Narda vára
Narda neve először Villa Nerde alakban jelenik meg a pornói ciszterci apátság birtokát leíró oklevélben, majd 1322-ben Narrad, 1333-ban Nerada formában is rögzítik. Mai alakját – Narda – már a XIII. századi iratokban olvashatjuk. Ez a forma a XIV. század második felétől állandósul, s ekkor már a falukettőződés is nyomon követhető, Kis- és Nagy- előtaggal való megkülönböztetéssel. Az etimológiai értelmezés szerint „Narda” szláv személynévből keletkezett magyar névadással: a cseh Nerada és Neroda, valamint a lengyel Nieroda személynevekkel egy tőről fakadhat. Ebből következtethetünk arra, hogy a honfoglalás előtt szlávok lakták a települést.
A honfoglaló magyarság Szent László koráig szervezi a határ őrizetét. A gyepűrendszer jellegzetessége volt, hogy a védelmi vonalon túl az országhatár lakatlan senki földjeként, többnapi járóföldre való szélességben segítette az ellenség távoltartását. Ezt a senki földjét nevezték gyepűelvének.
A határt idővel mesterséges védelmi rendszerrel (földhányásokkal, árkokkal, gátakkal, fatorlaszokkal, sövényekkel) is megerősítették. A gyepűk egyre kijjebb tolódtak, ahogy a korábban lakatlan területen egyre többen letelepedtek.
A határvédelmi rendszer fenntartása a király feladata volt. A határ őrizetére specialistákat, egy-egy feladatra szakosodott csoportokat telepített le a határ mentén. Több beszédes településnév őrzi az egykoron speciális feladatokat ellátók emlékét. A fegyveres őrzés a lövők feladata volt. A lövők, azaz íjászok néhány kutató véleménye szerint besenyők, mások szerint székelyek voltak. E kérdés tisztázását a történészekre hagyva megállapíthatjuk, hogy Narda közelében nemcsak Lövő nevű települést – Horvátlövőt és napjainkban Ausztriában a vele szomszédos Németlövőt – találunk, hanem Csatárt is. Csatár nevével kapcsolatban Schwartz Elemér kifejti, hogy egy XIV. századi – egy 1333. évi – adat: a „Populi de Chathar” – arra enged következtetni, hogy itt csoportosan telepedtek le királyi emberek, s a névből következtetve pajzskészítőkre gondolhatunk. Ugyancsak az egykori katonatelepre utal Keresztes, a mai Vaskeresztes neve: Schwartz szerint esetleg II. Endre korában találhattak itt otthonra keresztes vitézek.
Nemcsak a határ védelmébe telepítettek le csoportosan specialistákat, hanem a királyi várszervezet eltartására szolga jogállású népességet, azaz várnépet helyeztek el egy-egy településen. Ilyen speciális feladatot végeztek például a hodászok, azaz a hódvadászok is: a Rohonc melletti Ó-Hodász és Városhodász (ma: Althodis, Stadthodis Ausztriában) településnév is erre utal.
A Pinka menti királyfalvak nagy száma feltűnt az itt élőknek is, a néphagyományban igen kedvelt király, Mátyás alakjához kötötték az eredetmondát. Lássuk Schwartz Elemér tolmácsolásában:
„Mátyás király legszívesebben a Vashegyen (Eisenberg) vadászott s ezért hatalmas lovagvárat, (Hollókő, Burg, Óvár) építtet a hegy lábánál. Udvara Várújfalun, Woppendorfon, tulajdonképpen Wappendorfon volt. Az itt lakó apródok akkor, amikor a király megérkezett, magukkal vitték Hollókőre a címereket (Wappen) s ezekkel kezükben udvari szolgálatot teljesítettek.
A király megérkezte után egy napig pihenni szokott s harmadnap nagy kísérettel vadászatra indúlt. Ilyenkor hozzácsatlakoztak a pajzsvivők Ober- és Unter-Schildingből (Felső- s Alsócsatár), majd pedig a legjobb vadászok Schützenből (Német-, Horvátlövő), hogy vele együtt tartsanak Wildheim-(Ober-, Unter-Bildein) és Höllbe (Höhle!), ahol rengeteg vad tanyázott. De tovább is kalandoztak, mert Eberau és Pernau (Bärenau) vidékén vaddisznók és medvék garmadában voltak.
Mátyás kitünő vadász volt s ezért egy-egy ilyen vadászat után szekérszámra feküdt a vidéken az elejtett vad. Hogy a lakosságnak haszna legyen belőle, az értékesebb bőrű vadat elküldte Wintenbe, hogy ott lefejtsék s cserzés után értékesítsék (aufwinden).”
A fentiek mellett további várföldeket sorolhatunk fel Narda környékéről: Dozmat, Szinese, Csejke (ma: Schauka, Ausztria). Magának településünknek a lakossága is a várföld népeihez tartozott az Árpád-korban.
A Szent István király által alapított várispánságokhoz tartoztak katonai intézményként akkoriban a földvárak. A hozzákapcsolt népesség a várnép, ez elsősorban katonáskodott. A várbirtok, várföld magyarul azt is jelentette, hogy a királyi birtok egyik típusaként az a megyei várispánsághoz tartozott. Vagyis Narda addig, amíg a király el nem ajándékozta, Vasvár tartozéka volt. De – mint jeleztük – ezt megelőzően az óvári várispánság része lehetett.
Várnép lakta tehát Nardát a XIII. század derekától a XIV. század első negyedéig, mindaddig, míg a király el nem adományozta ezt a birtokát. I. Károly király Óvári János (Iohannis de Owar) Mychael, Nicolaus, Mykuna, Stephanus, Johannes nevű öt fiának adja 1322. szeptember 12-én kelt oklevelében Narradot, minden hasznával és tartozékával.
Kérdés, vajon csupán elírásnak tekinthető-e a településnév itt feltűnő formája. Ha nem, akkor még eddig nem ismert szálakon kellene kapcsolatot keresni Narad ispánhoz, akinek abaújvári birtokokat adományozott bíráskodási kiváltsággal II. (?) Béla király 1153-ban kelt oklevelében. Mivel Narad német ember volt, egy másik etimológiai okfejtést is meg lehetne fontolni – természetesen csak abban az esetben, ha nevezett Narad ispánnak volt köze e településhez –, mégpedig azt, amelyik az ófelnémet Nerde vagy a középfelnémet Narde/Narda szóra vezeti vissza a nevet. (Ebben az esetben a görög–latin nardos-nardus szó átvételéről beszélhetnénk, ami azt az illatos növényt jelenti, amelynek az olaja a Bibliából is ismert.)
A Narrad alaknak van azonban egy sokkal egyszerűbbnek tűnő magyarázata is: a -d kicsinyítőképzővel toldották meg az alapváltozatot. Ha csupán betűtévesztésre gyanakodunk, akkor viszont mindkét okfejtést elvethetjük. Annyi bizonyos, hogy Nardát „possessionem nostram castrensem”-nek, azaz „várföldünknek” nevezi I. Károly király, amikor az Óvári családnak adományozza.
A közelmúltban beazonosított és felmért nardai földvárat a régészeti megfigyelés alapján Árpád-korinak nevezhetjük, a királyi adományozás idején már akár egy évszázada állhatott. Alapterülete nagyjából a Sorkifalud határában feltárt Zalak várával egyezik meg. Vertikálisan, tehát magassági viszonyait illetően azonban a nardai sokkal közelebb állhat az eredeti állapotához, mint a zalaki. Évszázadokig ugyanis erdő oltalmazta az időjárás viszontagságaitól s így a gyors, erőteljes eróziótól. Míg a zalaki vár dombja csupán harminc centiméterre emelkedik ki a felszínhez viszonyítva, addig a nardai mintegy százötven centiméterre; a zalaki árka negyven, a nardaié százhúsz centiméter mély. (Az árok főleg a keleti részen maradt meg, a többit elszántották.)
Ugyan a várat a falu belterületétől délre, a Kis-telek-erdő szélén, egy domboldalon építették, az Árpád-kori kisvárak sík vidéki – egészen pontosan ártéri – típusába tartozik. Ezek zömmel az ország nyugati felén találhatók: alaprajzuk a mértani körhöz közelít. Bár zömükben földesúri magánvárak voltak, a nardai – királyi birtok lévén a település – királyi vár volt, s ekképpen a nyugati gyepűrendszer tagja. Ugyan nardai várnak nevezzük, de feltételezhetjük, hogy annak idején egy másik településhez tartozott vagy legalább más néven volt ismert, mert a jelenlegi nardai templom, amely XVIII. századi átépítése a XIII. században épült templomnak, egy kilométernél is messzebb van a földvártól. Ez a korszakban nem megszokott. Ugyanakkor a terepviszonyokat szemlélve védelmi funkciót elsősorban itt tölthetett be. Még világosabban kitűnik ez akkor, ha az innen délkeleti irányban mintegy négy kilométerre található Óvárhoz viszonyítjuk az elhelyezkedését.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/narda-C18E/ispansag-a-pinka-volgyben-C1BB/
