Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SajókeresztúrMagyarországBorsod-Abaúj-Zemplén vármegyeBorsod történelmi vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép
  • Szállás

Sajókeresztúr, református templom

(Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Kö

2004-ben a templom műemléki  helyreállítását megelőzően a külső homlokzatok falkutatását és a külső környezet régészeti kutatását végeztük el. Az egykor a Szent Kereszt tiszteletére szentelt egyházról tudósító első írott forrás az 1332-36. évi pápai tizedjegyzék, de mivel a település éppen templomának titulusáról kapta nevét, a falu első említése (1291) egyúttal a templom első említésének is tekinthető. Epíttetőjét a Miskolc nemzetség tagjai között kell keresni. A törtkóből épült, jellegzetesen nyújtott, egyenesen záruló szentélyű, egyhajós, eredetileg torony nélküli templom hajója és szentélye őrzi eredeti alapterületét, a falak egyszerre, a 13. század második felére tehető első építési periódusában épültek fel. E periódusban a templom ablakai félköríves záradékú, tölcséresen szűkülő nyílások voltak. A hajó déli falán három ilyen ablak lehetett, de közülük csak a középső maradt meg, a két szélső helyén ma késő gótikus ablakok nyílnak. A déli homlokzat Ny-i végén látható negyedik, kisebb ablak arra utal, hogy a templom Ny-i végén eredetileg karzat emelkedett és ez az ablak azt volt hivatva megvilágítani. A szentély déli falán ma nyíló ablakok szintén eredetiek. A Ny-i ablak a többitől eltérő formájú és méretű, ennek okára egyelőre nincs magyarázat. Talán a belső falkutatás tisztázhatná a kérdést. Egy eredeti ablak a K-i szentélyfalon is nyílik. A templom két kapuja közül a Ny-i kőkerete jelenleg másodlagos helyzetben van a Ny-i fal belső síkjában összeállítva. 

A falkutatás során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az épületnek eredetileg egyáltalán nem voltak támpillérei, a sarkok szabályos kváderkövekből épültek föl. A szentélyfal koronája a mainál alacsonyabb szinten húzódott. Koronázópárkánynak, lábazatnak nem találtuk nyomát de lábazat egykori léte nem zárható ki; azt lehet, hogy csak a homlokzatok alsó részén mindenütt megtalálható modern téglákból álló alapmegerősítés készítése során pusztították el. A szentély E-i oldalán a templommal egykorú, téglány alaprajzú, 7x4 m-es belméretű sekrestye állt. Ajtajának külső körvonalait nem találhattuk meg, mert a falat modern téglaköpenyezés takarja. A sekrestyeajtó pontos helyének meghatározására belső falkutatásra van szükség. A középkori járószint a mainál jóval mélyebben húzódott, a legvastagabb feltöltődés az E-i oldalon van. A hajó E-i falához utóbb, közelebbről ismeretlen időpontban, de még a középkor folyamán nagy valószínűséggel a 15-16. század fordulója táján egy hosszú, téglalap alaprajzú, 12x5 m-es belméretű egyetlen, osztatlan teret magába foglaló, ismeretlen funkciót töltő (talán iskola) kőépületet ragasztottak. A terrazzo burkolatú épület pusztulása legkorábban a 17. században, a sekrestye lebontásakor következett be. A templomot a 16. sz. első éveiben későgótikus stílusban átalakították. Ekkor keletkeztek a hajó nagy, mérműves ablakai. A 17. század végén a Ny-i homlokzat elé vaskos kőtornyot építettek, melynek felső szintje eredetileg fából készült. A toronyba kívülről nem, csak a hajó felől lehetett bejutni. A torony építésekor emelték ki eredeti helyükről a Ny-i kapu bélleteit és rakták azokat ismét össze (rosszul) a Ny-i hajófal belső oldalán. A torony Ny-i sarkait utóbb átlós helyzetű támpillérekkel erősítették meg. A hajó déli oldala elé a 18. században előcsarnokot emeltek. Ennek építőanyaga is törtkő. A 20. század elején a torony felső szintje leégett, újjáépítése 1928-ban már szilárd anyagból történt. Talán ekkor keletkeztek a torony Ny-i sarkainak támpillérei is. Az 1970-es években mind a hajó, mind pedig a szentély fala törtkőből épült, de téglákat és igen sok vasbetont is tartalmazó pillérekkel erősítették meg. A hatalmas súlyú, kellően le nem alapozott pillérek a remélttel ellentétes hatást váltották ki: megsüllyedésük következtében meghúzták azokat a falszakaszokat, amelyekbe bekötötték őket. Az egyetlen eredeti támpillér a hajó EK-i sarkán áll, ez azonban valójában a sekrestye Ny-i falának meghagyott darabja. Az utolsó tatarozások során a korábbi vakolat- és meszelésrétegeket maradéktalanul eltávolították, a homlokzatokra rabicháló és vastag, cementes vakolat került. A szentély részleteiben most feltárt ablakának kőkeretén többszörös fehér meszelés nyomait figyeltük meg.

SIMON ZOLTÁN

Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/62406, 2023. július 11. 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A sajókeresztúri református templom

Nevét a falu Szent Keresztről nevezett templomáról kapta, mely a XIII. században épült román stílusban, majd a XV. században gótikus stílusban átépítették. 1576-ban önálló református egyháza volt, mely a középkori templomot használta. A templom a törökvilág végi (1680-90) harcok során rommá lett, 1709-ben építették újjá.

1725-ben emeltek a nyugati homlokzat elé egy alacsony kőtornyot, amelyre négy fiatornyos, fagalériás toronysisak készült. Egy 1893-as nagy tűzben a templom megsérült, tornya leégett. 1894-ben építették újjá, a torony falait jelenlegi, 25 m-es magasságára emelték, gúla alakú sisakot és támpilléreket kapott. A torony falának felső részén egy kétosztású, alatta rézsűs ablak van. A hajónak kora gótikus, keskeny keletelt szentélye, déli oldalán három rézsűs és egy mérműves XV. századi ablaka van. Belül pilléres diadalíve, a toronyba vezető nyugati kapuja pálcadíszes, négy-bélletes. 1760-70 között kerítőfalat raktak a templom köré, e falban van egy székelykapu-szerű díszkapu, felirata: A templomunk ezen kapuszárnyai közköltségen emelve e helyen állnak az üdvösség visszaszerzése 1766-ik évének március 14-e óta. A kerítés építéséig a templom körül használatos temető volt. 1924-ben új padokat készítettek és újabb támfalakat raktak a templom falainak megerősítésére. 1969-ben egy ablak helyreállítása során derült ki, hogy a keleti oldal gótikus ablaka eredetileg román stílusú volt, így is állították helyre. A megmaradt ötkaréjos ablakfelső állítólag a legrégebbi Magyarországon, ami abban a korban készült. A belső hossza 28 méter, a hajó szélessége 7,5 méter, a szentélyé 5,5 méter, mennyezete sík, vakolt.

A 430 kg-os (92 cm) harangját Seltenhofer Frigyes öntötte Sopronban, felirata: „Készíttette a Sajókeresztúri ev. ref. egyház,1894.” A 370 kg-osat (74 cm) a Bp-i Hm készítette, felirata: „Isten dicsőségére buzgó adakozás útján a ref. egyház részére a község hívei, Sajókeresztúr, 1928.”

Forrás: Várady József templomos könyvei

https://tirek.hu/turizmus/telepulesek/sajokeresztur/a-sajokereszturi-reformatus-templom/

 

GPS: É 48° 10.383 (48.173042)
K 20° 46.695 (20.778242)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció