Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Barcarozsnyó

Brassótól ÉNy-ra, a Keresztény-havasok lábánál, a Bucsecs-hegységből eredő Vidombák-patak partján fekszik a szász mezőváros, Rozsnyó, későbbi nevén Barcarozsnyó (Raşnov).

A város K-i részén emelkedő 150 m magas Várhegy tetején épült a kelet-nyugat irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú vár, melynek tekintélyes maradványai emelkednek a magasba. A nehezen megközelíthető várhoz két út vezet fel. Az egyik egy könnyebben járható szekérút, a másik pedig a város főteréről induló meredek gyalogút.

A vár DK-i szegletében lévő egyetlen, felvonható védőráccsal védett bejáratát és a felette emelkedő négyszög alaprajzú kaputornyot az eléje épített, megközelítően kör alakú, közel 20 m átmérőjű, felvonóhíddal megerősített külső védőmű védte. A kaputornyon át az út a háromszög alaprajzú belső udvarba vezet, melynek szélessége kb. 50 m, hosszúsága pedig 160 m. A keleti fal középső részén egy ötszögletű, ágyúlőrésekkel ellátott kétemeletes külső védőtornyot, északi végén pedig egy négyszögletes tornyot építettek. A belső vár déli falát 2, az északit 3 négyzet alakú külső torony, a nyugati csúcsban végződő falat pedig egy félkör alakú külső erődítmény védelmezte. A falak tetejét pártázatos védőfolyosóval látták el, melynek maradványai ma is megfigyelhetők.

A várudvar ÉNy-i szélén van a kb. 146 m mélységű kút, melyet 1623 – 1640 között véstek a sziklába. Az udvart különböző rendeltetésű épületek fogták körül, melyek többsége a védőfal belső oldalához épült. A várudvar sziklás és egyenetlen felszínén állt az 1650-ben emelt várkápolna.

A már említett keleti fal ÉK-i és DK-i sarokbástyáitól egy magas védőfal indul ki félkör alakban, közel két holdnyi területet véve körül; a falak találkozásánál egy erős, négyszög alaprajzú kaputorony épült, melynek maradványai még megtalálhatók.

A vár épületeinek nagy része az 1802. október 26-i földrengéskor az öregtoronnyal és a kápolnával együtt összedőlt. A romokból új épületeket építettek, az egyikben egykor iskola volt, a másikban pedig ma múzeum működik.

Egyes vitatott vélemények szerint a várat a 13. század elején a II. Endre király által betelepített, de 12 év múlva kiűzött német lovagrend építette. Valószínűbbnek látszik, hogy a 14. század végén vagy a 15. század elején emelték, amikor a török gyakran veszélyeztette e vidéket. Zsigmond király 1427-ben Rozsnyó királyi mezővárosban keltezi levelét, melyben Maróthi János macsói bánnak birtokokat adományozott. Ez évben lett a vár Rozsnyó lakóinak birtoka, akik később tovább erősítették, bővítették. Ebben az időben a település lakói az élelmiszerkészlet és vagyontárgyak biztonságosabb elhelyezésére kamrákat építettek, ahol maguk is menedéket találtak. Más adatok szerint viszont a várat csak Báthori Gábor 1612. évi ostroma után alakították át.

A rozsnyóiak 1540-ben váruk erősítésére évi 25 forint adóelengedésben részesültek. Egy feljegyzés szerint 1562-ben János Zsigmond is megfordult itt. 1612-ben a szászok kétszínű magatartása miatt Báthory Gábor fejedelem haddal támadt a városra, mire a lakosság a várba menekült. Báthori két napi ostrom után a várat elfoglalta, mivel kút hiányában a védők vize elfogyott, és így kénytelenek voltak megadni magukat. Orbán B. szerint viszont Düzmen Péter bíró csak a hetedik napon adta fel a várat vízhiány miatt. Egy év múlva a fejedelem megbocsátott, és Törcsvárával együtt Rozsnyót is visszaadta a szászoknak.

A vár kijavítását azonnal megkezdték. A kút kivéséséhez is hozzáfogtak, ami 2000 forintba került, és állítólag 28 évig tartott. 1650-ben felépült a vártemplom és a lelkész lakása is. A jószágok védelmére a vár keleti oldalán 2 holdnyi területet fallal kerítettek be, melynek bejáratára erős kaputornyot emeltek.

A vár kiépítésének köszönhetően az 1658. évi tatár betöréskor sikeresen állt ellen az ostromnak, majd két év múlva, 1660-ban II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is eredménytelenül ostromolta. 1688-ban a szászok nagy örömmel fogadták Bádeni Lajos őrgróf csapatait, akik ennek ellenére kifosztották a várost.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok, majd Rabutin serege vonult be, és ez utóbbiak 1718-ban fel is gyújtották Rozsnyót. A tűz átterjedt a várra, épületei a lángok martalékaivá lettek. Alig állították helyre, 1802-ben hatalmas földrengés rázta meg az erődítményt: leomlott az öregtorony, a kápolna, a raktárak nagy része, a falak pedig megrepedtek. Miután a vár hadi jelentősége megszűnt, állagával senki sem törődött, Rozsnyó vára pusztulásnak indul.

Napjainkban a várat gyors ütemben állítják helyre, így rövidesen a Barcaság egyik kiemelkedő látványossága lesz.

Forrás:

Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 96 - 97.