Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Küküllőközi dombvidék területén, a Szénaverősi-patak mellett fekszik Szénaverős község.

Szénaverős falu első említése 1430-ból származik. Ebben az időben épülhetett fel első, gótikus temploma is. Ezt 1870-ben teljesen lebontották és 1873-ban egy igen tekintélyes méretű, neogótikus templomot építettek. A régi templomból két 16. századi pad és a keresztelőmedence maradt meg hírmondónak.

A középkori templomot szabálytalan alaprajzú, 16. századi eredetű, három toronnyal megerősített várfal vette körül. A várfal délnyugati sarkánál a harangtorony állt, mely egyben kaputorony is volt. E torony mintegy háromnegyed részben ugrik ki a fal vonalából, délkeleti sarka kivételével támpillérek is erősítik. Földszintjét bordás boltozat, többi emeletét gerendamennyezet fedi. Az egyik tölgyfa kapuszárnyon, amelyet egy keresztrúddal lehetett lezárni, az 1568-as évszám olvasható. Háborús időkben a toronyban lakni is lehetett. Négy emeletén lőréseket, az ötödik szinten kiugró gyilokjárót alakítottak ki. Ez utóbbi szinten a segesvári Joseph West által 1958-ban öntött kis harang, valamint egy 1923-ból származó nagy harang függ.

A délkeleti torony három, lőréssel ellátott emelettel és meredek gúlatetővel épült. Falán latin felirat látható 1641-ből, egyik fecskefarok alakú tetőcserepébe pedig az 1642-es évszámot karcolták be.

Egy harmadik torony a templom északkeleti részén áll. Egy 1553-ból származó latin felirat olvasható rajta. Felsőbb szintjeiben lakni lehetett – erre a kémény és a kis ablak utal. A harmadik és negyedik szinten két-két lőrés figyelhető meg.

1868-ban a körfal keleti részét lebontották, hogy helyet teremtsenek az új templom szentélyének. 1975-ben a templomvárat felújították.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 813-814.