„A versekben is dicsőített Ozaly (Ozalj) vára, egyik szép példája azon váraknak, melyeket szinte teljességgel kastéllyá alakítottak át. Már a történelem előtti korokban is lakott volt ez a tájék, ahogy azt, az ozalji barlangok leletei is mutatják. 1244. körül a király kezén volt, majd Babonics István bitorolja, ám továbbra is családé maradt, míg, 1327-ben, el nem veszették háborújukat Károly Róbert ellen. Zsigmond király ez után többször is a vegliai (krki) Frangepán hercegeknek zálogosította el (1398-ban és 1399-ben), hogy végül, 42,000 forintért ugyan ennek a családnak adja el. A javaik 1449-es megosztásánál, Ozaly Ribnikkel, Grizsanével (Grižane), Zenggel (Senj) és Veglia (Krk) egy részével, Frangepán Miklósé lett. Miután a Frangepánok házasság útján kapcsolatba kerültek a Zrínyiekkel, 1550-ben Zrínyi Miklós kezére került a vár, és ettől kezdve az ő tulajdonuk volt, egészen a balsikerűösszesküvésekükig. Ekkor a várat könyörtelenül kifosztották, és miután az utolsó Zrínyi, Ádám 1691-ben meghalt, az udvari kamara a várat és birtokait a Petazzyaknak adta el. 1725-ben, Grobnikkal és Bróddal, gróf Perlas Rajmund vette meg. 1766-ban Batthyányi Tódor vette meg, míg végül a Thurn-Taxis család kezére került, akik manapság is bírják.
A régi várból nem valami sok maradt fenn. A vár bejáratáig egy híd vezet, a várárkon keresztül. Ennek a várároknak a közepén egy pillér található, a kőfaragók és a hadiépítészek remekműveként. A háromszögletes alapra, kisegítő konzolokkal, egy négyszögletes helyiséget építettek, minden oldalán lőrésekkel úgy, hogy innen a várárok bevezető szakaszát is védhették. A kaputornyot 1599-ben építették, amirol egy felirat is tanúskodik a torony lábazatának jobb szegletében ott, ahol az övező fal egy félkör alakú toronnyal kapcsolódik össze. 1821-ig itt egy felvonóhíd volt; melynek máig fennmaradtak a híd csigái. Beljebb haladva, a baloldalon állt, a gótikus Szt. Antal kápolna, ami ma már rom, de pár évtizede még volt tetőzete. Jobb oldalon is állt néhány épület, melyeket, Standlov 1870-es fényképén még láthatunk, de ezeket csak a XVIII. században építhették, mivel a vár 1770-es alaprajzán, amit az országos levéltárban őriznek, még nem ábrázolják őket. Minden egyéb a kastély tág tereibe lett beépítve, csak a várkápolnának maradt fenn a gótikus ajtófélfái és gótikus ablakai. Itt is látszanak a fal külső felén, a kápolna ablaka alatt, falazott konzolok, és azt is megfigyelhetjük, hogy itt a vár tömbje megszakadt. A vár, udvari homlokzatán, a kápolnáig, gótikus ívek látszanak; ebben, a traktusban valamikor, valamilyen kolostor is lehetett. A keleti részt nagyon későn építették fel; a pince ajtaja felett, az 1814-es évszámot olvashatjuk.
Közvetlenül a Kupa melletti sziklán (ma ezen a sziklán haladnak a vasúti sínek) emelkedik, az un. Magtár, ami valójában, egy igazi középkori palota, amit csak 1556-ban építetett fel Zrínyi Miklós, ahogy azt az első emeleti ajtó felirata mutatja. NICO COM ZR 1556. Az épület kétszintes. Miután az előtérbe érünk, annak jobb oldalán, egy hatalmas, négyszárnyú, gótikus ablakkő keresztes, ablakos helyiség van, a baloldali kályha az alacsony első emelet mennyezetéig ért. A második emeleten, az előtéren kívül, csak egy nagyobb helyiség van, öt, felül lekerekített ablakkal, melyek oldalában ülőhelyek vannak. Nyilvánvaló, hogy ez volt a Zrínyiek nagy terme, mely később fafödémekkel megosztva, magtárként szolgált. A már említett ajtó előteréből, egy fából készített folyosó vezetett a szemben lévő toronyig; nem lehetetlen, hogy ez a régi lakótorony lehetett. Az előtérben egy hosszú, vörös márvány kőlap feküdt, a Frangepánok későbbi címerével (két oroszlán egy kenyeret tör ketté), amiről Laszowski azt gondolja, hogy ez a legrégebbi fajta címer. Az egész várat fal övezte, öt félkör alakú toronnyal, ám ezeket mára a fal magasságáig bontották vissza. Magáról a várról csak egy kőnyomat maradt fenn, mely a várat egészen úgy ábrázolja, amilyen a legújabb időkben is.”
Engel Pál adatai szerint:
A magyar történelemben Ozaljnak (mai magyar átírással Ozaly) nevezett vár a blagaji Babonicsok kezén volt 1278-1327-ig, majd királyi tulajdonba került és maradt 1398-ig. Eztán a vár Frangepánoké, majd az 1449-es birtokosztozkodás után a család ozalyinak (ozalj) nevezett ágáé lett 1474-ig. A Frangepánok modrusi ágáé volt 1474-től 1526-ig. A vár mellett kifejlődött település falu rangban, az ozalji uradalom része volt. A településnek, a podgorjei főesperességhez tartozó, Szt. Vidnek szentelt plébániatemplomát, 1334-1501-ig említik (a további adatokat lásd fenn).
A vár mai állapota:
A vár jelenleg is nagyon jó állapotban van, noha területén a felújításához kapcsolódó munkálatok folynak. Bemenni egy fából készült hídon lehet, amit a várárok közepe táján, egy különleges alakú, védelem számára alkalmas módon kialakított hídpillérrel támasztották alá. A külső vár kapuja egy kaputornyon keresztül vezet, ahonnan a külső várba juthatunk. Balról egy újabbkori kápolnatorony áll, jobbról egy félköríves, kis területű torony. Szemben a Zrínyiek egykori palotája, az un „Magtár” áll, míg vele szemben a legkorábbi vár lakótornya. A lakótorony által ellenőrzött téren át, juthatunk a kialakításában barokk kori, „U” betűt formázó belső várudvarra. Az egykori palota épületeiben, jelenleg Ozaly városának múzeuma és könyvtára, valamint közösségi termei találhatók. Az északi szárny a felkeresés időpontjában, felújítás alatt állt. A belső vár és a palotaszárnyak épületei, kívülről szabadon körbejárhatók, s így jól megfigyelhetők a védelmi rendszer egyes elemei. Maga a vár a Babonicsok idejében jóval kisebb volt, de a területét az idők során az egész sziklahátra kiterjesztették. A vár felkeresése mindenképpen ajánlott, mind építészeti, mind történeti, kultúrtörténeti értékei miatt.
A várat bejárta: Kósa-Szatanek, 2002. szeptemberében.
Forrás:
Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb
Ozaly (Ozalj, Zágráb vm. Károlyvárosi járás)
