Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hódmezővásárhely - Csomorkányi templomrom

Tiszától 22 km-re, Hódmezővásárhely központjától 17 km-re keletre, a Hód-tóhoz kapcsolódó vízrendszer területén, egy a Csomorkányi-laposból mára alig észrevehető kiemelkedő hátán, a Békéssámsonra vezető történelmi út -ma egy dűlőút - kanyarulatában, az északi szélesség 46° 27'-én és a keleti hosszúság 20° 23'-én található téglatemplom maradványait a műemléki szakirodalom Csongrád megye egyik legjelentősebb középkori falusi építészeti emlékeként tartja számon. A rom tágabb környezete ma zömében rét, legelő, azaz puszta, kisebb részben szántó. Megközelítően 2,25 x 2,25 km-es körülötte az a terület, amely bővelkedik felszíni régészeti leletekben, s így az Árpád- és középkori Csomorkány település helyeként határozható meg. A templomtól délkeletre húzódó, Árpád-kori falu főként nyugati és északi irányban terjeszkedett, elfoglalva a mélyebb fekvésű területeken a Cirják-ér élő és pangó vizeiből szigetszerűen kiemelkedő magasabb hátakat.

Ma is állnak a 15. századi egyház nyugati végének falmaradványai megközelítően 3-5 m magasan és 1-11 m hosszan. A körülötte lévő, mélyebb fekvésű földeken nyomon követhető a középkori oppidum vízellátását biztosító ősfolyó, a Cirják-ér mára már kiszáradt, kanyargós medre, mely valamikor összeköttetésben állt a Száraz-érrel, s mindketten a Maros vízgyűjtő területéhez tartoztak.

(...)

A sáncárkok átvágásából, valamint a templom alapjainak feltárására nyitott néhány szelvényből (8., 14. szelvény, 1., 11. kutatóárok) világossá vált, hogy az eredeti kiemelkedés partos keleti és nyugati részén alakították ki - sárga löszös-, valamint vízzáró szürke agyag bedöngölésével, majd oldalainak meredekre faragásával - az 1 m körüli magasságú mesterséges dombot, a mottét.

(...)

A templomrom nyugati végétől megközelítőleg 30 m-re tártuk fel az „A" sáncárkot. Megnyitásának körülményeiről semmit sem tudunk. Átmetszete „V"-alakú, víz csak időszakosan lehetett benne, eliszapolódott alját többször kitisztították. Partjainak legnagyobb távolsága 5,6 m, mélysége a mai felszíntől mérve 2,8 m volt. Aljába egyik megújítását követően került bele egy 1427-ből származó vérét. Betöltése mind az iszaprétegek, mind a régészeti leletanyag szempontjából nagyon hasonlít a „D" sáncárokban megfigyeltekhez. Az elmondottak alapján ezt a két árkot közel egykorúnak vélem, bár az „A"-árok idősebbnek tűnik, s használata a 15. század első harmadára tehető.

A „C" sáncárok betemetését követően (14. század) alakították ki a nagym'éretű, teknős aljú „D" árkot. Ez a védelmi öv kb. 8,7 m széles és a mai felszíntől mérve 3,5 m mély volt. Az árok használata idején alkalmanként vízzel telt meg, lassan és természetes úton töltődött fel, mint ahogy azt az aljában rétegződő homok és iszap váltakozása is jelzi. Alsó részének telítődése után hosszú ideig pangó víz állt benne, időnként ugyan kitisztították, mint ahogy a nyugati oldalán kialakított „B" árok is jelzi.

(...)

Forrás:  BÉRES MÁRIA - A Hódmezővásárhely - csomorkányi egyház

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/Kozepkori_del_alfold_es_szer/008_hodmezovasarhely.html