Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vár Lemhény falutól É-ra, már Kézdialmás határában áll. A Lemhényi-patakká egyesülő Ragadó- és Tiszafenyő-pataktól közrefogott hegytömbben, mégpedig a magaslat K-i oldalán, a Tiszafenyő-patak jobb partja mellett, az 1106 m-es magaslatból kiinduló Várerőse nevű hegyfokon, a Lemhényi-patak utolsó malmától kb. 2,5 km-re találhatók a romok.

A várrom legkönnyebben a Lemhényi-patakot követő erdőipari földúton közelíthető meg, melyen a faluból észak felé haladunk. A várhoz vezető piros háromszög turistajelzést rövidesen megpillantjuk balra, az út szélén heverő szikladarabra festve. Jóval feljebb, a patak felett átívelő egyik hídra szintén ráfestették a jelzést. Itt balra fordulva, kövekkel borított, mély, nehezen járható patakágyban haladunk tovább, majd a turistajelzés nyomán jobbra, felkapaszkodunk a várhegyre.

A D-i, K-i és Ny-i oldal meredek; É-on egy nyereg köti össze a hegyháttal. A nyerget egy keskenyebb és egy szélesebb árok vágja át, ezek védték a hegyormon lévő várat. Az ovális alakú vár É-i oldalán egy összeomlott torony romjai láthatók. A Ny-i oldalon a vár falát és a vár belterületének felét egy mély árokkal a kincskeresők átvágták. Ezek munkájának nyomát őrzi a torony lebontott Ny-i fala és a torony körül ásott több m átmérőjű mély gödör is.

A várban 1977 nyarán a Sepsiszentgyörgyi Múzeum végzett ásatást. A vár D-i részének bolygatatlan területét egy 36 m hosszú kutatóárokkal átvágták. Mindkét oldalon feltárták a 2 m vastag kőfal maradványait. A K-i oldalon a fal köveinek csak az utolsó sora maradt meg, a Ny-i fal magassága viszont elérte a másfél métert. A falakon belül ezen a területen semmi nem került elő. A vár D-i kerítőfalát egy 6 m-es árokkal szintén átvágták.

Az É-i oldalon egy 5 x 5 m belméretű, külső oldalán 7 x 7 m nagyságú négyszögletes torony került elő. A torony falvastagsága 2 m, belsejét sárga homok borította, semmiféle régészeti anyag nem volt benne.

A Ny-i falszakasz közepén a várfal hiányzik; ezen a részen egykor kőbányát nyitottak, s a bejárati kapu É-i oszlopát is elbontották. A várfal íve középen behajlik, a vár belterületén azonban semmiféle falnyom nem került elő, ami azt bizonyítaná, hogy egy külső és egy belső várra osztották volna. A torony alatt É-ra húzódó, kőomladékkal erősen feltöltődött belső árok 3 m széles, 2 m mély, míg az ezt követő külső árok szélessége 2 m, mélysége 1,4 m volt.

Az ellipszis alakú vár hossztengelye ÉNy – DK irányú, hossza 61 m; K-Ny-i átmérője 25 m.

A vár ovális alakja, a beugró négyszögű torony, a vár előtti U- alakú sáncok valamint a mésszel rakott fal egyértelműen a középkorba keltezik az erősséget. Először a négyszögű tornyot építették meg, majd ehhez csatolva, kőfallal vették körül a hegycsúcsot. A feljárat a Ny-i oldalról nyílott, ahol az ásatás során megtalálták a kapu nyomait. A vár alakja, építési technikája, a különálló „öregtorony” a torjai Bálványosvárral mutat hasonlóságot. Minden valószínűség szerint egy időben épültek, a 12. sz. végén, a 13. sz. elején, és kezdetben mindkét vár a korai magyar feudális királyság keleti határvédő erődítményrendszerébe tartozott. A csekély régészeti anyag arra enged következtetni, hogy Almás-vár rendeltetése korán megszűnt, ugyanis a határvédelmet a 13. század elején átvette a betelepült székelység. Mások viszont úgy vélik, hogy még a 14. század után is lakták.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 252-253.