Sommeregg egy középkori vár Seeboden közelében, Ausztria Karintia tartományában. A Nock-hegység lábánál található, 749 m tengerszint feletti magasságban.
A vár valószínűleg a 12. században épült, mivel egy 1187-ben, a tiroli Neustift apátságban kiadott oklevélben már szerepel egy Witemarus de Sumereke utalás a helyszínre. Sommeregg urai II. Ottó ortenburgi gróf tisztségviselői voltak , aki Felső-Karintiában kiterjedt birtokok felett uralkodott , vetekedve a Gorizia-házzal és a salzburgi érsekkel . 1275. május 29-én itt kötötték házasságot Ottó unokája, Ortenburg-Hardeggi Eufémia és I. Albert goriziai gróffal.
A 14. században Sommeregg urai elnyerték az ortenburgi grófok várnagyi státuszát átfogó közigazgatási és katonai felelősséggel az uradalomban . A Sommereggerek 1338-ig maradtak hűbérbirtokosok. Amikor az ortenburgi grófok 1418-ban kihaltak, birtokaik a cillei grófokra szálltak, akik a távoli felső-karintiai birtokok igazgatását a helyi urakra bízták.
1442-ben Andreas von Graben stájer nemes házassággal örökölte a sommereggi várnagyi tisztséget. Jogait II. Frigyes cillei gróf elismerte, és a kastély a Graben-ház rezidenciája lett. Ez a család megtartotta a Sommeregg várnagyi címét, még akkor is, amikor az utolsó cillei grófot, II. Ulrikot meggyilkolták 1456-ban.
II. János goriziai gróffal folytatott hosszas vita után az egykori ortenburgi birtok III. (Habsburg) Frigyes császárhoz került, aki megerősítette a Graben család feudális jogait. Andreas von Graben után 1463-ban fia Virgil von Graben örökölte mega birtokot. 1487-ban a várat Corvin Mátyás magyar király csapatai foglalták el és rombolták le a király Habsburgok ellen vezetett hadjárata során. Ezt követően Virgil von Graben újjáépíttette az erődöt. Unokahúga és örökösnője, Rosina von Graben von Rain († 1534) volt, akinek házassága révén (férje: Haymeran Freiherr von Rain) Sommeregg birtoka a von Rain bajor családhoz került. Fia, Hans Joachim Bajorországba költözött, és 1550-ben eladta Sommeregget Christoph Khevenhüller von Aichelbergnek. A vár új ura Karintia helytartója volt, és megvolt a megfelelő anyagi háttere a vár rezindenciává alakításához. Paul Khevenhüllernek az ellenreformáció idején vallási okokból el kellett hagynia az országot. 1628-ban eladta birtokát, amelyben Sommeregg is volt, Hans Widmannnak, aki kereskedőként dolgozott Velencében. Utódai 1640-ben megvásárolták Ortenburg vármegyét, és előbb bárói, majd grófi rangra emelkedtek. Katharina von Lodron grófnő 1651-ben vásárolta meg az ingatlant Martin Widmann zu Ortenburg gróftól. A Lodron család 1933-ig megtartotta Sommeregget, de az 1848-ban már elvesztette hatalmi székhelyi funkcióját. A már a Khevenhüller család idején kastéllyá alakított várat 1860 körül elhagyták, állapota romlani kezdett, ami a 20. században felgyorsult. A második világháború után a romok az Irsa család tulajdonába kerültek. Romok is maradtak egészen addig, amíg Andreas Egger 1969-ben meg nem vásárolta a Sommeregget, és elkezdődött az átfogó helyreállítás. 1992 után az új tulajdonosok, a Riegler család a kastélyban éttermet és kínzómúzeumot alakítottak ki, a nyári hónapokban pedig lovagi játékokat tartanak. A kínzómúzeum az egyik utolsó karintiai boszorkánypernek állít emléket. A matzelsdorfi Kaspar Haintz azt állította, hogy képes viharokat és jégesőt okozni, hogy bosszantsa a gazdákat. Bár akkor még senki sem hitt neki, megkínozták, végül 1653-ban Gmündben lefejezték.
(a wikipédia és a burgen-austria.com szócikkei alapján)
