Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A falu a XIII. században a tíz királynéi német telepesfalvak egyike volt, ezek a vizsolyi ispánsághoz tartoztak. 1333-ban már állt a mai templom tornya, melyen románkori bélletes kapu van, bizonyára temploma is lehetett. A templom hajója gótikus stílusban épült (vagy átépült) a XV. században, 1600 körül nyerte mai alakját, amikor a nyugati homlokzat előtti tornyát erősen átépítették, ma 23 m magas.

A templom a XVI. század óta a reformátusoké. Az ellenreformáció idején szerették volna elvenni a katholikusok, de kísérleteik sikertelenek maradtak. Katholikus forrás szerint némely megkérdezett tanú 1721-ben azt állította, hogy ez az írás olvasható a templom falán: "Ez a templom vérrel alapíttatott, építése vérrel kezdődött, vérrel folytatódott, vérrel fejeződött be." A gótikus templomhajót egy beugró, zárókővel ellátott diadalív választja el a keskenyebb és alacsonyabb támfalas keletelt szentélytől, mely a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyen és a hajón hét gótikus ablak van. A szentélybe 1934-ben építették az oda nem illő betonkarzatot az orgonának. A belső mennyezete sík, vakolt, a szentélyben a régi mennyezet bordaindításai láthatók. Kő szószéke van pelikános koronával. A templomot a középkorban temető vette körül.

A 225 (74 cm) kg-os harangját Szlezák László öntötte Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére a vilmányi ref. egyháznak adományozta ifj. Szilágyi István gondnok és neje szül. Kovács Márta, 1923.” A 100 kg-osat (55 cm) Szlezák Ráfael öntötte Rákospalotán, felirata: „Fusa in csemet per Märkünitz Anno 1742. Isten dicsőségére újraöntették a vilmányi református gyülekezet áldozatkész tagjai az 1949. évben.”

Forrás: https://tirek.hu/