Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Prázsmár - Tartlau - PrejmerRomániaErdély és PartiumBrassó vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Brassótól ÉK-re 20 km-re, a Tatrang folyóhoz közel fekszik Prázsmár (Tartlau, Prejmer) község. Főterén található a szász evangélikus erődtemplom, amely a hermányi mellett a Barcaság másik legmonumentálisabb erőssége. Sorsa hasonló Hermányéhoz, közel lévén Erdély határához, az Ósánci-szoroson és a Bodzai-szoroson betörő ellenség mindig beléjük ütközött.

Prázsmár első ismert birtokosa Prázsmári Theel fia Ditricus, akinek IV. Béla adományozta a települést 1235-ben, a szomszédos falvakkal együtt. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomát 1240-ben említi oklevél. A helység (Nagy) Lajos király 1377-ki adománylevelében Tortaleu néven fordul elő. Prázsmár 1454-ben lett mezőváros, Mátyás király 1471. márc. 10-én kiadott adománylevele is így említi.

A helység templomát a török terjeszkedésének hatására a 15. században vették körül védőfallal, és erősítették meg bástyákkal. 1515-ben Szapolyai János erősíttette meg falait, 1529-ben István vajda, majd Rareş Péter moldvai vajda vette ostrom alá, és gyújtotta fel a várost. Mihály vajda 1599. október 17-én vonult be Erdélybe, és második táborhelye Prázsmáron volt. A szászok meghódoltak előtte, ennek ellenére katonái felgyújtották a települést. Három évvel később, Mihály vajda legyőzése után a várost Basta hadai dúlták fel. 1661-ben Ali pasa dúlta a környéket és 80 prázsmári lakost hurcolt el. 1704-ben a kurucok pusztították el a templomerődöt, ők 60 lakost vittek el rabságba. Az 1767. évi tűzvészben a város 200 háza leégett. 1848. dec. 5-én a császári csapatok által megszállt Prázsmárt a háromszéki székelyek foglalták el harc nélkül, mert közeledtükre az osztrákok elmenekültek. A templomerődöt 1970-ben restaurálták.

A 13. századi eredetű templomot a 15. században átalakították. A keresztházas, ciszterci típusú épület falait alig változtatták: csupán a hajók és a szentély találkozása fölé került egy nyolcszögletes, gúlasisakos torony, a szentély északi és déli falához pedig egy-egy keresztboltozatos kápolna épült. A templom főbejárata a Ny-i oldalon, míg mellékkapuja az északi kereszthajó záródásának középső részén található. Szent Kereszt-oltára 1450 körül készült, stallumát a rajta lévő felirat szerint 1526-ban faragták.

A templomot megközelítően kör alaprajzú kettős védőfal övezi. Külső védőfala nagyrészt megsemmisült, és csak alapfalainak egy része maradt meg. Bejárata a déli oldalon van, melyet egy sokszögű, kiugró tornyos, és egy védőpártázattal ellátott elővédőmű erősített. Ehhez csak az övező mély és széles vizesárkon átvezető cölöphídon lehetett eljutni, melynek végén felvonóhíd volt. A vizesárokba a környező források vizeit vezették. A felvonóhíd az árokkal együtt már eltűnt, helyét a 19. században épített oszlopcsarnokos folyosó foglalja el. Bejáratként alagútszerűen kiképzett kapuvédőművet építettek, amelyet öt helyen is elzárhattak tölgyfa kapukkal. A ma is meglévő nagyméretű kapubástya alatt még megvan az alagútrendszer folyosója, melynek közepe táján a leereszthető védőrács eredeti helyén található.

A templomerődön belül az elő- és a belső udvar védőfalához két-három emelet magasságban összesen 275 kamra épült, az ezek előtt végigfutó, fából készült nyílt folyosókkal, a hozzájuk felvezető karfás lépcsőkkel. Ezekben a kamrákban nemcsak tulajdonosaik találtak menedéket, hanem itt helyezték el értékeiket, élelmiszereiket is. A kamrák ma is teljes épségükben állnak.

Egykor magát a települést is fal vette körül, melynek öt kapuja volt.

 

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 747-748.

GPS: É 45° 43.321 (45.722012)
K 25° 46.416 (25.773602)

A község főterén található a templomerőd, amely 10 és 17 óra között belépődíj fizetése mellett látogatható.

NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Civertan Studió - Vár-webáruház