Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Obrovác vára (Kurjakovics vár)

A Zrmanja folyó kanyarulatánál található Obrovac városa. A település feletti magaslat tetején állnak a Kurjakovics család várának impozáns romjai. A vár a 14. századtól a korbáviai grófok, a Kurjakovicsok birtoka volt. 1387-ben a família birtokainak központjaként említik. A vár a középkorban azt a fontos kereskedelmi utat ellenőrizte, amely Likából a Velebit-hegységen át vezetett a tengerparti városok felé. (Feltételezhető, hogy az egyik legjelentősebb fennmaradt glagolita kódex, az 1402 körül írt berlini misekönyv is itt, a Kurjakovics grófok déli birtokainak székhelyén íródott. Ebben történik említés a koprivai Szent György kolostorról, melynek maradványai ma is láthatók az obrovaci temetőben. -forrás: wikipédia)

Az utolsó korbáviai gróf tulajdonos Karlovics Iván volt, aki 1527-ben Horvát-Szlavón bán lett. Ősi birtokait igyekezett megvédeni az oszmánok egyre növekvő fenyegetései ellen. 1527. március 30.-án végül Pozsedárszky György várkapitányt az obrovaci vár átadására kényszerítették. (I. Ferdinándtól Karlovics megkapta Medvevárat, Lukavecet, Rakovec, és Turopolje birtokokat az elvesztett Obrovac , Udbina , Komić és Mrsinj-grad helyébe.

1531 augusztus 9.-én hunyt el Medvevárban. Zágrábban temették el Remete városrészben, a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele templomban. Birtokait egy 1509-ben kötött örökösödési szeződés szerint a Zrínyi család örökölte. Abban az időben Karlovicsnak 22 erődje és városa volt három megyében és két járásban.

1647-ben a kandiai háború során Leonardo Foscolo tábornok velencei seregei a helyi erőkkel kiegészítve elfoglalták és lerombolták a várat. A kandiai háborút lezáró béke 1669-Konstatinápoly) értelmében Obrovac viszont ismét oszmán fennhatóság alá került. 1670 novemberében visszaértek, és ellenállás nélkül ismét birtokba vették a területet. Az 1683-as Bécsnél elszenvedett török vereség arra ösztönözte a Velenceieket, hogy véget vessenek az oszmán uralomnak felső Dalmáciában. 1683-ban Stojan Jankovics morlák csapatai és Simon (Grisogono) Bortolazzi zadari nemes serege véglegesen felszabadította a várat az oszmán uralom alól. Az erősségbe velencei őrséget helyeztek el.

A katonák hanyagsága miatt 1694-ben a toronyban 3 hordó puskapor felrobbant, maga alá temetve a legénységet. Az egyetlen, aki megmenekült, Dimitar Vlasko várparancsnok volt. A vár maradványainak jó részét a lakosság építkezéseihez hordta el.

A vár eredetileg négyszög alaprajzú volt, falait négy saroktorony erősítette. A velencei uralom idején A. Colnaga terveinek megfelelően átépítették. (Eszerint példának okáért a felső vár területét sáncok vették körül) A felsővárat és a várudvart egy hatalmas sánc vette körül. A várudvar bejáratát egy négyzet alakú torony védte, a várudvaron ciszterna volt. A vár alatt egy kisebb település helyezkedett el kb. 30 házzal. A település irányába két félkör alakú bástya nézett. A 20 század végén a vár területén bunkereket létesítettek.

Forrás:   http://varvadasz.bloglap.hu/cikkek/vir-kastelina-obrovac-es-a-perusic-varkastely-72750/

A cikket összeállította: Ifj. Fidrich Tibor