Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Türje, prépostsági templom - premontrei monostor - castellum

Türje Zala vármegye északkeleti részén a Zala kanyarulatától kissé keletre, a Keszthelyi-fennsíkot a Kemenesháttól elválasztó árok síkságán fekszik. A honfoglalást követően a környék a Türje nemzetséghez tartozott. A premontrei monostor 13. század eleji alapításakor már jelentős helynek számított. Első említése 1234-ből származik, alapítója feltehetően a Türje nembeli Dénes bán volt.

Dénes bánról a fennmaradt adatok szerint tudható, hogy 1228-ban érdemeket szerzett a bolgár Vidinnél, majd 1229-ben részt vett a halicsi hadjáratban is. 1233-1234-ben erdélyi vajda volt, 1235-1241 között pedig már főlovászmester, mellette 1241-1245 között Szlavónia bánja, hercege, 1240-ben pedig temesi főispán, 1244-1245 között szlavón herceg, 1245-1246-ban nádor és somogyi főispán, 1246-1248 tárnokmester, 1248-ban ismét nádor és pozsonyi főispán, 1251-1254 Szolnok megye főispánja. A Türje nemzetség kihalása után a 16. század elején a nemzetségi monostor kegyuraság a Berekszói Hagymásy családra szállt.

A török időkben Türje monostorát várrá alakították át. A feltárások megtalálták ennek maradványait. A Köves András püspök által castellummá alakított monostor, a sümegi vár alá tartozott és kis létszámú őrség volt a falai között.

A Bocskai felkelés idejében 1605 tavaszán Sümeg és Türje is rövid időre Bocskai kezére került. Tőle Batthyány Ferenc foglalta vissza őket a királynak, aki Türjét átadta az új veszprémi püspöknek Náprágyi Dömötörnek. 1608 végén II. Mátyás Türjét Thelekessy Istvánnak prépostnak adományozta. Az ekkor készült inventárium említi a castellum fegyverzetét. A következő évtizedben készült összeírás szerint Türje helyőrségét 33 gyalog adta és pápai őrség kapitányának voltak alárendelve.

Az 1644-ben készült urbárium szerint a szentegyház körül bekerített 53 ház a hajdúké volt, ahol 68 fegyveres ember lakott. Az őrség létszáma és a felszerelés nagysága azonban nem volt állandó. 1664 augusztusában a törökök vereséget szenvedtek a szentgotthárdi csatában. A visszavonuló török seregek Sümeget is megostromolták és felgyújtották a környéket. Feltehetően ekkor, vagy az 1683-ban a Bécs ellen indított török hadjárat során Türjét is felperzselték.

1703-ban Batthyány Ádám gróf a megújított prépostságot, Schöllingen Ferenc perneggi apátnak adományozta. Így Türje visszakerült a premontreiekhez. 1704-ben Batthyány Ferenc és Zsigmond tiltakozott a prépostság visszaadása ellen, mert Batthyány Ádám azt az ő tudtuk és beleegyezésük nélkül tette. A Rákóczi-szabadságharc alatt Türje sorsa összefonódott Sümegével. 1707 március 1-én a Sümeg felől Jánosháza felé vonuló Rabutin de Bussy tábornagy parancsot adott Türje felgyújtására.

A templom és rendház újbóli egyházi használatát 1721-től Pintár Adalbert apát kezdte meg. A templom déli oldalán kezdte el a rendház új épületet felépíteni, amely 1741-re készült el. Az 1737. évi jelentés a templomot még részben romosnak mondja, melynek nagyobb restaurálása csak 1741 tavaszán indult meg. 1762-ben a Hagymásyak által lerombolt Szent Anna kápolna helyett, a templom északi oldalához csatlakoztatva új kápolna épült.

1782-ben II. József császár elrendelte az egyházi vagyon összeírását és a gyógyítással nem foglalkozó szerzetesrendek feloszlatását. A császári rendelet következtében 1785. december 9-én a türjei prépostság is megszünt. Azonban I. Ferenc király 1802 tavaszán visszaállította a bencés, cisztercita és premontrei rendet Magyarországon. Így Türje a csornai prépostság részeként kezdte meg új életét.

2022. augusztus 19-én szentelték újjá a türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony-templomot, azóta újra látogatható. A templom melletti volt premontrei rendház ma szociális otthonként működik. A templom épületétől mintegy 300 méterre déli irányban, kisebb szakaszon még felfedezhetőek a castellum falának részletei.

Források:

Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. - 1991
Vándor László : Várkutatás Zalában - MúzeumCafé 84.
Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig
Szöllősi Gábor : Türje - Várlexikon szócikk