Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pankota, vár

Az Alföld K-i szélén, a Solymosi- (Zarándi) hegység ÉNy-i lábánál, sík vidéken, a Pankotai-patak mellett fekszik Pankota (Pancota) falu. Igmánd nb. Lőrinc fia Pankotai Miklósé volt, valószínűleg Déznával együtt. 1317-től királyi vár. 1387-ben Losonci ifj. László és István kapta Zsigmondtól, ettől kezdve a Lászlótól származó Losonci családé.

1565-ben a várat ostrommal bevette a török, s a védművek zömét le is rombolta. 1595-ben Báthori Zsigmond fejedelem visszavette tőlük, de egy évvel később már ismét a töröké lett, és ott is maradt az 1600-as évek kezdetéig. Báthori Gábor fejedelem idején aztán megint sikerült a vár falai közül kiűzni az oszmánokat, de amikor 1609-ben Pankota és vára Kornis Zsigmond birtokába került, a hajdani erősség már csak romjaiban állt.

Ezután a várrom még néhányszor gazdát cserélt, de mikor 1732-ben az elpusztult Pankotát III. Károly király Raynald hercegnek adományozta, az oklevélben már említés sem történt a várról. Köveit valószínűleg a környék lakossága hordta szét építkezéseihez.

A K-i bozótos részt kivéve nagyrészt nyílt terepen álló vármaradvány körítő árka valamint egyes belső falainak nyomvonala jól megfigyelhető a terepen. A vár belső területe a terepalakulatokból következtethetően kb. két egyforma részre volt osztva egy középső osztófallal.

A ma látható védett várterület mérete 60m x 35m. falmaradvány csak a plató DNy-i részén, a várárok belső szélénél vágott kutatóárokban látható. A vár belső területén építmény nyomai nem észlelhetők. A ma már erősen lekerekített, téglalap alaprajzú várat egy ma is jól látható árok kerítette, amelynek szélessége átlagosan 5 m, mélysége 2-3 m.

Érdemes még megjegyezni, hogy A. A. Rusu és Dénes József véleménye szerint a középkori Pankota vára eredetileg nem itt, hanem a település északkeleti szélétől 1,5 km-re magasodó Kopasz-hegy 230 méteres csúcsán állt egykor. A rendkívül sűrű bozóttal benőtt hegykúpot Karczag Ákos és Szabó Tibor 2011. augusztus 2-án bejárta, a felszínen vár nyomait nem látták, mindössze egy kincskereső gödör maradványát figyelték meg.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Második, bővített kiadás. Budapest, 2012. 370-371, 542.