Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csíkszentmihály (Mih�ileni) falu 1333-ban jelentkezik először az okiratokban de Sancto Michaele néven. 1539-ban Zent Mijhal, 1552-ben Zent Mihal formában szerepel. 1567-ben a regestrum 64 kapuval jegyzi. 1602-ben Szent Mihálynak írják.

1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 1 garast, majd 3 banálist fizet. Ugyanezen évben Beke pap is 3 banálist fizet, 1334-ben ismét János 2 régi banálistA falu neve is tanúság, hogy a XIV. század elején Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma volt.

A hagyomány a templomról két régebbi dátumot őriz. Orbán Balázs Szepesi püspök feljegyzéseit idézi, mely szerint a tornyon az 1103-as évszám volt olvasható.

Az 1785. évi vizitációs jegyzőkönyv 1188-as dátumról ír, a hagyományra hivatkozva; ezzel kapcsolatban a Schematismus (1882. 73.) megjegyzi, hogy ez talán 1488 lehet.

Egyik dátumot sem állítják hitelesnek. De kétségtelen, hogy itt a pápai tizedjegyzék kora előtt templom állott, s annak eredete nem eshetett nagyon messze az idézett dátumok korától.

Kétségtelen továbbá, hogy a mai templom inkább az 1488-as évhez kapcsolható, amire az apszis egyik gyámkövén kifaragott címer is bizonyságot nyújt, amely a Hunt–Pázmán nemzetségé. Ebből a nemzetségből származik János, aki 1457–1467 között erdélyi vajda volt.

Van azonban régebbi része is, éspedig a templom főbejáratának kapubéllete, amely a román–gótikus átmeneti korból való és a XIII–XIV. század fordulójára tehető.

Gótikus szentélye később épült a hajóhoz. A bordázat záróköveinek egyikén Jézus szenvedésének jelképeit faragták ki (kalapács, harapófogó, szeg), a másikon Mária jelképeként: rózsa. Az apszis záródása poligon.

A hajót 1819-ben bővítik, de megőrzik a régi falakat, amelyeken falfestmények tűntek elő. Az egyik töredéken, a diadalív közelében, Krisztus látható a kereszten, két oldalán Mária és János térdel. Az északi fal felső részén Szent László legendájának töredékei. Nagyon hasonlít a derzsihez, s így kora az 1400-as évek elejére, kb. 1420-ra tehető. Elrendezése a korábbi gelenceihez is hasonlít.

Az ablakokat a bővítéskor átalakították, de az eredetiek nyomai kivehetők.

Az 1731. évi vizitációs jegyzőkönyv három oltárról beszél. A nagyobbikon Szent Mihály szobra állott, amelyet nagyon réginek tartottak. Balogh Jolán szerint az 1510–1520-as években készült. A Csíki Múzeum őrzi. Magas, karcsú tornya mai formáját a XVIII. század elején nyerte, amikor magasították, de ablakai még a gótikus kor jegyeit hordozzák.

A templomot lőréses és bástyás várfal veszi körül.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 610.