Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A balatonszolosi református templom

A Vérbulcsu nemzetség birtokterületéről kora Árpád-kori okleveles adatokkal nem rendelkezünk. Nem tudjuk, hogy a királyság megszervezésekor milyen birtok lett a terület, a falu nevéből csak az itteni szőlőtermelésre következtethetünk. Először I. András hamis tihanyi oklevelében szerepel „Zeuleus". Ezen oklevél Győrffy György szerint a XIV. sz. középső évtizedeiben készült. A hiteles tihanyi alapítólevélben nem szerepel a falu, tehát az apátság csak később szerzett ott birtokot. Szent László 1082-re datált oklevelében a falu a veszprémi Szent Mihály egyház birtokaként szerepel. Ez az oklevél is egy XIV. sz.-i átiratban maradt ránk, így nem tudjuk, hogy adatai mennyiben XI. századiak. A XII. század elejére a vidék leghatalmasabb világi urai már az Atyusz nemzetség tagjai. Gazdagságukat mutatja, hogy Bánd fia Atyusz — apja végakaratának megfelelően — az almádi monostornak jelentős birtokokat adományozott Szőlősön. Monostorapáti mellett a hegyen levő, ma már csak romjaiban látható egykori bencés apátság 1121. évi alapítólevelében hallunk először hitelesen Szőlősről: „in loco qui dicitur Zeuleus vineas II. cum totidem cultoribus" kapott a kolostor. 1211-ben Oros apát összeíratta a tihanyi apátság addig kapott birtokait, és azokra II. Andrástól megerősítő okievetet kért, amelynek tanúsága szerint „in villa Zeleus sunt udvornici...". 1313 nyarán Dénes ispán eladott a káptalan engedélyével Ányosnak két hold földet, amely a szőlősi „capella Virginis Marie" fölött feküdt, tőle északra. A vételár két bécsi márka volt.

Dénes a helybéli kápolnában levő részének a felét is Ányosnak adta, kikötvén, hogy midőn ,4psam capellam lapidibus muroque ipse comes Dionisius una cum cognatis suis edificarent aut construere intenderent" Ányos köteles két márkát adni a költségekhez. A kápolna az oklevél szerint világi birtokos, Dénes ispán és sógorai földjén állt. A forrás egyértelműen kőből, fallal átépítendő kápolnáról beszél, az előző épület fából volt. Az 1309. évi végrendeletben nincs szó templomról, és 1313-ban át akarják építeni, így a fatemplom csak e két időpont között épülhetett, a kőtemplom pedig csak 1313 után.

Nem tudjuk pontosan, hogy a templom mikortól plébániás egyház. A pápai tizedjegyzékben nem szerepel. 1343-ban Péter és társai perénél a „prope ecclesiam Beate Virginis" hely megjelöléssel találkozunk. Ezek szerint ekkor már plébánia lehet Szőlősön. Ugyanezt támasztja alá egy későbbi adat. 1373-ban hallunk András papról. Mivel András a pécselyi Miklós pappal és a vázsonyi Péter pappal együtt egy tihanyi apátsággal kapcsolatos perben tanúskodott, és mivel mindkét község szerepel a tizedjegyzékben, feltételezzük, hogy a két plébánossal együtt tanúskodó és ugyancsak sacerdosként említett András is plébános.

A Mohács utáni években több adóösszeírásban szerepelt Szőlős. Mindegyik a falu fokozatos elszegényedését mutatta. Egyházi birtokosok a XVI. század első felében: a veszprémi és a fehérvári káptalan, a tihanyi és a zirci apátság. Közülük a zirci apátság 1575-ben kilép, elzálogosítja birtokát Thury Benedeknek és Farkasnak.

A község újkori történetéről a tihanyi apátság XVII—XVIII. századi urbáriumai tájékoztatnak.

Az időközben protestánssá lett templomot 1796-ban átépítették. A múlt század első felében a veszprémi káptalan, a tihanyi apátság és nemesi családok voltak birtokosok a faluban. Rómer Flóris 1861-ben járt Szőlősön és feljegyzéseket készített a templomról. Utoljára 1943-ban tatarozták az épületet. 

Forrás: LÁSZLÓ CSABA  - A balatonszolosi református templom kutatása