„…Gvozdanszkó (Gvozdansko) várának alaprajzi formája négyszögletes volt, aminek a sarkait félkör alakú tornyokkal erősítették. A várba egy négyzetes kaputornyon át lehetett bemenni. A kör alakú öregtornya, a jobb sarok közelében állt, szemben a kaputoronnyal. A vár egy jelentős bányavidék székhelye volt. A bányákat talán csak a Zrínyiek nyitották meg, de ők a bányákat haszonbérlőknek adták ki, akik között a szamobori Gruber Leonárd is ott volt.
Gvozdanszkó vára sokáig ellenállt a törökök támadásoknak és ez idő alatt, végig a Zrínyiek tulajdonában maradt.
Miután Kosztajnica elesett, a vár egyre romosabbá lett, jóllehet ez az időszak 1563-ig is eltartott. A várat 1578-ban foglalta el a török, miután az összes védő elpusztult, ki az éhségtől, ki a szomjúságtól. Ez után újból és újból próbálkoztak, hogy a várat a töröktől végleg visszavegyék, de sohasem jártak sikerrel, csak 1635. után sikerült elfoglalni, de csak 1654-ben látták el állandó őrséggel, mivel a török határon lévő várat, még mindig fontosnak tartották. A bányákat ezután újra haszonbérlők kezdték művelni, de vár végleg rommá vált…”
Engel Pál adatai szerint:
A magyar történetírásban Gvozdna, Gvozdanszkó név alatt szereplő vár, 1488-1509-ig a Zrínyi család birtokában volt. A váraljai település plébániatemplomát 1501-ben említik meg, mely akkoriban a gorai főesperesség alá tartozott.
Lenkovics Iván, a horvát és a szlavón végvidék főkapitányának 1563-as jelentése alapján, a vár a Zrínyi grófok birtokában volt és a környék gazdag ezüstbányái miatt, 100 királyi zsoldon tartott katona őrizte. Lenkovics a bányák ellenére, a vár felhagyását és lerombolását javasolta.
Ferdinánd király 1563 év végén egy újabb bizottságot küldött ki a végvidéki várak állapotának felmérésére. Ez a bizottság az alábbiakat állapította meg: „Gvozdanszkó vára másfél mérföldnyire található az Una menti Novi várától, melyben erős török helyőrség állomásozik. Gvozdanszkó szomszédos várai, Jamnica, Mracsaj és az Una menti Busevics, vagy felhagyottak, vagy romosak.
Gvozdanszkó vára építészetileg jó állapotban van, csak néhány tetőt kell kijavítani. A várban való tartózkodás biztonságos és sikeresen védhető. A jól megépített vár az Una hátról a Kupa mentére vezető, fontos út mentén fekszik. Ennek az útnak a mentén, maga Farkasics úr is emeltetett egy őrgórét (csardak), egy fából készített őrtornyot, amelynek a helyén, utóbb egy szilárdanyagú tornyot emeltek, amit védőárokkal öveztek és a környező erdőt is kiirtották. Ez a torony jelenleg a gvozdanszkói vár előőrseként létezik, s belőle a Noviból kimozduló törököket figyelik. Gvozdanszkót, ahogy Jamnicát is, a királynak át kellene vennie, hogy e várak védelmének megszervezése, egyszerűbbé váljon. Ezeket a várakat a Zrínyieknek át kellene adniuk a királynak a várhoz tartozó birtokokkal és bányákkal együtt. A bányákat csak akkor lehetne újranyitni, hogyha e várakat tovább erősítik, valamint ha kiépül az új védelmi rendszer az Una és Kupa mentén. A bányák jövedelme fedezhetné az itteni határ védelmének költségeit.
Gvozdanszkó várat sajnos nem úgy építették meg, hogy alkalmas legyen lovasság tartására, így érdemesebb benne egy erős, gyalogos helyőrséget elhelyezni, mely mintegy 100 horvát gyalogosból, egy alkalmas parancsnokból, 2 vajdából, 2 zászlósból, 10 tizedesből és egy puskamívesből állna. A kastélyba egy várnagyot is kellene küldeni. A gvozdanszkói helyőrségből, minden nap 25 őrt kéne kiállítani, akik felügyelnék a Gvozdanszkótól három irányba tartó utakat, mint: Zríny felé, az Una menti Krupa felé és Sztijena felé. Amennyiben egy új csardakot emelnének Gvozdanszkó és a Novi közti határterületen, akkor oda is a gvozdanszkói várból kellene egy kisebb helyőrséget küldeni, heti, vagy havi váltásban.
A vár mai állapota:
Gvozdanszkó vára 2012. április 19-én került újbóli bejárásra Keserű László és Szabó Tibor társaságában, miután információ jelent meg arról, hogy a vára területét és közvetlen környékét megtisztították a sűrű bozóttól, ami a 2007-es bejárást szinte lehetetlenné tette. A vár kitisztításával együtt egy új feljáró gyalogút is készült, feltehetően az egykori felvezető út nyomvonalát követve.
A felvezető út a téglalap alaprajzú, északnyugat-délkelettájolású, négy sarkán egy-egy kerek toronnyal és az északnyugati oldalán egy négyzetes kaputoronnyal ellátott várat, az északi saroktorony maradványai alatt éri el, majd az északkeleti fal aljában halad a délkeleti saroktoronyig. A várat, árkok sáncok nem védik, egyedül a délkeleti oldal előtt találunk egy rövidke sáncot, mely a leginkább támadható oldalnak nyújtott némi védelmet. A vár magját képező, kerek öregtorony is ebben a sarokban található. Noha alaprajzi nyoma már nincs, de a hosszanti, délnyugati, valamint a rövidebb, északnyugati fal nagyméretű ablakai alapján, egy palotaépület húzódhatott a falak belső oldalának támaszkodva. A sarkokon álló tornyokat két-két lőréssel látták el. A kaputorony oldalában is szépen megmunkált lőrések láthatók. Az északnyugati várfal külső oldalán, valamint a kaputorony oldalán az első emelet magasságában egy díszítő övpárkány figyelhető meg.
A már említett kerek öregtorony bejárata a torony nyugati oldalán, az első emelet magasságában nyílott. A toronyba jelenleg egy, az északi oldalon található falkibontáson át juthatunk. A torony feltehetően lakás céljául is szolgálhatott, amire a torony nyílásait keretező faragott épületplasztikai elemek utalnak.
Szatanek József
Forrás:
Đuro Szabo: Sredovjećni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. Zagreb, 1995. (195; 215-217. o.)
