Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Királyudvar, Rákóczi-kastély

Tolcsva település központi részétől kissé északra található a neves udvarház, a Királyudvar, másnéven Rákóczi-kastély. Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye építtette a XVII. században és a korabarokk kastélyépítészetünk egyik reprezentánsának tekinthetjük.

Domboldalban, kiemelkedő, de mégis védett helyen megépített, hajdan nagy kerttel körülvett, egy emeletes épület. 26,28 méter hosszúságú, 12,70 méter szélességű hossznégyszögön emelkedő zárt tömb. Mind méretarányaival, mind belső térsorolásával típusosnak tekinthető a XVII. század felső-magyarországi építészetben. Nagyon sok hasonlóság figyelhető meg a kékedi kastély régebbi részével és a fricsi kastéllyal is.

Építésének kezdetét nem ismerjük, de tudjuk, hogy a Rákóczi család már a XVII. század második évtizedétől Tolcsva birtokosa volt. A fennmaradt gazdasági feljegyzések szerint feltehetően kassai, eperjesi vagy lőcsei mesterek építették. A hegyaljai borvidékkel már hosszabb ideje szoros kapcsolatban álló két városban a XVI—XVII. század folyamán fejlett kőműves- és kőfaragó-céhek működtek. Az Eperjessel való közvetlen kapcsolatokra utal, hogy a XVII. század folyamán Eperjes városnak háza volt Tolcsván.

Az épületről Gerő László a következőket írja: „A várkastélyok építési korszakának a vége felé keletkezhetett a tolcsvai ún. Rákóczi vár, melynek vastag falai, ritkán ülő és szélesen, vastagon kereteit, reneszánsz-korabarokk keretelésű ablakai, teknőboltozatos emeleti és dongaboltozatos földszinti helyiségei vannak. A két, emeleti boltozott, nagyméretű sarok-helyiség kastély-jellegű. Nem találunk az épület sarkain kiugró védőtornyokat vagy bástyákat, de a középen elhelyezett bejárati kaput a bejáraton belüli boltozott csarnokból kétoldalt szabályosan képzett, ferde irányú lőrések védik."

Az épület manzard-tetős, de valószínű, hogy a tetőszerkezet gondos vizsgálatával megállapítható lenne az, hogy korábban oromfalak, a védekezési lehetőséget fokozó pártázatok is voltak, de azokat a későbbi századokban lebontották és a hajdani úgynevezett „lepketető" helyett alakították ki a manzárdtetőt.

Mind a földszinti, mind az emeleti alaprajzot ábrázoló képről jól látható az ablak- és ajtónyílások fülkeszerű, kifelé erőteljesen szűkülő, lőréses jellege. Az alig 1,20 méter széles főbejáratot mindkét oldalról 30 centiméteresre lekeskenyedett, a bejáró előtti részre ferdén irányuló lőrések biztosítják. Még az emeleti feljáró elhelyezése és jellege is fokozza a védelmi lehetőséget, a szükségszerint az emeletre felhúzódott házbeliek védekezését, melyre a XVII. század során és a XVIII. század első évtizedében sokszor lehetett szükség.

A hajdani nagyméretű kastélyudvart és kertjeit övező kőfalak már csak kis részben állanak és a mintegy 150 méter hosszú és 120 méter széles egykori telek egységét több lakóépület és gazdasági épület beépítése bontotta meg. Az épület mögött több ezer hektoliter bor tárolására alkalmas pincerendszer húzódik.

A műemlék helyreállítása 1960-ban történt meg. A barokk jegyeket is mutató, de reneszánsz stílusú műemlékben rendezték be a Borászati Múzeumot. Az azóta eltelt közel 60 évben az épület állapota nagyon leromlott, és a közelmúltban a Borászati Múzeumot is el kellett költöztetni, melynek 1972-től adott otthont.

Az épület megmentésére irányuló munkálatok 2020-ban kezdődtek meg és várhatóan 2022 tavaszán fejeződnek majd be.

Forrás:

Joó Tibor - Zsóry József : Tolcsva műemlékei
Herman Ottó Múzeum Évkönyv 13-14. 1975, Miskolc / 211-240 oldal