Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Története:

Gyergyószárhegy településéről az első, napjainkig fennmaradt okleveles adat 1406-ból való, amikor egy Lázár Bernát nevű előkelő mondhatta a magáénak. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt, 1462-ben Lázár András a földesura, aki már elnökként vezette le az 1506-os agyagfalvi gyűlést. A székely közemberek közül vagyonával és hatalmával kiemelkedő Lázár famíliának tehát már régebb óta állhatott egy szállása a településen, amiről az első feljegyzés 1549-ből származik. Ekkor ugyanis Lázár András fia János végrendelkezett, és ebben szerepelt a szárhegyi főúri lak is. Lázár István Druzsina nevű leánya iktári Bethlen Farkashoz ment feleségül, az ő nászukból született Gábor, a későbbi nagy erdélyi fejedelem. Az édesapa halála után az özvegyasszony visszatért a szülői házba, magával hozva a két fiúgyermekét is. Így a szárhegyi várkastélyban nevelkedett fel Bethlen Gábor, aki az egykorú feljegyzések szerint „a kapu feletti boltban” vagyis a bejáratot védelmező kapuépületben lakott. A török és tatár betörések gyakran sújtották a Székelyföldet, az egyik támadás során megsérült a szárhegyi épület is. Korabeli forrás szerint 1631-ben újjáépítették és kibővítették a falait, ekkor emelve az ÉNy-i sarokbástyát. A korszak főúri ízlésvilágához igazodva a bejárat két oldalát övező falakat reneszánsz sgraffitós pártázattal látták el, hasonlóan a falak és bástyás vakolt díszítéséhez. A főnemesi palotának helyet adó várkastély inkább kényelmes lakásnak számított, mint katonai védekezésre alkalmas erősségnek. Az 1703-ban kitört kuruc szabadságharcban a földesura, Lázár Ferenc a nagyságos fejedelem székely főkapitányaként tevékenyen részt vett a hadműveletekben, így 1706-ban, amikor Erdélyben hatalomra jutottak a császári seregek, Moldvába kellett menekülnie. A rövidesen bevonuló Graven ezredes zsoldosai megszállták és kirabolták a kuruc generális felesége által lakott épületet, a bosszú utolsó szakaszaként pedig 1707 augusztusában Acton császári tábornok katonasága felgyújtották. Az 1711-es szatmári békekötés után hazatérhettek a Habsburg császári ház előtt meghódolt felkelők, így tett Lázár Ferenc főnemes is, aki ismét felépítette a családjának évszázadok óta fedelet adó várkastélyt. A korabeli feljegyzésekből ismerjük, hogy itt is halt meg 67 éves korában, 1742-ben. A továbbiakban is ez a főúri család lakta. 1748-ban, egy tűzvészben leégtek a födémek, a helyreállítás költségeinek egy részét – az özvegy kérésére – a székely rendek magukra vállalták, de már nem sikerült minden épületet lakhatóvá tenni. A XIX. században már csak a bejárati épületben éltek Lázár örökösök. Utolsó lakójaként 1853-ban Lázár Zsigmondot és feleségét említették meg. Az elhagyott és romos épületet az 1970-óta tartó régészeti feltárás során – kisebb-nagyobb megszakításokkal – állítják helyre a műemlékvédelmi szakemberek. Napjainkban az évszázados falak között Helytörténeti Múzeum működik, de különböző rendezvényeket is tartanak benne.

Leírása:

A Gyergyószárhegy község belterületén álló várkastélyt az ezen a vidéken nagy földbirtokkal rendelkező Lázár főnemesi família építette fel, hogy a következő évszázadokban, mint birtokközpont szolgálja őket. Az elmúlt évtizedek alatt végzett régészeti kutatások alapján már kirajzolódik előttünk a nemei lak építéstörténete. Az É-i irányban enyhén emelkedő domboldal alsó részén, a Csinód-patak közvetlen szomszédságában emelkedik a bejárati épület, melynek egyik gótikus felirata az 1532-es esztendőt jelöli meg. Vannak olyan feltételezések is, hogy ennek helyén egy lakótorony állhatott az 1450-es években, de ennek még nincs régészetileg bizonyított alapja. A XVI. század közepétől kezdve a Lázár földesúri család fokozatosan építette ki a lakóhelyét, az akkoriban uralkodóvá vált reneszánsz ízlésvilág szerint. Így készültek el a 100 x 75 méteres területet övező kőfalak sarkain a díszes festéssel ellátott olaszbástyák, amik a védelmi képességek fokozása mellett lakó és tároló helyiségekként is szolgáltak. A főbejárat felöli oldalt igen szépen kialakított pártázatos oromdíszekkel látták el. A tágas kastélyudvar közepén egy kisebb épület emelkedik, a „Kaszatömlöc”, amiben a hagyomány szerint a székely felkelések idején elfogott lázadókat tartották a kivégzésükig. Ugyancsak a régi leírások szerint a bejárati épület adott helyet az 1590-es években itt nevelkedő Bethlen Gábornak, Erdély későbbi dicső fejedelmének. Az enyhén emelkedő domboldalon jobb kéz felől érjük el az Asszonyok házát, amit napjainkban állítanak helyre. Mögötte a külső védelmi berendezések legkisebbike, egy hétszögletű torony emelkedik. Lassan elérjük a várkastély központi épületét, a földesúrnak szállást adó épületet, amit az egykori okmányok „Tanácsteremnek” hívtak, mivel itt tartották a széki nemesi gyűléseket a XVIII. században. Ezt a részt, mivel a tűzvészekben alapfalakig lepusztult, teljesen újjá kellett építeni, a mögötte lévő ÉK-i, úgynevezett „Gólyás bástyával” együtt. Napjainkban képzőművészeti kiállítást láthatunk az egykori főnemesi lak évszázados falai között.

Megjegyzés: A szárhegyi várkastélyban tett látogatáshoz belépőjegyet kell venni, a pénztárnál kaphatók különféle helytörténeti füzetek és képeslapok is. A továbbiakban szabadon lehet járni a történelmi falak között, a kapuépületben szobrokat, míg a Tanácsteremben képeket tekinthetünk meg.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 215-216.