Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagyenyed - AiudRomániaErdély és PartiumAlsó-Fehér történelmi vármegye - vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép
  • Szállás

Története:

A települést nagy valószínűséggel, az Erdélyben is hatalmas pusztítást okozó tatárjárás elmúltával, az Árpád-házi IV. Béla király által az elnéptelenedett területekre hívott németajkú szász „hospesek” {telepesek} alapították meg. Az első, napjainkig fennmaradt oklevél 1293-ból való, ekkoriban a virágzásnak indult helység a gyulafehérvári káptalan tulajdonát képezte. Éppen ezért Nagyenyed sohasem kerülhetett a szabad királyi városok sorába, mindig volt földesura az itt élő lakosoknak. A XV. században, a D-felől egyre erősebb fenyegetést jelentő és sokszor rablóportyákkal támadó törökök elleni védekezésül egész Erdélyben a szász polgárok megerődítették a kőből épített templomaikat, így tettek a nagyenyedi lakosok is. A templomerődítés első ostroma 1551-ben történt, amikor is Martinuzzi Fráter György katonasága sikertelenül ostromolta az oda bezárkózott nemesi rendeket. A XVI. század végére kialakult a mezőváros kétajkú lakosságának a hitélete, így az evangélikus szászok és a református magyarok közösen használhatták a várfalakkal védelmezett nagytemplomot. A szorgalmas polgárok lakta Nagyenyed, mindig vonzotta a zsákmányra éhes hadakat, így 1600 szeptemberében Vitéz Mihály havasalföldi vajda, majd a következő esztendőben Basta generális zsoldosai dúlták fel a házakat. Mivel a vérzivataros háborúkban szinte elnéptelenedett, Báthory Gábor erdélyi fejedelem 1609-ban újabb lakosokat telepített le, majd II. Rákóczi György idejében 317 megnemesített hajdúvitéznek adatott telket. Még ebben az esztendőben tragikus események történtek a városban, mivel a török szultán által az Erdély megbüntetésére küldött török – tatár seregek ostrom alá vették a templomerődöt, pedig a polgárok még aranyat is küldtek a szándékuk megváltoztatására. A tatár könnyűlovasok felégették az egész települést, majd hozzákezdtek a templomerőd vívásához. Az ott védekező szász polgárok, élükön a hajdúvitézekkel derekasan helytálltak, de végül a túlerővel szemben mégsem mertek dacolni, és beengedték a támadókat. A helyi hagyomány szerint – a kincseik mellett – még három szüzet is át kellett adniuk a tatár kánnak, hogy végre elmenjenek a pogány hadak. A Rákóczi szabadságharc idején, 1704-ben újabb pusztulás érte, amikor Tige Habsburg-párti generális serege ütött rajta. Az egykorú források szerint a kurucok közé állt 30 enyedi diákból csak kettő élte túl a véres csatát. A szatmári békekötés után Nagyenyed városa lett a székhelye Alsó-Fehér vármegyének, mivel Gyulafehérvár teljesen katonai kormányzás alá került át. 1849 januárjában ismét véres események színtere, a hegyekből érkezett oláh felkelők legyilkolták a városlakó szászok és magyarok jórészét. Felgyújtották a házait és nagyhírű kollégiumát, amely évekig állt üszkösen. Lassan azért visszatért az élet Nagyenyedre, ahol az 1970-es években részben restaurált templomerőd komor falai emlékeztetnek a távoli évszázadok véres háborúira.

Leírása:

Nagyenyed városának közepén emelkedik az első formájában a XIII. század második felében emelt plébániatemplom, amit a következő két évszázadban teljesen átépítettek. Az egyház É-i oldalán egy temetőkápolna áll, alatta csontkamrával. Az egyre erősödő török portyák elleni védekezésül, úgy, mint szerte Erdélyben, a nagyenyedi szász polgárok is erődfallal vették körbe az egyházukat, hogy oda húzódhassanak veszély esetén az értékeikkel együtt. A szabálytalan ötszög alakú területet övező magas fal a lőrések sorával, valamint a sarkokat tagoló tornyok és bástyák a XV. században keletkeztek, mögéjük húzódtak háborús veszély esetén a város polgárai. Az egyes védőműveket a céhekbe tömörült kézműiparosok voltak kötelesek védelmezni, a foglalkozásukról kapták a neveiket a tornyok és bástyák. Így a kaputoronytól jobbra haladva jobb-rosszabb állapotban de láthatjuk a Mészáros, a Szabó, a Csizmadia, a Szűcs, a Tímár, a Fazekas, a Kalantos és Lakatos tornyokat. Az egyes védőműveket csak kisméretű, a legtöbbször kulcslyuk alakú lőréseket alakítottak ki a középkori építőmesterek, ezek pedig még a XV. századra jellemzőek, míg később a nagyobb űrméretű ágyúk számára létrehozott tüzelőállásokat nem láthatunk a nagyenyedi templomerőd falán. Az egykorú feljegyzésekből ismerjük, hogy az erődítményt széles vizesárok kerítette a vérzivataros középkor idején, ezt azonban már régen betöltötték, a helyén sétányt kialakítva.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 334-335.


GPS: É 46° 18.582 (46.309692)
K 23° 43.064 (23.717733)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció
Ajánlott látnivalók
fellegvár
Kassafellegvár
Hausberg I.
StroneggHausberg I.
Keresési előzmények
Nagyenyed - vár