Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Perkő-tető, Perkő vára

Kézdiszentléleket a hagyomány szerint a besenyők alapították. A települést 1332-ben Sancto Spirito néven említik először. A hagyomány szerint Kézdiszék népe ősidők óta peres ügyeiben a tetőn mondtak ítéletet, innen ered a Perkő vagy Perkő-tető elnevezés.

A Perkő tetején álló vár már a honfoglaláskor is létezhetett, amelyet 1241-ben az Ojtozi szoroson beözönlő tatárok teljesen leromboltak. 1251-ben IV. Béla király rendelte el újjáépítését, majd őrséggel és várnaggyal látta el. A 15. században egy török ostrom elpusztította, 1465-ben már romokban hevert. A vár végleges pusztulása a 16. század végére tehető.

Orbán Balázs, a Székelyföld nagy monográfusa az 1860-as években mérte fel a Perkőn látható sáncokat és maradványokat. Az erődítés a lerása szerint hozzávetőlegesen ovális alakú, kelet-nyugat irányban hosszan elnyúló volt. A tető ormát nyugati és északi oldalról félovális alakban kb. 250 méter hosszúságú sánc vette körül. A sáncon belül a tető nyugati, északi és keleti oldalát kettős fal övezte 430 lépés hosszúságban. A déli oldalon a szinte függőleges sziklafal megfelelő menedéket nyújtott, ezért ide sem sáncot, sem kettős falat nem építettek. A tető közepén egy 80 lépés kerületű kiemelkedés található, itt állhatott egykoron a vár tornya, tőle nyugatra a félkör alakú várfal helyezkedett el.

Emellett sok történeti adat felsorolásával ismertette is a vár történetét, amely az 1241-es tatárjárástól az erdélyi fejedelemség koráig ismeretes. Azóta azonban kiderült, hogy az adatok részben hamisak (Kemény József gróf oklevél hamisítványai), részben meg nem erre a helyre vonatkoznak.

Azonban fontos leszögezni, hogy Orbán Balázs Perkő-tetőn végzett felmérése és terepi leírásai idejében még látszott a félkör alakú sáncolat és a kettős fal helyén a föld szabályszerű kettős oromzata. Pontosan említi a központi kiemelkedés szélén lévő falrakat maradványokat és a tőle nyugatra a félkör alakú fal alapjait pedig még állónak írja.

Székely Zoltán 1974-es ásatási rajzán az látható, hogy az északi – az egész hegytetőt kerítő – védművet egy kis kutatóárokkal vágta át, valamint egy átlós hosszú árokkal vizsgálta a középső – négy karélyos kápolnát magán hordozó – dombot is. Dénes József szerint a szerény tárgyi leletek és a kőfal hiánya alapján jutott oda, hogy az erődítés a korai bronzkorba tartozhat. Dénes József szerint, bár nem lehetetlen, mégsem valószínű a bronzkori keltezés. Egyrészt bármilyen korú tárgyi leletek csak abban az esetben datálnak egy erődítést, ha szerves összefüggésben kerülnek elő a meglévő vagy megfigyelt erődítési objektumokkal (árkokkal, sánccal, fallal). Másrészt nem ismerjük korabeli párhuzamát az i. e. 3. évezred közepe tájáról. A másik érdekes kérdést, a két kápolna körül megfigyelt erődítési elemek vetik föl. Már Orbán Balázs leírta a Szent István-kápolna és a tőle nyugatra álló harangtorony körüli “motte and bailey” jelenséget. Több fotón pedig látható, hogy a nyugati Szent Antal-kápolna helye körül is markáns árok van.

Kralovánszky Alán régész a A Perkő-tető legmagasabb pontján álló négy karélyos, Szent István királynak szentelt kápolnát az általa feltárt egészen hasonló székesfehérvári kápolna párjának gondolva, kora Árpád-kori eredetűnek vélte azt. Akár a vár, akár a kápolna kérdését vesszük elő, az egész magyar történelem számára fontos problémákat érintünk, írja a témával foglalkozó cikkében Dénes József. Kralovánszky például arra figyelt fel, hogy a kápolna (Székesfehérvárhoz hasonlóan) egy nagy méretű vár legmagasabb pontján áll.

Az Orbán Balázs által az 1860-as években felvett alaprajzon szereplő védmű a műholdképeken is érezhetően mutatkozik. A Perkő-tetőről napjainkban készült drónfelvételek pedig a levegőből, igen szép rajzolatokat mutatnak. Dénes József meglátása szerint a kézdiszentléleki Perkő sem hagyható ki a középkori Székelyföld várainak vizsgálatából. Talán további régészeti kutatás alapján, majd pontosabb képet kaphatunk.

A napjainkban is álló Szent István kápolna 1736-ban készült el. Az építtető Kálnoky, Apor és Mikes család már a 18. században búcsújáró kegyhellyé avatta és a magyar Szent Királyokat és püspököket ábrázoló freskókkal díszítette. A perkői Szent István-napi búcsújárás, a csíksomlyói Mária-búcsú mellett, a legnagyobb népi vallásos ünnepe a háromszéki-, kászoni- és alcsíki katolikusságnak.

A perkői Szent István kápolna Felső-Háromszék legszebb látványai közé tartozik. A kopár tetőről gyönyörű kilátás nyílik a környező településekre, a Háromszéki-medencére és az azt körülvevő hegységekre.

Források:

Dénes József : Kézdiszentlélek - Perkő (1-2.) WordPress.com - 2017.09. 22-23

Orbán B. 1868 –1873. III.

Székely Zoltán - Kora bronzkori település a Perkőn - 1974