Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tállya - Szent László-templom

A tállyai Szent György-templomot először a pápai tizedjegyzékek említik az 1330-as években.

A város és temploma a mohácsi csatavesztést követő évtizedekben, feltehetőleg az 1540-es években lett protestánssá, s a következő mintegy másfél évszázadban nagynevű prédikátorok és rektorok nem jelentéktelen állomáshelyévé.

Sok évtizedes háborítatlan protestáns birtoklás után, az 1670-es évek elejétől 1705-ig, II. Rákóczi Ferencnek a templomot a katolikusok tulajdonában meghagyó, utóbb okmánnyal is megerősített döntéséig többször gazdát cserélt, de a birtoklástörténetben a fordulópontot kétségkívül az 1688. október 18-án „erőhatalommal” történt katolikus visszafoglalás jelentette. Ettől kezdve összefüggő katolikus levéltári anyag áll rendelkezésünkre a templomra vonatkozólag, melynek egy része a kassai érseki levéltárban, másik – az előbbit részben kiegészítő, részben replikázó – része pedig helyben, a tállyai plébánia irattárában található.

A templomot 1691. július 22-én benedikálta Fenesy György egri püspök, védőszentje Szent László lett. Az épület a település keleti részén, a főutca északi oldalán, a templomkertben szabadon álló, keletelt, egyhajós, nyugati tornyos épület (1. kép). Hajója téglalap alakú, támpilléres; keleti végéhez sokszög záródású szentély csatlakozik, földszintes, toldalékelőteres sekrestyével. A hajó nyugati végének déli szakaszához négyzetes alaprajzú, saroktámpilléres, kétemeletes, óraszinttel záródó torony, északi szakaszához a torony folytatásában emeletes toldalék (ún. pillérház) kapcsolódik; déli oldalának nyugati szakaszához a torony közvetlen szomszédságában négyzetes alaprajzú, földszintes bejárati előcsarnok. A templomtestet a szentély sokszögzáródására, illetve a hajó nyugati falára meredeken kontyolt nyeregtető; a sekrestyét keletre, a bejárati előcsarnokot délre lekontyolt nyeregtető; a toldalékokat félnyeregtető, a tornyot összetett idomú  sisak fedi. A homlokzatokat csak vízszintes tagozatok – lábazat, párkányok – és az aktuális nyílások, valamint a déli hajófalon korábbi, gótikus ablakok nyomai, az északi hajófalon gerendafészkek nyomai tagolják. A bejárati előcsarnok (más néven cinterem) keresztboltozatos, északi falán a karzataljba vezető kapu, kora barokk kerettel, építési felirattal.

A templom középkori formáját illetően kevés a támpontunk. Az 1931-es felújításkor (boltozatcsere és a hozzá kapcsolódó belső esztétikai felújítás), valamint a külső 1982-ben történt felújítása előtt, 1981-ben végzett vakolatleverés során ugyan kerültek elő középkori részletek, de – noha utóbbiról született építéstörténeti megállapításokat is megfogalmazó, rövid jelentés – szisztematikus és dokumentált fal-, illetve épületkutatás egyik alkalommal sem volt.

Forrás: Borossay Katalin - Rettegés és félelem Tállyán . Adalékok a tállyai római katolikus templom építéstörténetéhez, különös tekintettel az 1931. évi boltozatcserére