Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ónodi vár

Bulchi Domokos fia Czudar Péter 1350 körül királyi engedély nélkül kezdett a vár felépítéséhez. Halála után fiai, Simon és Jakab, Zsigmond királytól kértek és kaptak engedélyt a vár további építéséhez. A vár 1413-ban már készen állt, mert ekkor "Castrum Olnod" néven szerepel először okleveleinkben.

A család kihalta után Mátyás király 1470. március 8-án kelt parancsára Csanádi Bendek kanonok Rozgonyi Jánost és fiait vezette be a nekik adományozott vár és tartozékainak birtokába. II.Ulászló királynéi várnak nyilvánítva 1508-ban 7000 forintért Tótselymesi Tarczai János ispánnak és fiainak zálogosította el, majd 1511-ben 13000 forintért Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főispánnak adta el, akit a székesfehérvári konvent be is iktatott. A Sárkány családtól 1514-ben enyingi Török Imre vette meg a várat, aki aztán azt 1516-ban Perényi Péter Abaúj vármegye örökös főispánjával cserélte el, annak más birtokaiért. A Perényi család által megnagyobbított és kijavított vár 1585-ben örökösödési szerződés alapján Báthori Istváné lett, akitől tartozékaival együtt Losonczy Anna, előbb Ungnád Kristófné, utóbb Forgách Zsigmondné váltotta magához.

Eger várának eleste után az ónodi vár jelentősége megnőtt. Az 1602. évi országgyűlés véghelynek nyilvánította, és elrendelte a vár helyreállítását, melyhez Abaúj és Zemplén vármegyék alsó járásait ingyen munkára rendelte. A XVII. század első éveiben felsővadászi Rákóczi Zsigmond vásárolta meg. Az elhanyagolt várat 1639. október 10-én éjszaka a szolnoki és egri török csapatok meglepték, a palánkot szétrombolták, a török foglyokat kiszabadították az épületeket felgyújtották.

A lerombolt várat Keglovich Miklós kapitány építtette újjá, megerősítéséhez Lórántffy Zsuzsanna 20000 forinttal járult hozzá. A vár 1655-re elkészült és huszárvárral egészítették ki, valamint az egészet fapalánkkal kerítették be. Ez időben 500 lovas és 400 gyalogos volt az őrség tekintélyes létszáma.

I. Rákóczi Ferenc katonái 1670-ben foglalták el, de tőlük 1671 őszén Spandau osztrák tábornok vette vissza, majd egy év múlva, 1672-ben bujdosó kurucok gyújtották fel. A törökkel szövetkezett Thököly Imre 1682 augusztusában a várat elfoglalta és elrendelte a romos falak kijavítását, felépítését. A császári katonák által 1685-ben megszállt várat 1688 április 7-én török segítséggel ismét Thököly szerezte vissza, ezután felgyújtotta, így az ismét rommá lett.

A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc 1707 május 31.-re országgyűlést hívott itt össze, ahol Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf a császárral történő kiegyezést javasolták. (Ezt az országgyűlést a Sajó áradása miatt 1707 május 24.-én nem a várban, hanem a közeli Köröm falu mezején nyitották meg.)

Nem sokkal ezután a vár hadi jelentősége megszűnt és a még álló épületrészeket magtárrá alakították át. A Sajó 1845-ben a vár északi, 1855-ben pedig a középfalát pusztította el.