Nagytálya templomrom
A község nevének első említését IV. Béla királynak az egri püspökség birtokait megerősítő, 1261-ben kelt oklevelében találjuk, amelyet V. István 1271. évi átírásából ismerünk. A "Thala nogh" falunév mellett a birtokok között említik "Thala mogor-t" is, amelynek olvasata esetleg "Thala minor" is lehet. Egy 1275. évi oklevélben villa Talya Latina nevével találkozunk, majd az ezt megerősítő oklevél 1317-ben együtt említi "Talya és Nog-Talya" faluneveket. 1338-ban egy malom helyét Tyhemer és Mogar Talya falvak között határozzák meg, míg 1382-ben Kistálya névalak fordul elő.
Az Egri Völgyben levő Tálya nevű községek középkori megkülönböztető jelzői a következő településeket jelölik: Thala mogor: Álmagyar; Thala nogh: Nagytálya; villa Talya Latina, Latina villa: Kistálya. (A jelenlegi Andornaktálya elnevezés 1939 óta használatos Kistálya és Andornak községek összeolvadásából.)
Nagytálya a középkortól kezdve egészen a legújabb korig az egri püspökség, illetve érsekség birtokai közé tartozott. Gazdaságtörténetét részletesen feldolgozták, amelyből kitűnik, hogy már a XIV. században az Egri Völgy egyik legnagyobb települése volt.
Templomát a XII. században emelték és Szent Egyed tiszteletére szentelték. Első okleveles említése 1382-ből való. A templomot már az első periódusban fal övezte, melynek maradványait a feltárt szentély belsejében, illetve annak D-i és É-i oldalán is megtalálták. A maradványok elhelyezkedése igazolja, hogy a legkorábbi templomot fogta körül. Ehhez a falhoz csatlakozott az É-i oldalon egy védőtorony, amelynek alaprajzi tisztázását csak részben lehetett elvégezni. A templom körüli erődítést felthetően a tatárjárás utáni helyzet indokolhatta.
Eger 1596. évi ostroma, illetve az ezt követő 91 esztendős török uralom alatt a község teljesen elnéptelenedett és közel 180 évig puszta volt. A török uralom alatt elnéptelenedett község temploma is elpusztult, amint ezt egy 1755 — 70 között készült térkép is bizonyítja. Ezen a mai Berki-malom helyén is egy malmot jeleznek mellette templom romjait. A fácánoskertet ábrázoló részletrajzon a „rudera Ecclesiae" felirat bizonyítja, hogy az 1967-ben az Eger patak medrének szabályozása során fellelt rom a középkori Nagytálya falu temploma volt.
A templomrom feltárására 1967-1968 között került sor, mely munkálatok Kovács Béla vezetésével zajlottak. Kovács Béla a feltárásról az Egri Múzeum Évkönyvében 1972-ben részletesen beszámolt. Összefoglalásban így ír az elvégzett munkáról:
"A többszörösen átalakított, bővített nagyméretű templom alaprajzi tisztázását igen megnehezítette az a tény, hogy felmenő falat szinte alig találtunk, az alapfalak egy részét kiszedték, a későbbi átépítésekkel, temetkezésekkel a korai alap falakat a legtöbb helyen megbolygatták.
Az építkezés első periódusában egy 8 m hajószélességű templom állhatott, alapfalainak csonkjait a jelenlegi templomtér kőből falazott sírjainál, vagy kisebb falcsonkokból figyelhettük meg. Az alapozáshoz használt kő és habarcs azonossága, a falazás módja bizonyossá teszi ennek a térnek a meglétét. E templom szentélyének formáját megfigyelni nem lehetett, mert ezt a későbbi építkezések során teljesen elpusztították.
A második periódusban a templomot К felé bővítették. Ez a bővítés a D-i alapfalnál jól láthatóan kitűnt, az É-i oldalon nem volt észlelhető. A diadalív DK-i alapozását megnyugtatóan feltártuk. Szentélye feltehetően a nyolcszög három oldalával záródott, de a nyitóárok éppen ezt pusztította el. A szentély indítását a DK-i saroknál megnyugtatóan, az ÉK-i saroknál bizonytalanul tisztáztuk.
A harmadik periódusban alakult ki a jelenleg feltárt templomtér. A hajó belső szélessége 10 m 50 cm, belső hossza a diadalívig 25 m. A Ny-i, az É-i és a D-i falon kívül egy-egy támpillér hordta a boltozatok nyomását. Szentélyének egy részét a nyitóárokkal elpusztították, de DK-i részének alapfalai, ÉK-i oldalának törmelékkel visszatöltött alapárka a formáját kirajzolta. A nyolcszög három oldalával zárult, négy külső támpillérrel. A templomtér teljes belső hossza 39,7 m volt. Az alapfalak átlagos vastagsága 170 cm, a felmenő falcsonkoké kb. 130 cm. Ebben a periódusban épült az É-i oldalon a nagyméretű, mintegy 8 x 8 m méretű, átlag 2,30 m falvastagságú torony. A következő periódusban a D-i oldalon 5,2 x 7,5 m külső méretű előcsarnokot emeltek, 1 m-es falvastagsággal.
Már az első periódusban épült templomot fal övezte; maradványait a feltárt szentély belsejében, illetve annak D-i és É-i oldalán is megfigyeltük. A maradványok térbeli elhelyezkedése bizonyítja, hogy a legkorábbi templomot fogta körül. Ehhez a falhoz csatlakozott az É-i oldalon az a védőtorony, amelynek teljes alaprajzi tisztázását igen töredékes állapota miatt csak részben tudtuk elvégezni.
A különböző építészeti korok abszolút kronológiáját megállapítani pontosan nem lehetett. A sírok feltárása során és a szórványként előkerült leletanyag, a freskótöredékek és a faragott kőanyag stíluskritikai vizsgálata alapján azonban az egyes építkezések korát hozzávetőlegesen rögzíthetjük.
Az ásatás során előkerült pénzek közül a legkorábbi III. Béla dénárja (1172—1196.) Ez bár szórványként került elő, feltételezhetjük, hogy valaha sírmelléklet volt. Ezek szerint az első templom a XII. század harmadik harmadában már állt. A XII. századi templomot fal övezte. Ennek építési idejét meghatározni nem tudjuk de a középkori építési gyakorlatot figyelembe véve közel egykorú lehet a templommal. Csak feltételezve említjük meg, hogy a falhoz épített torony - amelynek szép példáit az Erdélyben levő erődtemplomoknál figyelhetjük meg - esetleg a tatárjárás után védelmi célból épülhetett.
A második nagy építési periódus ideje a XIV. század első fele lehetett. A 3 pénzzel datál sír mindegyikében Zsigmond pénzeit találtuk. A harmadik építési periódusban épült É-i torony fala is olyan sírt vágott át, amelynek melléklete a XIV. századra bizonyít. A harmadik, legnagyobb átépítést a XV. század első felére tesszük. Erre elsődleges bizonyíték az előkerült néhány freskótöredék, melyek eredeti helye feltehetően a diadalív lehetett; a kotrógép ezen a helyen emelte ki a földből. A freskók figurális ábrázolásának stílusa alapján joggal következtethetünk a fenti időpontra. A faragott kőanyag értékelhető bordatöredékei, nyíláskeretének maradványai, ablakosztói is erre a korra bizonyítanak.
A XV-XVI. század fordulóján, vagy kissé később épülhetett a D-i előcsarnok. Ennek alapozásmélysége és falazásának módja más volt, mint a XV. századi D-i hajófal. A templom teljes pusztulását nemcsak a történeti adatok alapján tesszük a XVI. század harmadik harmadára, de a szórványként előkerült XVI. századi pénzek is ezt bizonyítják; a legkésőbbi ezek között I. Ferdinánd 1526—1564 között vert dénárja.
Bár a feltárás különös eredményeket nem adott, az Egri Völgy középkori településtörténetéhez új, eddig ismeretlen adatokat szolgáltatott."
A feltárást követően a csekély felmenő falrészek, a földfelszín feletti bemutatást nem indokolták, így a terület visszafedésre került. Azonban a lelőhely védettséget kapott, a végleges patakmeder új nyomvonalon készült el. Napjainban nem látni az egykori templom helyén építészeti emléket. Szerencsére a feltárás során készült fotókkal és az archív légi fotóval bemutathatóvá vált a helyszín.
Forrás:
Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972) - Kovács Béla: Nagytálya középkori templomának feltárása
