Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Arad - AradRomániaErdély és PartiumArad vármegye - Csála, Ciala

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Az Arad város nyugati határában lévő repülőtértől délnyugatra, 2 km-re, a Maros kanyarulatának északi partján, a jelenlegi folyóparttól 200 méternyi távolságban, lapályos, sík vidéken találhatók Csála várának maradványai.

Csála (Csálya) várát 1480 körül építtette guti Országh János és Sebestyén. 1485-ben „castellum”-ként írnak róla. 1486-ban részben Haraszti Ferenc kezébe került, aki 1495-től már egyedül birtokolta. Az említett 1495-ös oklevélből, amely Országh János fia Lőrinc és Haraszti Ferenc egyezségét rögzíti, megtudhatjuk, hogy a castellum területén ekkor egy boltozott kőház és egy faragott kőből épült palota állott, melynek földszintjén kápolna is volt. Harasztit és várnagyát, Andorkó Andrást 1499-ben is említik. Ez idő tájt, amint arról a forrás beszámol, a pincékben török rabok sínylődtek. Haraszti 1500-ban átépíttette az erősséget, melyet 1514-ben Dózsa hadai feldúltak. 1522-ben Haraszti özvegye azt panaszolta, hogy leányának, Annának férje, Paksi Mihály elvette tőle a várat. 1526 után – talán 1528-ban – Petrovics Péteré lett. Petrovics 1539-ben eladta Csálát négy özvegyasszonynak 6000 aranyforintért, Izabella királyné azonban 1548-ban visszajuttatta neki. 1549-ben Újhelyi János volt a csálai várnagy. 1550-ben Ferdinánd király serege élén Varkocs Tamás foglalta el az erősséget. 1551 őszén Mehmed török serege vette be, Horváth Ferenc azonban Castaldo és Báthory csapataival nem sokkal később meglepetésszerűen rajtaütött az őrségen: a törököket megölték, a várat pedig kirabolták és felégettek. Csála várát ezután már nem említik, csupán Csála falut és a hozzá tartozó földeket adják-veszik, vagy éppen adományozzák.

Márki Sándor 1882-ben külön tanulmányt szentelt a várnak. Szerinte az erősség bejárata észak felől, az egykori Csála falu irányából nyílhatott. Mint írja, a 19. század első felében a vár kőpincéi épségben fennálltak, de már akkor is részben tömve voltak törmelékkel és földdel. Ugyanekkor még látszottak az épületek falmaradványai, a 19. század közepétől azonban a romokat elbontották és építkezésekhez elhordták. A kincskeresők is jelentős mértékű pusztítást végeztek az évszázadok során.

Méréseink szerint a vár védett területe, amely 1,5-2 méterrel emelkedik a környező ártér szintje fölé, közel négyzet alaprajzú, kb. 60 x 60 méter méretű. Sarkain az egykori bástyák nyomvonala kissé kiugrik az őket összekötő falak elé. A várat kívül egy 12-15 méter széles árok keríti, amely mára jelentősen feltöltődött, de azért még jól megfigyelhető. Bár a helyszínen sem falak, sem építmények nyomai nem látszanak, a vár belső részének déli oldalán épületeket sejtető terepalakulatok, mélyedések láthatóak. A vár területét jelentős mennyiségű habarcs és téglatörmelék borítja.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 83-84.

 

GPS: É 46° 9.516 (46.158600)
K 21° 32.533 (21.542217)
Vár-Webáruház - Látvány térképek várainkról