívelő régi híd védelmére egy kastéllyá alakították, földművekkel és sáncokkal, melyeknek mára nyoma sem maradt.
Szatanek József
