Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Berhida, R.k. templom

Várpalotától délnyugatra, Veszprémtől alig 20 km-re fekszik Berhida község, melynek középkori temploma érdekes és jelentős művészettörténeti, építészeti jelentőségű épület. Különösen a szokatlan kő tetőszerkezetével hívja fel magára a figyelmet.

A település közepén, annak főutcáján álló templom a 13. század végén, vagy a 14. század elején késő román sítlusban épült. A 14. század végén gótikus formában alakították át. Torony alatti kapuja 1638-ból való.

A 16. század második felében a kisméretű templomot (a várpalotai vár előretolt erődítményeként) templomerőddé alakították át. Erre utal a templom nyugati, északi és keleti oldalánál történt jelentős (60-70 centis) falvastagítás, mely a déli oldalon a templom testétől elválva, a régi sekrestye külső falánál futva azt is megerősítette, illetve a sekrestye nyugati és a templom déli fala között egy kis udvart alakított ki.

Ugyanekkor mélyítették a sekrestye és a hajó szegletéban - az újonnan kialakuló udvaron belül - a védelemhez nélkülözhetelen kutat. Sajnos ennek a falvastagításnak mára már csak az alapjai maradtak meg, így nem tudhatjuk, vajon a felmenő falon voltak-e lőrések.

1963-ban Czeglédy Ilona végzett régészeti kutatásokat a templomban és a környékén. Az ásatások igazolták az írásos adatokkal is bizonyítható tényt, hogy a templomot erődítéssé alakították át a 16. század közepén.

Története:

Berhida faluról és templomáról történeti adatunk csak a 14. század közepétől kezdve van. A falu valószínűleg már a 12. századtól a veszprémi püspökség birtoka. Az első általunk ismert oklevél 1363-ban mint püspöki falut említi, s már a helybeli plébánia szőlőjéről is szól. A falunak tehát már ekkor plébániatemploma volt. 1372-ben György berhidai plébánosról is hallunk.

A 15. század folyamán több oklevélben fordul elő a falu neve. Mezővárosi rangra emelkedik, oppidum lesz. Heti, majd országos vásárát is említik az oklevelek. A 15. században változatlanul a veszprémi püspökség birtoka.

1540-ben a török veszély miatt a veszprémi püspökség Berhidát, Ősi, Peremarton és Szentistván falvakkal együtt Palota vára urának, Podmaniczky Jánosnak adományozta 1000 aranyforintért. Bár az adományozás nem örökre szólt, csak a török veszély idejére, mégis 40 esztendeig a palotai vár tartozékaként szerepel. Az erődítéssé való átalakítás is erre az időszakra tehető.

A török hódoltság után először protestáns templomnak használták. A 18. század fordulóján hihetően elhanyagolt volt. 1759-ben szerezték vissza a katolikusok, akik újjászervezték a plébániát, és a templomot a Szent Kereszt tiszteletére szentelték újjá. A hajó északi oldalán barokk ablakot nyitottak, a régebbi alapok felhasználásával kis féltetős épületet húztak fel a déli oldalon.

A 18. század utolsó harmadában megépülő peremartoni templom mellett mindinkább háttérbe szorul és ritkábban használt, csak műemléki értéket képviselő épületté válik. A rossz állapotban lévő templomot az Országos Műemléki Felügyelőség 1963-64-ben állította helyre.

Források:

Czeglédy Ilona - Ágostházy László: Berhida középkori temploma
Tolnai Gergely: Templomvárak, erődtemplomok Magyarországon
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében