Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében
Gyimes - Ghimeş, Románia, Erdély és Partium, Csík történelmi vármegye - Gyimesi-szoros sáncai
Ajánlott látnivalók | |
---|---|
Gyimes (a Gyimesi-szoros erődítései)
A Gyimesbükkhöz tartozó Gyimes települést elhagyva a Tatros-folyó éles kanyarulatánál találjuk a Gyimesi-szorost. A szoros környezetében levő hegyek és a Tatros folyó völgye számos szorosvédő erődítésnek adott helyet a 17–19. század folyamán.
A folyó kanyarulatának jobb partja fölé emelkedik a Kőorr nevű hegycsúcs, amelyen a Rákóczi-vár romjai találhatók. A vár valamikor a 17. század első harmadában épülhetett fel, egyes vélemények szerint Bethlen Gábor fejedelemsége idején, 1626-ban. Úgy tartják, hogy II. Rákóczi György fejedelem lehetett a vár névadója, aki az épületet kijavíttatta és 1658–1660 között komoly harcot vívott a törökök és vazallusaik ellen. Hogy mikortól kezdték a kis erődöt „Rákóczi-vár”-ként emlegetni, valójában nem tudni, mindenesetre a korabeli térképeken, egészen a 19. század második feléig egyszerűen „Blockhaus”-nak nevezik. 1677-ben, és 1693-ban is említik a várat, ahol ezekben az időkben csak néhány székely őr szolgált. 1698-ban már német katonák őrizték az erősséget, amelyet ebben az évben kijavítottak.
Orbán Balázs 1868-ban így ír róla: „A kőcsuptól éles sziklagerincz nyulik le egészen a Tatros völgyéig, ennek – a völgyet összeszoritó – magas meredek előfokán van egy szép fekvésű erőd (Blockhaus), mely feltehetőleg a régi Gyimes vára helyén fekszik, s annak romjaiból épült. Ezen erődhöz 134 lépés fedett folyosó vezet oly meredeken, hogy gyalog is nagy fáradsággal lehet oda fel jutni.” Jóllehet Orbán Balázs még az enyhébb meredekségű lépcsőt látta, amelyet a vasútvonal építésekor 1897-ben lebontottak, majd a hegy keleti nyúlványának lefaragása után a ma is látható, sokkal meredekebb lépcsővel helyettesítettek.
Az erősségnek helyet adó sziklás platón, 25 × 10 méteres területen fekvő vár kerítőfalának készítésekor a várba építették be az északi oldalon lévő függőleges sziklafalat is. A vár déli falsíkja 3-4 méter magasan helyenként ma is áll. A keleti várrészben egy 8 × 6 méteres téglalap alakú helyiség maradványa látható, melyen belül egy kb. 2 méter átmérőjű mélyedés figyelhető meg. A déli fal nyugati meghosszabbításában a hegygerinc déli oldalán hosszan végigfut az a sáncvonulat, amely a határon végighúzódó erődítésrendszer része volt.
Ez a védelmi rendszer a 17. század elejétől egészen a 19. század végéig fennállt, egyes elemeit folyamatosan felújították, új sáncokat és épületeket emeltek, az elavultakat elbontották. A bécsi Kriegsarchiv gyűjteményében több, a 18. és a 19. században készített tervrajzot őriznek, amelyek a Gyimesi-szoros erődítéseit ábrázolják. Az 1733-ban és 1771-ben készített felméréseken jól látszik az addig kiépített szorosvédelem rendszere. A 18. századi építmények jelölésére a továbbiakban ezek megnevezéseit alkalmazzuk. Ennek egyik főbb eleme a Sánc-patak és a Tatros összefolyásához közeli, a patak északi oldalán romjaiban ma is felismerhető, téglalap alaprajzú, egykor kétszintes, lőrésekkel ellátott, kőből épült, a 18. századi és a 19. század első felében készült rajzon „Blockhaus A”-nak nevezett épület. A szabálytalan négyszögletű, hasonló kivitelű „Blockhaus B” a mai vasúti híd közelében állhatott, azonban mára ebből semmi sem maradt. A keskeny gerincű, egykor Áldomás-hegynek nevezett Kőorr keleti csúcsán álló, a tervrajzokon következetesen „Blockhaus C”-nek nevezett kőépület pedig nem más, mint a ma Rákóczi-vár néven ismert rom. Ennek a 18. század második felére jól kiépült védelmi rendszernek talán a legfontosabb része nyugatról haladva az Áldomás-hegy gerincén végighúzódó, a Tatros völgyén áthaladó és a Sáncpatak (korábbi nevén Csülemér-patak) völgyében keletről északra forduló sánc és paliszádfal vonulat volt, amelyet a folyóvölgy keresztezésénél különösen jól megerősítettek. E sáncrendszernek ma is jól látható szakasza húzódik a Rákóczi-vár nyugati oldalától indulva végig az Áldomás-hegy gerincén. Egy, a 19. század elején készült dátum nélküli és egy másik, 1829-es dátumú térkép tanúsága szerint a Sánc-patak fölé északról emelkedő, egykor Csudomír-hegynek nevezett domb déli részén (ma inkább azt mondanánk: a Bilibók-tető déli lejtőjén) korábban sánc épült. Egy másik térkép szerint már 1768-ban megvolt ez a sánc, amelyet az 1788–89-es osztrák – török háború során felhasználtak és újonnan épített sáncokkal egészítettek ki. Ennek a sáncnak az északkeleti vége szabálytalan négyszög alaprajzú volt (ide épült az egyik gerendaépület), amelyet hosszanti sánccal kötöttek össze a domb déli végével. Az említett dombnyúlvánnyal délről átellenben levő, a Sánc-patak déli oldalán, a ma ott álló első világháborús román emlékmű fölé emelkedő dombon napjainkban is látható árok és sánc készült 1788–89-ben. A szoros védelmét ellátó erődítések déli előterében is épült két ágyúállás a harmadik osztrák-török háború alatt, azonban ezek nyomai ma már nincsenek meg.
A krími háború idején (1853 – 56), azzal összefüggésben átépítették és kiegészítették a Gyimesi-szoros erődítményeit. Az Osztrák Birodalom szembeszállva korábbi szövetségesével, az Orosz Birodalommal, 1854-ben megszállta Moldvát és Havasalföldet, hogy megakadályozza Oroszország balkáni terjeszkedését. A bécsi Katonai Levéltárban (Kriegsarchiv) levő iratok, térképek és tervrajzok is világosan megmutatják, hogy az osztrák hadvezetés már a hadműveletek elején elhatározta a Keleti és a Déli-Kárpátok fontosabb szorosainak megvédelmezését. Ennek érdekében több helyen terveztek és építettek tüzérség elhelyezésére alkalmas zártsáncokat, kisebb sáncokat és kiszolgáló építményeket. A Gyimesi-szoros erődítéseinek megerősítését 1854-ben tervezték és építették meg a III. Armee alakulatai.
A következő nagy erődítésépítés a Gyimesi-szorosban a 19. század 70-es éveiben történt. A gyimesi védelmi létesítmények építése szoros kapcsolatban volt az 1876-tól elindított erdélyi szorosvédelmi erődépítkezésekkel, illetve az 1877–78-as orosz – török háborúval. Az egyre bizonytalanabbá váló balkáni helyzet, az Orosz Birodalom által támogatott pánszláv eszme terjedése, a Török Birodalom fokozatos balkáni térvesztése, az egyesült román fejedelemségek erősödése, és nem utolsósorban a Monarchia boszniai és szandzsákbeli ambíciói együttesen tették indokolttá az erdélyi szorosok modernizált megerősítését. A helyzet értékelésére 1876. november 13-án Bécsben tartott titkos konferencián a katonai vezetés I. Ferenc József elnökletével megtárgyalta Bosznia és Hercegovina okkupációjának tervét, valamint az Orosz Birodalom várható negatív reakciójára való felkészülésként ugyanekkor döntöttek a Kárpátok és Erdély védelmének fokozásáról is. Sok szoros és hágó védelméről (mint láttuk, a Gyimesi-szoroséról is) már a 18. század elejétől gondoskodott az osztrák hadvezetés, ezek a korábbi sáncok és erődítések azonban elavultak a 19. század 70-es éveire. Az új igények kielégítése céljából hasonló elvek szerint tervezett, többnyire kettő-nyolc löveg befogadására alkalmas kiserődöket, zártsáncokat építettek az erdélyi szorosokban, valamint ezektől kissé távolabb telepített ún. „Blockhaus”-okat, az őrjáratozó alakulatok számára. A kiserődökben is kialakítottak fedezékként szolgáló, földdel borított gerendaépületeket. A gondosan megtervezett létesítmények tipizálására, illetve az egyes típusoknak az adott terepviszonyokhoz való adaptálására 1876-tól találunk terveket a Kriegsarchivban.
A Gyimesi-szoros védelmének modernizálására 1876-os dátummal az alább tárgyalt erődelemekről készültek tervrajzok. Terepbejárásaink tanúsága szerint el is készültek a tervezett létesítmények, bár ma már csak egy részük látható a helyszínen.
Nyugatról keleti irányba haladva, az első 1876-os létesítmény az Áldomás-hegy gerincére épített „Blockhaus I.” jelű, 25 katona befogadására tervezett gerendaépület volt. Ennek ma csak csekély terepalakulatai láthatóak. Ettől keletre volt az ugyancsak a keskeny gerincre épített, négy ágyú elhelyezésére alkalmas „Batterie B” jelű ütegállás. Ennek nyomait a terepen nem tudtuk sikerrel beazonosítani.
A következő, és egyben legfontosabb 1876-os kiserődöt a Tatros északi partja közelében romjaiban ma is látható egykori Kontumác (vesztegzár) fölé északról emelkedő dombnak a szoros felé néző végére építették. Ezt a „Werk C” elnevezésű zártsáncot négy löveg elhelyezésére tervezték. A kb. 60 × 40 méteres, közel téglalap alaprajzú kiserődben földdel borított gerendaépületet is építettek, amely fedezékül szolgált a legénység számára. Ez az egyik legjobb állapotban megmaradt hasonló jellegű építmény Erdélyben.
A következő és egyben utolsó 1876-os építmény a „Werk C”-től észak – északkeletre, kb. 500 méterre épített „Blockhaus II.” jelű, kereszt alaprajzú, körülsáncolt gerendaépület, amely 25 katona befogadására volt alkalmas. A mára elpusztult faépület helye és egykori körítő sáncai ma is jól láthatóak a Bilibók-tető aljában, Firtelmeiszter Ágoston nyári szállása mellett.
Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 222-227.
Új feltöltések, frissítések
Támogatás
Ajánlott látnivalók | |
---|---|
Az oldal használatának rövid bemutatása:
Tisztelt Látogató!
Szeretnénk egy rövid, de hasznos útmutatóval segíteni az oldal használatának elsajátításában. Az új oldal sok tekintetében változott a korábbi weboldal felépítéstől, működésétől..
Igyekeztünk jóval több információval áttekinthetővé tenni a helyszíneket. Külön menüket kaptak az ábrázolások, a légi fotók. Létrehoztunk egy archívum menüpontot, melyben időrendben elhelyezhetőek a korábbi képeink, de terveink szerint ide kerülnek majd feltöltésre azok a régi fotók is, amelyeket a fotózás kezdete óta készítettek és elérhetőek várainkról.
Újdonság szintén a videók és mellékletek menük, melyek célja mind vizuálisan, mind információk szintjén a legtöbbet megmutatni egy helyszín látnivalóiból, történetéből, jelenkori változásaiból.
Helyszínek "Látnivalók" menűsor: Belépve egy kiválasztott helyszínre, annak "Áttekintés" oldalára kerülünk. Az új "szürke" menüszerkezet megjelenítésének lényege, hogy csak azok a menük láthatóak, választhatóak, amelyekben tartalom is található. Megjelenő menüpontok használata értelemszerű, használata külön kiegészítést nem igényel.
Fontos viszont, hogy bizonyos nagyobb, vagy bonyolultabb helyszíneknél, több alaprajz választására van lehetőség az "Áttekintés" oldalon. Ezt az alaprajz képe alatt szám is mutatja, de az alaprajz jobb szélénél csúszka is utal rá. Mindkét módszerrel kiválasztható a kívánt alaprajz, melyeken a fotók ikonjára kattintva, az aktuális pozícióban készített képet látjuk a bal oldali nagykép ablakban. Az alaprajzon kiválasztott ikon ilyenkor sárga színre vált, továbbra is mutatva a választott pozíciót. A képek automatikus váltakozása ilyenkor megáll. A képre kattintva, külön ablakban megnyílva annak eredeti méretében való megjelenítését kapjuk. Az új feltöltéseknél és frissítéseknél, a korábbinál lényegesen nagyobb felbontású képeket használunk. Így jól áttekinthető, részlet gazdag bemutatását tudjuk nyújtani a látnivalóknak.
Az "Áttekintés" oldal alsó részén lévő gyors áttekintés képsora szintén csúszka segítségével görgethető, amennyiben a képek nem fértek el az oldalon.
Fontos és megszokást kíván az oldalon való görgetés módja. Mivel a belső tartalmak, például a szöveganyagok, képek, megkívánták egy kombinált görgetés rendszer kialakítását, ezért mindig ott működik a görgetés az egérrel, ahol az egér pozíciója van! Ezzel a módszerrel így nagyon könnyen lehet az egérrel léptetni a képeket, gördíteni a szöveges anyagokat, a kép alapú mellékleteket. Képek lapozásánál, mind a jobb és balszélen történő kattintás, mind az egérgörgő mozgatásával történő léptetés is használható. A háttéren vagy az Windows ablak csúszkát használva az egér görgetést az egész oldalt lehet mozgatni. A belső felületen használva az egér görgetés viszont a belső tartalmat mozgatja. Egy kis gyakorlást követően hamar rááll a kezünk, gyorsan és könnyen kezelhetővé válik a tartalmak görgetése.
A választó térkép használata: A korábbi váras oldal a helyszíneket mutatta a térképen. Az új oldal térkép pontjai viszont a településeket mutatják, ahova a helyszínek kapcsolódnak. A térképen lévő gyorskeresés, mind a helyszín, mind a település keresésére alkalmas, de mindig a település találatát és pontját fogja mutatni. Támogatott az ékezet vagy idegen karakter nélküli keresés. Ebben az esetben az alapkarakter kell használni. Szintén működik a szókezdeti, de törték szóra való keresés.
Rámutatva a település pontjára, kis buborékban ad információt, milyen látnivaló található a településen. Jelenleg a vár és templom elérhető, de a jövőben a látnivalók csoportja bővülni fog. A kis ikonok melletti szám mutatja a látnivalók számát. A pontra klikkelve automatikusan a keresés főmenü találati részére érkezünk, ahol kiválasztható, mely helyszín érdekes számunkra.
Keresés főmenü: A térkép főoldalról, ahogy azt előbb láttuk is ide kerülünk a választást követően. A keresés funkció, a főmenü sorból is elérhető. Itt a keresés sokkal pontosabban megadható, illetve több opcióban szűkíthető.
Források főmenü: Ebben a menüben a rendszerben található forrásmunkák kereshetőek, szerzőre, címre. A "Kiadványok" és "Szerzők" mezőben akár kiválasztásos módszerrel is. Jelenlegi állapotában még sima szöveges felületként működik, de a következő fejlesztési lépésben összekapcsolódik a mellékletként fizikailag is tárolt forrás tartalmakkal. Így amihez van anyagunk valamely formátumban, az azonnal megnyithatóvá válik majd. A többi forrásnál pedig ahol csak elérhető, közvetlen linkkel igyekszünk a tartalom eredeti forrásához irányítani az érdeklődőket.
Fontos volt számunkra, hogy a korábbi weboldal anyaga ne vesszen el. Számos helyszín kapcsán vannak olyan anyagok, amelyek pótolhatatlanok lennének. Az oldal fejlesztői sikeresen átemelték és adatbázisba szervezték a régi anyagokat. Azonban ez kompromisszumokkal együtt járó folyamat volt. A legfontosabb ezek közül, hogy a helyszínek jelentős számánál kell a pontatlanságokat javítanunk, mivel az program algoritmusok sok esetben nem tudták helyesen átemelni a tartalmakat.
Folyamatosan dolgozunk mind a hibajavításokon, mind az új anyagokkal való kiegészítéseken és természetesen a még hiányzó helyszínek felvitelén.
Emellett az oldal is folyamatos fejlesztés alatt áll, újabb lehetőségek és modulok beépítése van tervben, illetve további ésszerűsítések, melyek a kezelést kívánják segíteni.
A jövőre nézve egyik fő irány a mobil alkalmazás hátterének kialakítása, annak előkészítése.
Bízunk benne, hogy egy minden igényt kielégítő formában sikerül az új varak.hu oldalt elindítanunk.
Ebben a munkában számítunk minden várszerető ember hatékony közreműködésében, aki ezt a célt támogatni tudja.