Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Az egykori Kis-Küküllő vármegyében, Medgyes és Küküllővár között található Alsóbajom (Boian, Bonnesdorf) község. Egykor szebb napokat látott erődtemploma a település központjában áll.

A falu a középkorban Küküllővár tartozéka volt. Plébánosa 1309-ben a kiközösített tizedmegtagadó papok között szerepel. 1447-ben a kormányzó Vizaknai Miklós erdélyi alkormányzónak és alvajdának adományozta a falut, aki viszont 1452-ben cserében Ludbregi Györgynek adta. 1462-ben újra Küküllővár tartozékai közt találjuk, valamint 1507-ben is, amikor Vizaknai Miklós leánya Affra asszony és Ferenc fia Miklós, zálog címen tartanak jogot hozzá.

A falu korábbi, 14. századi temploma helyén 1402-ben épült a ma látható későgótikus, egyhajós, egyenes szentélyzáródású evangélikus templom. Zsigmond-kori átépítésének emlékét a szentélyének északi falában ma is látható szentségháza őrzi. A török támadások miatt erősen megrongálódott templomot 1506-ban restaurálták. Ekkor kapta egységes hálóboltozatát, szentélyének külső falát pedig támpillérekkel erősítették. A templom körül emelt erődfal és a déli négyszögletes kaputorony építését is ebben az évben fejezték be. Egy újabb török támadás okozta tűzvészben a templomhajó boltozata beomlott, ezt fafödémmel pótolták. 1766-ban javítási munkálatokat végeztek rajta, majd 1825-ben és 1882-ben is renoválták a templomot. A 19. századi munkálatok során a hajó belsejébe új tartóoszlopokat építettek. A faluból 1975-ben eltávozó, „kivásárolt” szászok helyébe románok költöztek. Utóbbiaknak köszönhetően a templom berendezési tárgyainak többsége „eltünt”. A Szűz Mária tiszteletére szentelt főoltárt (készült 1490 körül) szerencsére még idejében a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumba szállították, ahol ma is megtekinthető. A ma használaton kívüli erődtemplom napjainkra a pusztulás szélére került. Vaskapcsokkal és vonóvasakkal

összefogott, korábban is sokat javított, több évszázados falai sürgős beavatkozásra szorulnak. Mindez jól érzékelhető az épület padlásterében is. A védelmi emeletre szétcsúszott, hiányos csigalépcső vezet, a padlásfödémen lépkedni életveszélyes. Mégis érdemes feljönni ide, mert itt még láthatók az egykori gótikus boltozat indítókövei és a szuroköntők nyílásai.

A templomot övező, kb. 6 m magas, zömmel téglából épült erődfal szélessége fél méter. Ezen két sorban lőrések láthatók, tehát dupla védőfolyosót tartott. Néhány helyen szuroköntők nyílásai is láthatók rajta. A fal néhány helyen megrepedezett, vakolata több helyütt lepergett.

A zömök, négyszögletes, lőréses kaputorony szintén meglehetősen rossz állapotban van. A legfelső szinten kialakított fagalériába felmászni meglehetősen nehéz és kockázatos.

Az erdélyi erődtemplom-építészet ezen szép példányát alighanem a Németországba visszatelepített, azonban eredeti

szülőföldjükhöz híven ragaszkodó egykori szászok pénzadományai menthetik csak meg, mint azt nem egy hasonló példa mutatta már. Ennek hiányában viszont ez a jelentős középkori épület a jelenlegi helybéli lakosság közönyétől kísérve évtizedek alatt összeomolhat.

Forrás:

Karzcag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 559.