Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SzögligetMagyarországBorsod-Abaúj-Zemplén vármegyeAbaúj-Torna történelmi vármegye - Szádvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Videók
  • Mellékletek
  • Térkép
  • Szállás

Szádvár

Szögliget északi határában, a Ménes-patak két oldalán az Aggteleki-karszt erdővel borított hegyei emelkednek. A völgy déli oldalán emelkedik az Óvár-tető, ahol egy árokkal és sánccal védett kisméretű erősség nyomai fedezhetőek fel, de régészeti kutatás hiányában közelebbit nem tudni róla. Vele szemben a Várhegy 460 méter magas, sziklás fennsíkját koronázzák meg Szádvár falai.

A szabálytalan alaprajzú vár hossza kelet-nyugati irányban mintegy 200 méter, legnagyobb észak-déli szélessége pedig körülbelül 70 méter. Területe a Várhegy északi oldalán található „Csigával” együtt mintegy 11.000 négyzetméterre tehető. A vár évszázadokkal ezelőtti állapotának megismeréséhez a fennmaradt inventáriumok (várleltárak) nyújtanak segítséget, melyekből felidézhetjük az erődítmény fénykorát:

Legkívül egy kis sorompóval ellátott kerítés állta el az utat. A feltételezhetően fatörzsekből, vesszőkből összerótt védőműveknek napjainkra már nyoma sincsen. Tovább haladva a déli hegyoldalon vezető úton érkezünk meg az egykor szárazárokkal oltalmazott várkapuhoz, melyet felvonóhíd biztosított.

A kapun keresztül lehetett bejutni a külsővár udvarára. A régi leírások (inventáriumok) szerint a várfal oltalmában gazdasági helyiségek - a lisztes-, ecetes és serfőző ház - sorakoztak. Itt nem minden esetben kell különálló épületekre gondolni, mert egykoron a „ház” szót használták az egyes helyiségek, szobák és termek szinonimájaként is.

A külsővár északi fala mentén a kis és nagy (öreg) istálló húzódott meg. A főnemesi család, a személyzet és a katonák lovainak, és egyéb jószágainak vízellátását az udvar közepén a sziklás talajba vésett nagyméretű vízgyűjtő szolgálta.

A keleti oldalon emelkedik a 17. század első harmadában épített Német-bástya, melynek hatalmas tömbje helyén régebben két kisméretű kerek bástya védte ezt a várrészt. A korabeli (1573-as) alaprajzok fel is tüntetik egykori formájukat.

A külsővár legérdekesebb technikai részletét a napjainkban már nem létező felvonó jelentette, amely segítségével két igásló fogaskerék-áttételes csörlővel húzta fel a meredek északi oldalon kialakított pályán a különböző hasznos tárgyakat, elsősorban ciszternák feltöltésére szánt vizet, és tűzifát, a Csiga alsó - szintén várfallal kerített - udvarából.

A középső vár udvarára az északkeleti oldalon kapaszkodhatunk fel az egykori kapu helyén keresztül. Keleti oldalán a Lisztes-bástya rondellája terpeszkedik. Udvarának közepén fárasztó munkával szintén kivéstek egy vízgyűjtő ciszternát, de ez sokkal kisebb keresztmetszetű. Napjainkra jórészben betemetődött, a beleesett használati tárgyak felkutatása még a jövő feladata.

A várleltárakból ismerjük a kőfalak mentén húzódó épületeket, - a Deszkás-házat, a lakatos és kovács műhelyet - de itt kapott helyet a tömlöc és egy kisebb istálló, valamint egy fából épített malom is. A déli oldalt két épület maradványai foglalják el. A leírások szerint itt emelkedett a vár egy másik bejárata – a Bebek-kapu –, amelyre már csak az egyik oldalon fennmaradt szárkövek utalnak. A kapu körüli terekben fegyvereket, lőport magába foglaló raktárat (cejtházat) alakítottak ki. Mögötte emelkedett a porkoláb-ház, melynek pincéjét és három osztatú emeleti tereit is megemlítették a korabeli várleltárakban.

A belsővárba egykor mintegy 20 méter hosszúságú, részben boltozott, részben síkfödémes kapualj vezetett. Fölötte két emelet emelkedett, szintenként két teremmel. A tetőtérben dobolóhely volt kialakítva, az idő múlását pedig egy óra mutatta a várbelieknek. A nagyjából négyzetes várudvart mindenfelől épületek határolták, melyeket az évszázadok során fokozatosan létesítettek és bővítettek. Pontos építéstörténetüket további régészeti kutatások fogják tisztázni.

Zsigmond királytól adományba a Bebek család kapta a szádvári uradalmat 1406-09 körül. Ekkortájt épülhetett az északi oldalon a Szabó- és Sáfár házak, valamint a déli oldalán a birtokosok reprezentatív terei, a háromhelyiséges „palota”. A várudvar keleti oldalán hosszú, emeletes épület emelkedett (talán az udvarbíró háza), mely alatt szintén pincéket alakítottak ki az élelmiszerek tárolására. Ennek magasan álló, de igen romlott falában másodlagosan kialakított kulcslyuk alakú lőrés maradványa, valamint a tartógerendák korhadt csonkjai vonják magukra a figyelmet. Ez a várfalszakasz egyben a 13-14. századi vár keleti, külső fala is. A nyugati épületrészekről tudjuk, hogy még az 1670-es években is végeztek átalakításokat rajtuk, amikor a pl. az itt lévő ötszög alakú bástyából várkápolnát formáltak. A nyugati várudvart szintén ezen a védművön lehetett egykor megközelíteni.

A védelemről hatalmas bástyák gondoskodtak, északi irányból a Szabóház melletti-, a Konyha- és a Lakatos-bástyák az ágyútornyokat képviselték, míg déli irányból az Új- és a Veres bástya már a modernebb ó-olasz típusú védőművek közé tartozott. A vár délnyugati sarkán egy, részben 2020-ban feltárt nagyméretű, kerek bástya helyezkedik el.

Elérkeztünk Szádvár negyedik udvarába, a nyugati várudvarba. Ennek háromszögű területét is magas kőfalak oltalmazták, de napjainkra a talajszintig lepusztultak. Feltételezések szerint a 18. század elején, a közeli Derenk faluban letelepedő lengyel lakosság hordta el építőanyagnak. Könnyű dolguk volt, hiszen a meredek hegyoldalon legurított köveket a Csigához vezető úton csak össze kellett gyűjteniük és szekérre rakniuk.

Az udvar közepét mély kétszintes pince foglalja el, oldalát kövekkel rakták ki. A források Sibylla-pince néven említik, élelmiszerek és bor tárolására szolgált. Felette a járószintből kiemelkedő fából emelt épület padlásán gabonát raktároztak. A déli vároldal védelmét a Veres-bástya látta el. Az ó-olasz típusú védőmű maradványai igen rossz állapotúak, azt az időjárás folyamatosan pusztítja.

A Várhegyet elfoglaló Szádvárhoz szorosan hozzátartozik az északi lejtőn kialakított „Csiga”. Ide a várhoz vezető "Piros L" jelzésből balra kiágazó "Kék L" jelzésen juthatunk el. Figyelmesen kell járnunk az erdőséget, mert a „Csiga” kőfalait eltakarják a fák lombjai, így messziről nehezen észrevehető. A grandiózus látványt nyújtó természetes sziklák közeinek elfalazásával alakítottak ki évszázadokkal ezelőtt egy olyan alsó udvart, ahová a földesúri szolgáltatásokra kötelezett jobbágyok hozták el szekereikkel a várbeliek ellátására szolgáló használati tárgyakat, élelmiszereket. Mindezeken kívül - a korabeli leírások szerint - tüzelőanyagot és vizet is felhúztak a két lóval hajtott, hosszú kötél segítségével működtetett felvonóval. A vaskos kőfalak jelentős magasságig fennmaradtak, mert a császáriak valószínűsíthetően csak a bejáratát rombolták le.

A vár története:

1264 előtt – Közelebbről ismeretlen időpontban, valószínűleg a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak folyamán IV. Béla király utasítására egy várat emeltek az Aggteleki-karszt területén, hogy a tornai erdőispánság központjaként szolgálja a központi hatalmat. Halász Ágoston régész véleménye szerint ez az erődítmény azonban a Ménes-patak déli oldalán, az „Óvár-tetőnek” nevezett magaslaton emelkedett, ahol emberi kézre utaló sáncok maradványai figyelhetőek meg

1264 – Az új erősség neve az első, napjainkig fennmaradt középkori okleveles említése szerint „Szárd” volt. Annak kapcsán került az események középpontjába, hogy IV. Béla király és fia, István „ifjabb király” között kitört belháború során Tekes sárosi ispán testvére, Bács várnagy átadta a felvonuló királyi csapatoknak a reá bízott erődítményt.

1273 körül – IV. (Kun) László király a tornagörgői királyi udvarházzal egyetemben Szádvárt és a hozzá tartozó településeket elcserélte a Tekes sárosi ispán fiainak birtokát képező nógrádi Jenő váruradalmáért.

1301 körül – Egyes – bizonytalan - adatok szerint ezt az erődítményt is megszállták a Felvidék keleti területeinek oligarchája, Aba nembeli Amadé nádor fegyveresei.

1319-től – Újra királyi kézbe került a vár, és a további évtizedekben az abaúji ispánok igazgatták. 1319. január 3. – 1320. május 21. – Ebben az időszakban Bárcai „Fekete” Miklós fia Lack töltötte be a várnagyi tisztséget Drugeth Fülöp újvári ispán szolgálatában.

1323. szeptember 1-től Drugeth Fülöp ispán familiárisaként Péter várnagy vette át a parancsnokságot.

1335. június 13. – 1338. március 1. – Pongrác fia Bertalan mester viselte a várnagyi hivatalt.

1339. október 4-től Drugeth Vilmos báró várnagy helyetteseként Lengyel Péter viselte az alvárnagyi tisztséget.

1360. november 23. – E naptól Raholcai Kont Miklós nádorispán beosztottjaként Szobonyai fia János mester a szádvári várnagy.

1387 – 1392 körül – Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek és fiainak adományozta örökbirtokként.

1414. augusztus 29. – 1415. július 2. – A Bebek László és Bebek Detre fia Miklós bárók tulajdonában lévő Szádvár három (!) várnagyaként Kis Jakabot, Olcsvári Andrást és Csányi Andrást jegyezték fel a korabeli oklevelek.

1419. április 19-től Bebek Péter familiárisaként Paris Jakab és Gicei Jakab várnagyok irányították az erődítmény lakóinak mindennapjait.

1440 után – Az Erzsébet özvegy királyné által az országba hívott cseh huszitákkal szövetségben álló lengyel származású Komorowsky Péter rablólovag és emberei kerítették hatalmukba a várat.

1454 – Egy megkötött egyezség szerint Péter báró más erődítményekkel egyetemben visszaadta jogos birtokosának Szádvárt.

1470 – Miután Bebek Orsolyát feleségül vette Szapolyai Imre szepesi gróf, a szádvári uradalom is e főnemesi család vagyonát gyarapította.

1526 – A törökkel vívott vesztes mohácsi csatában életét vesztette II. Lajos király. Utódjául a köznemesi tábor Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg. János király támogatói közül Werbőczy Istvánnak adományozta Szádvár és Torna váruradalmait. Azonban az új tulajdonos nem tudta birtokba venni friss szerzeményét, mert Trinnay Lengyel Gergely szádvári várnagy az akkoriban éppen Habsburg-párti Bebek Ferenc kezére játszotta át. Werbőczy rövidesen Tornallyai Jakab kincstárnokmester javára lemondott Szádvárról, de ez a hatalmi viszonyokon nem változtatott. Az anarchikus évtizedek során többször is pártot váltó, de valójában csak a maga hasznát leső Bebek Ferenc jelentős erődítéseket végeztetett Szádváron, neki köszönhetően ágyúrondellák sorával gazdagodott a kővár. A Felvidék közepén a Bebek-tartomány jelentős területeket foglalt magába, hozzá tartozott Szádváron kívül Krasznahorka, Szendrő, Csorbakő, Torna is. A következő esztendőkben a nagyúr fegyveresei elfoglalták, és erődítményé alakították át a gombaszögi kolostort is.

1562 - Amikor Bebek György serege élén felvonult a füleki várának visszafoglalására, árulás következtében török fogságba került, ahonnan csak három esztendő múltán, az erdélyiek pártjára térve tudott kiszabadulni.

1567. január eleje – Schwendi Lázár kassai főkapitány hadai ostrom alá vették az ellenséges pártra tért Bebek György báró birtokát képező Szádvárt, melynek védelmét férje távollétében Patócsy Zsófia irányította. A négy napig tartó ágyúzás következtében az erődítmény súlyosan megsérült.

1567. január 14. – A védők szabad elvonulás ellenében kénytelenek voltak átadni Schwendi Lázárnak a védhetetlenné vált erődítményt.  A további években a szádvári uradalom és a hozzá tartozó 19 jobbágyfalu a királyi Kamara kezelésében állt. Míg az adókat beszedték a településeken, a szétlőtt várra nem fordítottak gondot.

1577 – A bécsi Haditanács megállapította, hogy Szádvár és Krasznahorka várai rozzantak, ezért a kijavításukra 1000 forintot irányoztak elő. Hogy ez a helyreállítás megtörtént-e, nem tudni.

1579 – Ebben az esztendőben Rübert János kassai főkapitány vette zálogba az uradalmat, akit a királyi Kamara kötelezett a romos vár helyreállítására is.

1593 – A főkapitány halála után, szintén zálogul, Dersffy Ferenc királyi pohárnokmester birtokolta Szádvárt.

1600-as évek eleje – Basta kassai főkapitány a váruradalmat Csáky Istvánnak ígérte, de mivel ő nem tudta kifizetni a zálogösszeget, így végül Hetesi Pethe László szerezte meg. 1604. október vége – Mivel a közeli - hadászati szempontból fontosabb - Szendrő várát az őrség kardcsapás nélkül feladta a Rudolf császár és király ellen zászlót bontó Bocskai István csapatai előtt, a Szádváron állomásozó katonák kiszöktek a várból, mely így szintén a felkelők kezére került.

1606 – A bécsi béke rendelkezése értelmében a szádvári váruradalom a Csáky főnemesi család tulajdonába jutott.

1607 – Egykori zsoldlista szerint mindössze 50 gyalogos és 2 pattantyús (tüzér) állomásozott a magas hegyen emelkedő erődítményben.

1608 – Az időközben ismeretlen körülmények között Báthory Gábor birtokába került Szádvárt - a sárosi uradalommal egyetemben - Rákóczi Zsigmond kapta meg, aki cserébe lemondott az erdélyi fejedelemségről Báthory javára. Rákóczi Zsigmond azonban még ebben az esztendőben meghalt, a nádori bíróság pedig Szádvárt a Bocskai-felkelés előtti korábbi birtokosnak, Hetesi Pethe Lászlónak ítélte. E birtokvita miatt a Pethe és Csáky családok között évtizedekig tartó pereskedés kezdődött, melybe – eredménytelenül - a Rákóczi família is bekapcsolódott.

1619 – Szádvár helyőrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai előtt.

1621. december – A nikolsburgi béke értelmében ismét Habsburg kézbe került vissza a vár.

1623 vége – 1624 eleje – Az erdélyi csapatok újabb hadjárata idején ismét meghódolt a vár őrsége.

1626. december – A pozsonyi békekötés után császári csapatok állomásoztak Szádváron.

1644. március – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadjárata idején az ostrom alá vett erősség őrsége kemény harcokban kitartott.

1644. augusztus – A várbeliek kitörésekkel zavarták az erdélyi hadak utánpótlási vonalait. 1644. november – Az erdélyi csapatok - miután a blokád nem vezetett eredményre - elvonultak Szádvár falai alól.

1675 tavasza - A fizetetlen császári katonák ellenállás nélkül átadták az erdélyiek támogatásával egyre kiterjedtebb hadműveleteket folytató Wesselényi Pál báró vezette kurucoknak a várat.

1675 nyara – Strassaldo császári generális csapatai visszafoglalták Szádvárt.

1682. augusztus – A török szövetségeseként előrenyomuló Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem kurucai szállták meg az erősséget.

1683 ősze – A töröktől ostromolt Bécs városát felmentő Sobieski János lengyel király csapatai hazafelé vonulva végigpusztították a Bódva völgyét. A helyi néphagyományban „lengyeljárás” néven emlegetett fosztogatás idején több napig is Szádvár közelében táboroztak a lengyel katonák – bár az erődítmény ostromát nem kísérelték meg - a Szádváron állomásozó kurucok több ágyúlövést adtak le rájuk.

1685. november 5 – A kuruc helyőrség megnyitotta a vár kapuját a serege élén megjelenő Caprara generálisnak. A császáriak puskaporral felrobbantották a legfontosabb védőműveket, így az erődítmény katonai szempontból védhetetlenné vált. A hadi krónikák lapjain többé nem szerepelt, területét lassan visszafoglalta a természet, sűrű erdőség nőtte be.

1711 után – Mivel a közeli Derenk jobbágyfalu lakossága pestisjárványban kihalt, a terület földesura lengyelajkú lakosságot hívott be pótlásukra. Az új telepesek lakóházaik felépítéséhez jelentős mértékben hordtak le köveket a közeli várromból.

1920 után – A trianoni békediktátum után a határsáv területére estek a szádvári maradványok.

1945 után – A határsávban emelkedő várrom továbbra is tiltott zónának számított. 1965-ben geodéziai felmérés készült a várromról, de az egyre jobban omladozó műemlék megóvására nem történtek lépések. 1969 – Détshy Mihály művészettörténész a miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyvében tanulmányt közölt Szádvárról.

Közelmúlt és jelen

2004 – A Galyasági Településszövetség külön kötetben ismét megjelentette Détshy Mihály 1969-es cikkét. Ugyanebben az esztendőben a magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Hírlevelében Halász Ágoston régész közölte tanulmányát Szádvárról.

2006 őszén – Magyarország legkülönbözőbb részein élő, a középkori várakért lelkesedő emberek csoportja elhatározta, hogy összefognak az „elfeledett” várért. 2006. október – Szögliget községbe érkezve a várbarátok egy napot töltöttek a Várhegyen, ahol kiirtották a várfalakat elborító bozót egy részét. Az esti közös beszélgetésen elhatározták, hogy hivatalos formába öntik vármentő tevékenységüket.

2007. – Megalakult a Szádvárért Baráti Kör. Tagjai úgy döntöttek – együttműködve a szakemberekkel és más, illetékes szervezetekkel -, hogy lehetőségeikhez képest anyagi, erkölcsi és fizikai segítséget nyújtanak Szádvár megóvásához és feltárásához. A vár területén – az évente kétszer sorra kerülő Vármentő Napokon tartott területtisztítási, logisztikai munkákon túl - 2010-ben került sor először régészeti feltárásra, mely munkálatok– évenként a nyaranta nyílt részvétellel a Szádvárért Baráti Kör által szervezett Vármentő Hetek alkalmával – azóta is folynak a Herman Ottó Múzeum vezetésével és irányításával. 2015-ben majd 2018-ban – utóbb már a Nemzeti Kastély és Várprogram keretében – nagyobb szabású ásatásokra is sor került, különösen a Belsővár kaputornyánál és az Alsóvár területén.

2008-tól kezdődött meg Szádváron a falak állagmegóvása a Lisztes bástyával, majd folytatódott a Külsővár déli falával, a Porkoláb-fallal, a Külsővár északi falával, a Belsővár déli falrészletével (Árnyékszék), a Szabó-ház melletti bástyával (Csonka bástya), a Belsővár kaputornyának és a Lakatos bástya csonkjaival és a Konyha bástya melletti falcsonkkal. Mindezen munkálatokat a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozta a Szádvárért Baráti Kör által benyújtott pályázatok alapján.

2020 őszére a Nemzeti Kastély és Várprogram alapján elkészült a vár jelentős részét érintő, annak arculatát, külső megjelenítését átalakító projekt. Ennek keretei között állagmegóvási munkákat végeztek a Csiga alsó végállomásánál az Alsó vár területén, a vár legkeletibb bástyáján a Német bástyán , a Csonka bástyánál, a Porkoláb falnál és a Lisztes bástyánál. Mindezeken túl kilátópontokat, pihenőterületeket, sétautakat, gyilokjárót, lépcsőt, kőtárat, esőbeállót, pihenőpadokat, zászlórudakat és a vár történetét bemutató információs táblákat is létesítettek.

A létesített lépcsők közül a leglátványosabb a vár új megközelítési lehetőségét képezi, és 374 fokon át vezet fel az Alsóvárból a felső várrészbe, a Külsővár udvarába. A Szádvárért Baráti Kör – Alapszabályának megfelelően – továbbra is folytatja tevékenységét Szádvár megóvása, népszerűsítése érdekében. Ennek érdekében várja a Szádvár, az épített kulturális örökség ügye iránt elkötelezetteket évi rendszeres programjain, illetve vármentő tevékenységének támogatóit.

A vár tekintetében a hosszabb távú cél a terület átlátható, látogatható módon történő tisztán tartása  – különös tekintettel a bakancsos turistákra –  illetve a régészeti feltárások és a szükséges állagmegóvási tevékenység folytatása. Az egyesület honlapján – www.szadvar.hu – valamint facebook oldalán rendszeresen frissülő adatokat találhat az érdeklődő.

A szöveganyagot összeállította a Szádvárért Baráti Kör és Gál Viktor - 2021 május

GPS: É 48° 32.671 (48.544521)
K 20° 39.860 (20.664337)

Információk: Az információs táblák iránymutatásával a falu északi határába vezető gyenge minőségű közúton érjük el az egykori határőr bázist, mely napjainkban, mint Szalamandra-turistaház üzemel.

Innen gyalogosan tovább indulva az erdészeti útról rövidesen jobb kéz felé, a Várhegy erdejébe vezet be a Szádvár tanösvény táblákkal is jelzett "Piros L" jelzése. A környék növény és állatvilágát ismertető tábláknál meg-megállva, mintegy 45-60 perces gyaloglással juthatunk fel a várromhoz.

A Várhegyet elfoglaló Szádvárhoz szorosan hozzátartozik az északi lejtőn kialakított „Csiga”. Ide a várhoz vezető "Piros L" jelzésből balra kiágazó "Kék L" jelzésen juthatunk el. A vár megtekintését követően, ide a nemrég kialakított lépcsősoron is le tudunk jutni.

A vár körbejárása után javasolt a "Piros L" jelzés keleti ágán visszaereszkedni a Szalamandra-turistaházhoz.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció