Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tura, templom (korábbi erődtemplom)

A középkori település a mai belterület északi részén, a környezetéből enyhén kiemelkedő helyen álló római katolikus templom környékén lehetett. A kutatók Arányi Lajos véleménye szerint a mennybefelvett Mária tiszteletére épüli templomról azt állítják, hogy a 14-15. században készült, gótikus építmény volt.

A törökkor utáni források több, a középkorra visszautaló adatot tartalmaznak. Az 1697. évi canonica visitatio szerint a gyöngyösiek (a Thököly-féle felkelés idején?) felgyújtották a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomot. 1702-ben már a romokból takarosan restaurált templomról írnak, amelynek sekrestyéje az É-i oldalon van. A templom bolthajtásos, valamikor a sekrestye is az volt. 1779-ben azt írják, hogy kb. 100 évvel azelőtt a hívek adományából két öllel megnagyobbították. Ez a kutatól véleménye szerint az 1702. évi helyreállításra vonatkozhat. 1727-ben helyreállították a tornyot, ugyanakkor állították a temető kerítését is (a kutatók szerint ezt is csak renoválhatták). 1770-ben újra bővítették.

A templomot általában réginek tartották, az 1740-es években így írtak róla: „emberemlékezetet meghaladó időben a hívek építették”). Pesty Frigyes adatközlői szerint is „Gótt modorban épített és fallal kerített igen régi templom.”

1876-ban Arányi Lajos elkészítette leírását, lépték nélküli hozzávetőleges alaprajzát és távlati képét két változatban is. A kis dombocskán álló jól keletelt templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródott, sarkain és a hajó Dk-i sarkán támpillérek voltak.

A templomot kilencszögű fal vette körül, „..amely nyolc kisebb mérvű toronnyal és egy vagy két kapuval volt ellátva, tisztán csak a körfal déli oldalán lehet a bár félig elpusztult kapufél köveit kivenni.” Arányi idejében a körítőfal tornyaiból már csak kettő állt. Szerinte a templomot a 14–15. században építették, később jelentősen átalakították. A részletekben eltérő változatok ellenére  alapvetően elfogadhatók Arányi Lajos megállapításai. A szentély mindenképpen gótikusnak tartható.

Rekonstrukciós alaprajzán szerepelteti a hajót eredetileg körülvevő támpilléreket és a ny-i homlokzat előtt feltételezett tornyot is. Ezek azonban csak feltételezésen alapulnak. A nézeti képek alapján ny-i homlokzata és ablakai a barokk átépítés eredményei.

Amennyiben felmérése a lőréses körítőfal és a bástyák vonatkozásában is helyes, vidékünkön egyedülálló erődtemplomra gondolhatunk. A körítőfal D-i oldalán látható, kőkeretes kapu gótikusnak tűnik. Az 1911-es átépítés előtt készült fényképen még kivehetők a támpillérek, Arányi Lajos felmérésétől eltérően a torony-tól ny-ra is volt egy. A körítőfal mintegy 20–30 cm magas csonkja is látható volt még.

Napjainkban az egykori erődítettségnek már semmi nyoma nem látható, még terepviszonyok szintjén sem.

Forrás:

Dinnyés István, Kővári Klára, Kvassay Judit, Miklós Zuzsa, Tettamanti Sarolta, Torma István:
Pest Megye régészeti topográfiája - Az aszódi és a gödöllői járás (MRT XIII/3. kötet) - 2012