„...Szinte az összes horvátországi, középkori vár közül, a Deszinity (Desinić) falu közelében lévő Nagy Tábor (Veliki Tabor) maradt fenn a legjobban. Sajnos nem tudjuk, hogy kik voltak ennek a várnak az építői, ahogy azt sem, hogy milyen régen kezdődött a kastéllyá való átépítése. A vár keletkezése feltehetően a középkor végére eshetett, ahogy azt nem csak az építészeti megoldásai, hanem a külső tornyok kőfaragó jelei is tanúsítják.
Nagy Tábor várát a Rátkai család Corvin Jánostól kapta 1502-ben, akik 1793-as kihaltukig meg is tartották, amikor is az Udvari kamara birtokába került. II. Ferenc király, Thugut miniszterének adományozta, de később újra a kamara tulajdonává lett, majd az államkincstáré, akitől a Grünwald testvérek vették meg. A mai tulajdonosa, Oton Iveković festőművész. Mára a vár összes birtokát felparcellázták, és csak némi földje maradt. Feltehető azonban, az is hogy már a Rátkaiak is találtak itt valami féle várat, és ők csak a későbbiekben építették tovább.
A várat egy domb fennsíkjára építették, és a vár területének egészét egy gyöngécske fallal övezték. A vár bejárata nyugaton van, ahol egy mára már eltűnt, külön kaputorony állt. Ettől a toronytól jobbra egy ötszögletes ágyútornyot emeltek, ami ma is áll. A fennsík keleti oldalán, maga a vár helyezkedik el. A kapunak (a szövegben szereplő betüjeles alaprajz a rajzok, alaprajzok oldal harmadik képe) ( a ) már az előtt is itt kellett állnia, még mielőtt felemelték volna vár jelenlegi kapuépítményt. E kapu (barokk) fölött, két megkopott címer helyezkedik el, melyek közül az egyik állítólag Thogut miniszteré volt. Az A és a Hj helyiségeken átmenve, a B kapun át jutunk a várudvarba. A B –nél lévő kapukeretezés gótikus élkiképzést mutat. Az I rész falát, csak a falmellékeknek támasztották: a néphagyomány úgy meséli, hogy ebbe a szobába falazták be, Deszinityi Veronikát életének végéig. A bejárati traktusnak két szintje van; a felső része a védelem számára volt alkalmas, ahogy azt a lőrések mutatják.
Átmenve a B kapun, a vár udvarán állunk meg, mely a későbbiekben, reneszánsz galériát kapott, ahogy az a XVI.- XVII. századi kastélyoknál szokásban volt. A várudvar közepén egy hatalmas, ötszögletű torony áll, mely feltehetően lakótorony ( berchfrit ) lehetett, mivel leginkább egy kényelmes lakóhelynek volt alkalmas, és kevésbé a védelem számára. A helyiségeinek, még a közelmúltig is reneszánsz mennyezetei voltak, a legfelsőbb részében pedig egy falfestményes házi kápolna is volt. Az ötszög éle a régi kapu, tehát a leggyengébb oldal felé fordul, az ezen él elé helyezett két félkör alakú tornyokon, E és F , is látszanak lőrések, melyek egy részét mára befalazták. Az ötszögletű torony eredetileg csak két emeletes volt, melynek, máig fennmaradtak a gótikus ablakai, azonban a legfelső részét, a reneszánsz korban építették rá. A mellette lévő G torony két szintjén helyezkedik el a Szt. Péter kápolna. A hatalmas H toronynak, nehéztüzérségi lőrései vannak; a torony mai belső elrendezése a későbbi időkből ered.
Nagy Tábor várának egyik jellegzetessége, hogy a felső szintjei szélesebbek, mivel azokat konzolokra építették fel. Az elülső tornyainak, E és F , melyek valamivel alacsonyabbak, másféle, egyszerűbb konzoljai vannak, és megint csak másfélék, gazdagabban díszítettek vannak a vár más részein. Minden második pár konzol közé, egy-egy szurokkiöntőt ( Gussloch ) helyeztek, ám ezeket a szurokkiöntőket, később részben, eltömedékelték. A külső tornyok kőfalaiban, késő gótikus kőfaragó jelek találhatók. A későbbiekben a várat mind inkább kastéllyá alakították át, amit a tágassága miatt könnyedén meg is tehettek, ezért Nagy Tábor alatt újabb kastély nem is található.”
Engel Pál adatai szerint: :
A magyar történetírásban Táborként is ismert nagytábori vár első ismert tulajdonosa a Cillei család volt (1456.). Az örökükbe a zagorjei Vitovác János és fiai léptek (1458-1488.), majd hűtlenségük után Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozta (1488-1503.). A Rátkai család már Corvintól kapta meg a várat és uradalmát (1503-ban), amit egészen az 1793-as kihalásukig meg is tartottak.
A vár mai állapota:
A várba bemenni a fallal övezett külső udvaron keresztül lehet. A külső udvarban helyt kapó gazdasági épületek, jelenleg magánkézben, egy család tulajdonában vannak. Maga a külső udvar meglehetősen elhanyagolt állapotban, van, ezért az egykori, külső kaput védő, modern, olaszrendszerű ágyútorony bejárása nagy elszántságot igényel.
Magának a várnak a bejárása, belépőjegy megváltása után lehetséges. A belépőjegy (2002-ben 10 kuna/fő) megváltása után, magyarnyelvű tájékoztató alapján, szabadon végig járható a vár. Az építészeti értékei ellenére, az egész épületegyüttes meglehetősen lehangoló látványt nyújt, noha különböző és változó színvonalú kiállításokkal megpróbálták, úgymond „feldobni”. Van itt helyi műgyűjtő rendszerezetlen gyűjteménye, „fegyver” gyűjtemény, laikus helyi festő kiállítása, partizán emlékek, de még a horvát honvédő (1991-es) háborús gyűjtemény is. A várhoz természetesen legendák és a „világ végéig érő” alagutak is tartoznak. Pár kuna értékért, még XIV. Lajos korabeli gárdista egyenruhában is fényképezkedhetünk, ami végül is a településen működő vívó egyesület reklámjaként működik.
A várat bejárta: Kósa-Szatanek, 2002. szeptembere.
Forrás:
Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb
Branko Nadilo: Védelmi építmények a Szutla folyó mellékén. Građevinar folyóirat 2003/55. évfolyamának 9. számában.
Mladen Obad Šćitaroci: Dvorci i perivoji Hrvatskoga Zagorja, 1993. Zágráb, Školska knjiga 2. kiadás
