Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tomor - castellum 

A tomori erődített kastélyról először Csoma József megyei családtörténetében tesz említést, később pedig Felsővadásszal kapcsolatos cikkében Puky Andor közölt róla saját családi levéltára alapján további adatokat. Valójában az ő adataikat ismételi meg Soós Elemér, majd 1935-ben a megyei monográfiában Molnár Endre is. A későbbi említések pedig a már ismert adatokat közlik a kastélyról. Legutóbb 2001-ben foglalták össze a kastélyra vonatkozó adatokat.

A település legrégibb részét képezi az eredetileg gótikus stílusú református templom, valamint a templommal szemben – az országút túlsó oldalán – elhelyezkedő terület, ahol jelenleg a Puky és a Téglássy családok – 18. század végén, 19. század elején épült – mára már romos kúriái találhatók. Feltételezhető, hogy ez utóbbi helyen helyezkedett el már jóval korábban is a földesúri lakóhely (kúria). Erre lehet következtetni a Puky levéltár azon adata alapján, mely szerint a 16. sz. közepén a település templomát és a földesúri lakóházat közös árok és palánkfal övezte („vallo et sepibus munitum”). Lehet, hogy a ma is meglévő Puky-kúria pincéjének a 18. századtól korábbinak tűnő kialakítása e korai épület részét képezte, de ezt csak további kutatás alapján lehet tisztázni. A templom építését a szakirodalom a 14. századra, a szentély egykori boltozatát – a megmaradt vállkövek alapján – a 15. századra helyezi. A templom a 17. század végére azonban már elhagyatott, elpusztult állapotban volt. 1753-ban átépítették, majd 1885-ben renoválták. 

1445-ből van az első adatunk arra, hogy Tomoron nemesi kúriát, valamint házat és házhelyet említenek a Tomori család birtokában.8 A falu felét Mátyás király 1464-ben új adományként Tomori Miklósnak valamint László és György testvéreinek adományozza, mivel Tomoron már őseik is birtokosok voltak, majd a 16. sz. elejére a falu többi részbirtokát is megszerezték. A Tomoriak utolsó férfitagja András, Temesvár elestével (1552) török fogságba került, ahol mohamedán hitre tért át, ezért birtokait I. Ferdinánd király 1558-ban elkobozta, és Réghy Kelemennek adományozta. Az elkobzott birtokokon – köztük Tomoron is – Tomori András nagybátyja Rákóczi Mihály és mostoha atyja Réghy Kelemen között hosszas pereskedés és erőszakos viszálykodás kezdődött.

A Tomoriak korábbi birtokai 1549-től 1554-ig Rákóczi Mihály kezén voltak, de 1554-ben Réghy Kelemen Gersei Petheő János kassai kapitány segítségével azokat visszafoglalta. Erre 1556-ban Bebek György – akinek familiárisa Rákóczi Mihály volt – Réghy Kelemen minden birtokát elpusztította, köztük Tomort is. Réghy Kelemen a pusztítások miatt a királyhoz fordult, így I. Ferdinánd király 1558. január 9-én elrendelte a birtokok azonnali visszaadását. A király parancsának békés úton nem volt eredménye, ezért Réghy Thelekessy Imre felső-magyarországi főkapitányt kérte segítségül, akinek csapata 1558. augusztus 20-án visszafoglalta a birtokokat Tomorral együtt. Ekkor támadták meg fegyveres haddal a tomori erődített kastélyt is, melyet megostromoltak, de elfoglalni nem tudtak.

Az ostromot a következő évben, 1559. január 29- én ismét megkísérelték, ezúttal sikerrel. Így végül Rákóczi Mihály Tomor birtokától végleg elesett, melybe még ugyanabban az évben Réghy Kelement iktatták be. Ezt követően az erődítmény további sorsáról nincs adatunk. A településen jelenleg semmi nem utal az egykori erődítmény nyomára.

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN, BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG, , Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum, BUDAPEST – MISKOLC, 2009, 160 oldal