Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Árkos (Arcus) falu 1332-ben Arkus néven jelentkezik az okiratokban. Az 1463-ban kiadott oklevél Árkus formában írja. Az 1567. évi regestrum Árkos néven 30 kapuval jegyzi.

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 12 régi és 2 liliomos banálist fizet,1333-ban 2 garast,1334-ben 6 obulust Két, tatárjárás előtti és elpusztult falu: Bedőháza és Pincehely lakóinak ideköltözéséhez fűzik eredetét. Előbbi az Olton túl feküdt, utóbbi pedig Árkoson alul, amelynek közelében a Szentegyházdombon régi romtöredékei emlékeztetnek arra, hogy ott templom lehetett. Bedőháza 1575-ben, mint lakatlan, elpusztult helység még szerepel a forrásokban.

A pápai tizedjegyzék korának temploma, a tatárjárás után, mai helyén épült, mégpedig a román stílus korában, amint azt félköríves szentélye igazolja de a gótikus korban átépítik.

Az 1789. évi vizitációs jegyzőkönyv leírása szerint 7 támpillér vette körül, ami gótikus stílusra enged következtetni. Kazettás mennyezete volt, kék, azúr, zöld festéssel, minden tábla aranyozva, esztergán metszett gombokkal cifrázva. A déli és nyugati ajtó előtt kőből rakott mennyezetes tornác húzódott.

A templomot várfal vette körül, mely részben ma is áll. A várfal négy sarkán 1789-ben még fedetlen bástyák állottak, amelyeken az alábbi felírás volt olvasható „...ezelőtt sok esztendőkkel lőtt pogányok égetésének vestigiuma... kőfalai is beborítatlanok lévén, imitt amott a tetejéről kezdenek lehullani a kövek”.

Az ötödik bástyán emelkedik a torony, alatta van a kapubejárat a templom udvarára. Ismeretes védőszentje is: Szent István.

A középkori templomot lebontják és 1830–1833-ban újat építenek helyébe. A várfalból kiemelkedő négy bástya és torony ma is a XVI. század emlékét őrzi.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 567-568.