„…Zágrábból Sziszeknek, a túrmezei (Turoplje) síkságon áthaladva láthatjuk meg Alsó Lukavecnél (Donji Lukavec), Lukavec túrmezei várát. Az ősi túrmezei kisnemesi megyének az okiratok szerint, már a mostani előtt is volt egy vára, ám abból semmi sem maradt fenn. A kisnemesek, valószínűleg fából készített első közösségi várát, csak a török támadások időszakában, úgy 1474-1479. körül építhették fel. Ám nem sokkal ezután, laki Thúz Iván, Medvevár birtokosa, erővel telepedik bele, és a medvevári uradalomhoz csatolja. A várat felépítő kisnemesek utódai a későbbiekben is keresték az igazukat, még akkor is, amikor Medvevárat már Mátyás király, aztán Corvin János, utóbb Brandenburgi György őrgróf, Corvin János, majd özvegyének Beatrixnak, a második férje bírta. Korbavai Karlovics Iván, Medvevárát már Lukaveccel együtt vette meg, hogy aztán a Zrínyiekre hagyja, akik 1553-ban megígérték, hogy a várat visszaadják a túrmezeieknek, ám ennek nem tettek eleget. A túrmezei kisnemesek végül csak 1544. körül kapták vissza a várukat. A vár ekkorra már rom volt úgy, hogy a túrmezeiek 1576-ban egy új, ugyancsak fából készült várat építettek fel ugyanarra a helyre ahol a mostani áll, amit a XVIII. század első felében átépítettek. Ez a máig épen megőrződött vár négyzetes alakú lett, aminek a sarkait négyszögletes tornyokkal erősítették meg. A kapu fölött egy torony van, amit a közelmúltban, barokk sapkával fedtek. Hogy ennek a nagyon későn épített várnak is voltak védelmi feladatai, arról a vár minden részében meglévő, lőrések tanúskodnak…”
Mai állapot:
Az árokkal, szigetszerűen övezett vár felújításával, a 2003-as esztendőben készültek el. Jelenleg a vár csak időszakőnként tart nyitva, így leginkább csak kívülről tekinthető meg. Ha a vár belsejére is kíváncsiak vagyunk, akkor a látogatásunkat Szt. György napjához (április 24.), vagy a nyári szabadtéri színháznapokhoz (minden év júniusában, általában csütörtökökként), vagy Szt. Luca napjához (december 13.) kapcsolódó helyi ünnepekhez kell kötnünk, ugyanis ilyenkor a vár szabadon bejárható. A várban egyébként semmilyen kiállítás sem található, miután a várnak ez idáig nem találtak funkciót.
A dombszerű várterület északi részét egykor a külső vár foglalta el, a feltételezések szerint, az északi szögletben volt a korai, fából készült vár is, ám ennek nyomaira csak egy régészeti kutatással lehetne rálelni. A déli harmadban elhelyezkedő vár külső méretei kb. 20x20 métert tesznek ki, a sarkokon egy-egy kb. 5x5 méteres toronnyal.
Miután magamnak sem sikerült a vár belsejébe jutni, így csak Emilij Laszowski 1910-es leírására támaszkodhattam.
„…Lukavec várát alapjaitól fogva téglából építették fel. A várat a földbe levert cölöpökre helyezték. A vár alaprajza négyzetet formáz, a sarkain azonos méretu, négyszögletes (kb. 5x5 m) tornyokkal. Ezek a tornyok a tömegüknek több mint a felével, a vár alapkerületén belül feküdnek. Az összes torony azonos magasságú (kb. 8,75 m ) a vár felmenő falaival. A vár cseréppel fedett. A vár északi oldalának közepén, egy boltíves kapu található, mely fölé a túrmezei nemesi közösség, két oldalról oroszlánok tartotta, címerét helyezték el. A címer körül az alábbi felirat található:
A kapubolt fölött, egy meglehetősen tömzsi benyomást keltő, kétszintes torony emelkedik, melynek felső harmadának közepén, egy íves ablaknyílás található. E fölött, van még egy emelet, melynek ablakait utólag elfalazták. Ezeket, az elfalazásokat, az egykori órák helyét jelző mezők jelölik. A torony mind a négy oldalán volt óra. A meglehetősen meredekre épített toronysapkát bádoggal borították. A torony kettőos csúcsát, egy-egy zászlócska díszíti. A bádogsisakot az elmúlt években készítették. Egy régebbi, 1895-ös festmény szerint, az építményt még zsindellyel fedték le.
A várudvar is négyszögletű. Az északi oldalát, egy hármas boltív alkotja, mint ahogy a keleti és a nyugati oldalát is. Mind a földszinti, mind az emeleti folyosók boltozottak. A kút a várudvar északnyugati sarkában található.
A kaputól jobbra, a földszinten egy kicsiny, befalazott ablakfülkés, apró ajtajú zárka található, ahová a súlyos rabokat zárták. A kaputól balra, az északkeleti torony földszintjén egy újabb, un. „copernica” zárka van, ahová az 1733/34-es boszorkányüldözés „boszorkányait” zárták. A délnyugati torony földszintén volt a harmadik zárka, melybe a könnyített rabokat zárták. Ennek és az un. „copernica” zárkának kisebb ablaknyílásai vannak.
A vár keleti és nyugati szárnyának földszintjén, semmiféle helyiség sem került kialakításra. Az itt húzódó folyosók külső falában, három-három, fordított kulcslyuk alakú lőrés található. A déli szárny földszintjén egy, két osztatú helyiség van, míg a délkeleti torony földszintje a várorség pihenőhelyiségéül szolgált.
A vár első emeleti szintjére vezető lépcsőház az északnyugati toronyban található. A lépcsőházból kilépve, a nyugati szárny első emeleti folyosóján találjuk magunkat. Az északnyugati torony első emeleti helyisége, és a vár északi szárnya szolgált a várnagy és helyettese lakásául.
Az északi szárny legérdekesebb része a kaputorony boltozott emeleti helyisége. Valaha itt volt a Szt. Lucának szentelt várkápolna, amit csak egy válaszfal választ el az emeleti folyosótól. A szilárd anyagból épített oltár mára leomlott. Az oltár fölött helyezkedett el Szt. Luca képe, míg a helyiség boltíveit és falait, szentekkel és díszítésekkel festették le. Mára ezek a falfestmények nagyon rossz állapotba kerültek.
A nyugati és a keleti szárny első emeleti folyosóján, három, puskalőréseknek megfelelő falmélyedés található, a földszinti kiosztásnak megfelelően. A vár nagytermébe, a nyugati folyosóról juthatunk be. A nagyterem ajtónyílását, egy kétszárnyú ajtó alkotja. A nagyterem meglehetősen hosszú és széles, így három keresztboltozattal boltozták be.
A nagyterem déli oldalán, három, ablakfülkés ablak található, míg az északi fal közepén, csak egy kicsiny nyílás van. Ugyanebben a falban, két szekrényfülke is van, melyekben valaha, a nemesi közgyulés okiratait tárolták. A nagyterem bejárati oldalán, egy félköríves bemélyedés található, ezzel szemben egy ugyanilyen, csak kisebb falfülke van, melyekben valaha egy-egy gótikus jellegu cserépkályha volt. Ez a nagyterem valaha a túrmezei nemesi közgyulés színhelyéül szolgált, de nyilvánvalóan a Szt. Luca napi ünnepségek során is használták.
A nagyteremből a keleti torony, első emeleti, ablaktalan helyiségbe vezet egy ajtó. Ez a szoba a túrmezei nemesek titkos levéltárának elhelyezéséül szolgált…” Végezetül álljon itt pár sor a túrmezei nemesi közösségről, mely a reformkorban nagy befolyásra tett szert a közös magyar-horvát politikai közéletben.
A közösség az oklevelekben a 13. szd. elején (1225.) bukkant fel, amikor is Béla, akkor még ifjabb király a nemesei sorába emeli a közösségüket és felmenti őket a királyi vármegye hatalma alól. Ezt a privilégiumot IV. Béla 1255-ben, a tatárjárás idején mutatott hősiességük miatt, meg is erőosítette. A túrmezeiek ezután is féltékenyen óvták előjogaikat, hol a törökök, hol a szomszédos, hatalmaskodó főurak ellenében. Nagyobb politikai szerephez a reformkorban jutottak, amikor is a magyar-horvát államjogi vitában, a magyar álláspontot képviselték. A nemesi közösség valamilyen autonómiája egészen 1947-ig fennállt, amit csak a titói államberendezkedés szűntetett meg. Az új horvát állam, a megalakulása után, azonban figyelembe vette az ősi jogokat, melyhez kereteket is kialakított. Az 1997-es, új közigazgatási törvényben, helyreállították az egykori túrmezei megyét, mégpedig a Velika-Gorica-i općina (közigazgatási körzet) kialakításával.
Akit a téma jobban érdekel, javaslom Katus László kitűnő cikkét, mely a Rubicon folyóirat, 1994. évi 4-5. számában jelent meg.
Forrás:
Gjuro Szabo: Sredovečni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji (1920.)
