Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sajónémeti, Várhegy

A Várhegy Sajónémeti község központi részétól 500 méterre, K-ÉK-re, közvetlenül a község és a Sajó folyó felett emelkedik. Kettő egymástól független, régészeti adatokat még nélkülöző kutatás szerint motte típusú vár maradványait találjuk a dombtetőn.

A kisebbik motte a hegytető nyugati végében van egy kiugró hegynyelv végén. Sekély árok veszi körbe, részben betöltődve, terasz alakjában. Az általa bezárt kör alakú terület átmérője 30 m.

A nagyobbik motte dombja ettől keletre, 60 méterre, a Várhegy legmagasabb részén emelkedik. Relatív magassága 10 m, ovális felső platójának átmérője 18–24 m. Alul árok veszi körbe, melynek külső oldalán sánc vonul.

A sánc három, egyenletesen elosztott helyen kiszélesedik és 1–2 méterrel magasabb is, mint a többi részen. Közülük kettő, a keleti és nyugati oldalon, a legtámadhatóbb részen védte a várat. Az északi oldalon levágott peremmel rendelkező egy kis külső védőművet láthatunk.

A kisebbik dombtól délre a hegytető enyhén lejt és a meredek szélén kis töltés fut végig, azonban ez az egykori szőlőművelés nyoma, amit mindkét 19. század közepén készült kéziratos térkép jól mutat, a vár helyével megjelölésével.

A vár tudományos igényű feldolgozását Dobosy László készítette el. Összevetette a történeti adatokat és feltűnt neki, hogy azok hol kisebb földvárról, hol kisebb várról, hol pedig várkastélyról, kastélyról szólnak. Többszöri terepbejárása során kiderítette, hogy a földvár alatt fekvő temető teraszát Tündér-partnak nevezik, a mellette lévő területet Palotakertnek, a temető közepén pedig vastag falak vannak a föld alatt. Dobosy utóbbi helyen cserepeket is gyűjtött, amelyeket korábban K. Végh Katalin 14. századi edénytöredékeknek határozott meg.

Sándorfi György és Nováki Gyula végezte el vár felmérését 1979-ben. Sándorfi sorolta a motte típusú várak közé, mivel a két objektumot nem zárja körül közös erődítés. Ezért ezeket egymástól függetlennek tartotta és felvetette annak a lehetőségét, hogy a kisebbik motte korábbi a nagyobbiknál és esetleg a tatárjárás előtti időből származik. A nagyobbik mottét a 13–14. századba valószínűsítette.

Feld István azonban ezt a megállapítást nem tartja megalapozottnak, több analógia ismertetésével inkább azonos időből való származást tételez fel mindkettőnél. Kutatás hiányában elvileg akár a 13. század is felmerülhet, de mégis elsősorban a környéket a 15. század közepén birtokba vevő huszitákra lehet gondolni.

A középkorban általában Nempti néven szereplő Sajónémeti már a 13. sz. elején feltűnik a forrásokban. 1246-tól a Bél nembeli Bekény család birtoka egészen 1544-ig, de ezen évszázadok folyamán számos más családnak is volt itt részbirtoka.

Az erődítést a 15. sz. végén író Antonio Bonfini Castellum Saiomenthe néven szerepelteti, amikor az 1460. évi királyi ostromáról tudósít. A várat Mátyás király serege, Rozgonyi Sebestyén vezetésével foglalta el a huszitáktól. A vár feltehetően az ostrom során pusztult el, de még 1485-ben is szerepel, amikor a közös eredetű (Rátót nembeli) kazai Kakas- és a Lorántfi család pereskedett érte.

Későbbi említése nem ismert. A fenti adatok, alapján az erődítmény korai, akár 13. századi eredete sem zárható ki, mivel a vár területéről
14. századi kerámialeltek ismertek, valamint Bonfini is régebben épült várként említi, de e feltevést csak egy ásatással lehetne tisztázni.

Forrás:

Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az ókortól a kuruc korig,

Magyarország várainak topográfiája - Miskolc 2007