Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kapronca - KoprivinicaHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Régészeti kutatások Kapronca város Fegyvertárnak nevezett helyén


Írta: Igor Kulenović

Fordította: Szatanek József


Forrás: Muzej grada Koprivnice, Trg L. Brozovića, 1. Internetes honlapja

Kereső szó Arheoloska istrazivanja, „Oruzana”, utvrda

Megjelent: 2003. 02. 17.


A „Fegyvertárnak” nevezett hely, Kapronca (Koprivnica) város mai központjának közvetlen közelében található. Ezt az elnevezést az, az épület viseli, mely a valamikori erőd, délkeleti oldalának bejáratául szolgált… Műemlékvédelmi értelemben, egy sáncokból, árkokból bástyákból, pajzsgátból álló rendszer része volt. A valamikori erődből, csak egy viszonylag kis részének a maradványai őrződtek meg: a délkeleti bástya, a falak és az árkok egy része, valamint a déli és részben a keleti pajzsgát.

A kaproncai erőd felépítését, a 16. század második felében kezdték meg. A számos fönnmaradt történeti tervrajz arról beszél, hogy az erődöt sokszor javították és átépítették. Régészeti kutatásokkal két ilyen átalakítást sikerült megállapítani. Az egyik fázisban, a fegyvertár, a város kapujaként szolgált, melyen átmenni egy felvonóhídon keresztül lehetett. A második fázisban felhagytak a fegyvertár kapukénti hasznosításával. A hidat elbontották és egy új földből készült szerkezettel egészítették ki, mely attól kezdve, a közvetlen támadástól védelmezte a fegyvertárat. A régészeti kutatás megállapította, egy valamiféle régebbi várárok létét, melyen jelenleg a fegyvertár áll. Ennek az ároknak a feladatát és keletkezési idejét ma már nem lehet megállapítani. Az árok ingatag talaja, melyre felépítették a fegyvertárat, volt az oka annak, hogy nagyon masszív ellenfalakat is építették, melyek statikailag is erősítették az épületet.

A tárgyi leletek viszonylag kis számúak. Sajnos a tárgyi leleteket, kronológiailag nem lehetett pontosan behatárolni. A legtöbb, ami elmondható róluk, hogy korszakilag az újabb évszázadokhoz tartoznak, ami igazából az erőd egész fennállásának idejét átfogja.


Bevezető a jegyzetekhez


A „Fegyvertárnak”, „zajghausnak” nevezett hely, Kapronca (Koprivnica) város mai központjának közvetlen közelében található (1. kép). Ezen elnevezés alatt, azt az épületet értjük, mely a vár valamikori bejáratául szolgált. A fegyvertár, egy szélesebben értelmezett komplexumnak a része volt, mely állt: egy bástyából, árkokból, sáncokból és két pajzsgátból. A sáncok és a bástyák, az árkokkal viszonylag jó állapotban maradtak fenn, míg a déli és a keleti pajzsgát elég szerényen őrződött meg. A fennmaradó részek vagy eltűntek, vagy csak a talaj felszínén követhetők. 

A kaproncai erőd egy olyan tipikus bástyás erősség volt, melyből a török elleni határterületen jó néhány létezett. Az erődöt sokszor javították ki és alakították át, amit a számos fennmaradt történeti tervrajzon is végig lehet kísérni. Az erőd építését a 16. század ötvenes éveiben kezdték meg (Zmegač, 2000.). Az 1574-es legrégebbi (a fordító megjegyzése: létezik egy 1566 körüli alaprajz is, Nicolo Angielinitől a karlsruhei levéltárban, mely a város akkori alaprajzát és a tervezett új erődítéseket ábrázolja, mely feltehetően előképéül szolgálhatott a későbbi terveknek. Forrás: Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából, Bp. 2000. 2. kép) tervrajzon (3. kép) látható a négyszögletes, bástyás erősség és a külön álló középkori várkastély. Vintan tervrajza ábrázolja az erődnek azokat a részeit, melyeket már felépítettek és azokat is , melyeket még fel kellett építeni. Ez alapján tűzték ki azokat a curtinákat, melyek meghatározták az erőd méreteit és alakját. 1583-ra, már egy bástyát




1. Kép.




2. Kép.



felépítettek, és megkezdték két másik bástya építését is, hogy 1589-re, már neki álljanak a valamikori várkastély helyén leendő bástyának is (Zmegač, 2000.). A bástyákhoz a feljavításuk érdekében füleket illesztettek (Stepinac, Zmegač, 2002.). Pajzsgátak építését a kaproncai erődnél, először a 17. század elején említették meg. Ezeket Ladentau, 1639-es rajza is ábrázolja (Stepinac, Zmegač, 2002.). Ugyan ez a rajz, elő sáncokat is ábrázol. A 17. század közepén, a kaproncai erőd, újabb elemeket kapott. Stier, 1657-es alaprajza (4. kép), négy olyan cavaliert ábrázol, melyeket Ledentau rajza még nem ábrázolt, de eltűntek a bástyák oldalsó fülei is, amiket egyenes vonalúra alakítottak át. Erre az időre, ahogy az alaprajzból is látható, a fegyvertár épülete elveszette bejárati funkcióját és az épület az újonnan épített bástya oldalszárnyának oltalma alá került (Stepinac, Zmegač, 2002.). Az erőd a 19. század közepére fokozatosan tönkre ment, hogy mára nem maradjon belőle más, mint a délkeleti sarok bástyája és a curtina, valamint a két pajzsgát egy része.


3. Kép.


A fegyvertár épülete, az erőd délkeleti részének a szélén helyezkedett el. A négyzetes alaprajzú helyiséget, a keleti részén, szűk, téglalap alakú helyiségekre osztották, a többi része egy helyiséget képezett. A későbbiekben ezt az egyterű helyiséget átalakították és vékony falakat építettek fel benne. A földszintet keresztboltozattal boltozták be, amit két hatalmas oszlopokkal erősítettek meg.

Az épület I. emeleti kialakítása a földszintihez hasonló. A nagyobb részét, egy egyterű helyiség foglalta el, egy hatalmas oszloppal a közepén, amit a későbbiekben több helyiségessé alakítottak át. A helyiséget, cseh süvegboltozattal boltozták be.

Az épület északi homlokzatán, ahol ma a bejárat található, egy vasból készült tábla található, 1714-es falirattal (1 kép).

A déli homlokzaton, a valamikori kapu kőkerete látható.





4. Kép.


A rétegvizsgálatok kutatásának folyamata, az épületben


Mielőtt a feltárásokat megkezdtük volna, előtte szükségessé vált egy beton fedőréteg eltávolítása, amit még a JNA készítetett, abban az időben, amikor az épületet katonai célokra hasznosította. Közvetlenül a beton fedőréteg alatt, egy elég jó állapotban fönnmaradt, négyzetes téglákból kialakított padozatra leltünk. 

Hét rétegvizsgálati egységet létesítettünk. Legfelül egy kopár homokréteg található, mely a padozat alapjául szolgált. A második réteg, laza, téglával kevert földből és száraz homokból állt, de egy csatorna és a csatorna üledéke is megmutatkozott. Ezen a rétegen egy másik réteg is átütött, mely egy fokkal a második réteg alatt található: ez a tömör réteg, mintegy 1,5 méter vastag sárga, szürkével átrétegeződött földből állt, ebben a rétegben egy viszonylag vastag (kb. 20 cm) átégett illetve elrothad fa réteget találtunk, rögtön a valamikori csatorna fölött. E réteg alatt, a következő kultúrréteget találtuk, mely zömében szürke, rothadt fával (2 m vastagon) átrétegeződött fölből állt. Az utolsó réteg érintetlen volt (Kulenović, Vekić, 2001.).

A feltárások során három falszerkezet és egy fából készült alépítmény mutatkozott meg. Ezek az épület belsejében lévő két falhoz és a csatornához tartoztak, a fából készült alépítmény, a földből készült szerkezettel és a híd déli maradványaival, az épület külső oldalán található (Kulenović, Vekić, 2001.) (5. kép).

A csatorna végig haladt a kaputér feltételezett területének egészén, majd északi és déli irányban haladt tovább. A csatornát, akárcsak az épületet, tégla alakú, téglából építették ki, megközelítőleg, 26x13x6 cm-es méretekkel. A csatorna két falból állt, melyek egy boltívet hordoztak, a köztük található térben a leesett esővíz folyt el. A csatorna üledékében egy Mária Terézia kori pénzérmét találtunk, melyből megállapítható, hogy a csatornát a 18. század közepén még használták, ezért még az ezt megelőző időben kellett kiépülnie. 


5. Kép.


Az 1. fal a híd nyugati pillérétől a szemben lévő fal felé haladt, teljesen észak-dél irányban. Téglából építették, a padló szintjén 5 méter vastagságban. A fal a pillérre támaszkodott, így biztos, hogy nem lehet vele azonos korú.

A 2. fal kötés nélküli, a magassága a padló szintjétől, 5-6 sor tégla. kelet-nyugati irányban haladt. Ezt a falat feltehetően a fegyvertár épületének statikai megerősítése céljából emelték.

Az épület déli kapuja előtt is nyitottunk egy kutató árkot, mellyel az alapozási szintet kívántuk megállapítani. Megállapítást nyert, hogy az alapot, 4 méter mélységre ásták. A kutatás során feltártunk egy masszív, függőlegesen lehelyezett tölgyfa cölöpökből (átmérője, 0,20 méter, hosszúsága, 3 méter) álló szerkezetet is, továbbá egy vízszintesen elhelyezkedő rácsszerkezetet, szintén tölgyfából. A függőleges cölöpöket, sűrűn egymás mellé, észak-dél irányba sulykolták a földbe úgy, hogy kb. 10 méter után keletnek fordult, ami által egy „L” betű alakot képzett. A cölöpöknek, keleti irányból, vízszintes rácsszerkezet támaszkodott. A feladata ennek az alépítménynek, a földsánc szerkezetének az erősítése volt. A már említett faszerkezet elemei mellé, egy másik fából készült szerkezetet is támasztottak, mely azonban nem a földsánc alépítményeként szolgált. A függőlegesen felállított cölöpök nyugati oldalán, egy vájattal ellátott, négyzetes faragott fatörzset is feltártunk. A függőleges cölöpöktől délre is mutatkoztak négyzetesre profilozott fatörzsek, melyeket úgy képeztek ki, hogy másként, mint alap, nem szolgálhattak. Mind ebből feltételezhetjük, hogy az említett fából készült elemek, a valamikori híd részei lehettek.


Feltárt leletek


A megtalált kerámiát két csoportra lehet osztani (Kulenović, Vekić, 2001.) Az első csoportba durván korongozott, gyakran egyenetlenül kiégetett, helyenként homokfoltos összetevőkből álló kerámiák tartoznak. A kerámiákat, fekete, szürke, okker és piros színekkel színezték. A kialakításukban, az egyenes talpú fazekak a meghatározók, különböző profilozású fülekkel ellátva: farkas fogazású profilozással hangsúlyozott füllel; farkas fogazású, vékony, plasztikus vonallal ellátott füllel; farkas fogazású, többszállal profilozott füllel; farkas fogazású, megvastagított füllel. Kancsókból nagyon keveset találtunk, ezek a nyakuknál ovális keresztmetszetűek, vagy szalag alakúak, szűk kiöntőnyílással. A többi kerámiát fedők és pipák alkotják.

A finomabb mázas kerámiákból viszonylag keveset találtunk, azokat is nagyon töredékes állapotban, ezért nehéz ezeknek az edényeknek az alakját közelebbről is meghatározni. Az edények mind két oldalát, sárga, zöld és piros színű mázzal látták el. Alakjuk szerint fazekak, kancsók és tányérok voltak.

A fém leletek között, szegek, kések és balták találhatók.


Régészeti leletek és azok értelmezése


A fegyvertár kutatásával, alapvető adatokat kívántunk kapni, az építésének módozatára, a későbbi módosításokra, továbbá megszerettük volna állapítani az esetleges fázisait és használati módjait a még kapuként szolgáló építménynek. Az utolsó építészeti beavatkozást a fegyvertár épületében, egy az ötvenes években kivitelezett beton fedlap képezte. Vele, egy négyzetes téglapadozatot fedtek le, mellyel az épület magjának egészét lapozták le (ezek a téglák különböztek azoktól, melyekkel a boltívek bordáit fedték be). Ezért feltételezhető, hogy a padozatot, a késői 19. században, vagy a 20. század elején készítették el.

A valamikori kaputár térségében, közvetlenül a padozat alatt, egy csapadékgyűjtő csatornát vezettek el. A csatornából több részlet megőrződött, ami alapján biztos, hogy csapadékvíz folyt benne. A csatorna alakja és az üledéke több helyen is fennmaradt. A csatorna üledékében, egy 18. század második felei, Mária Terézia pénzérmét találtunk. Ebből feltételezhető, hogy ez időre a csatornát kivették a használatból. A várban, a csatorna által összegyűjtött esővíz, a várárokba ömlött. Az utóbb kiépített földsánc szerkezete (melynek fából készült alépítményét, a várkapu déli oldala előtt tártuk fel), már akadályozta a csatorna működését. Ezek alapján két átépítési fázist lehet megkülönböztetni. Az egyik fázisban (a kora 18. századi), a déli portál, kapuként funkcionált, a híddal és a csapadékelvezető csatornával, mely erre haladt el. Ez abban az időben volt, amikor az erőd védelmének alapjait, a bástyák fülei alkották, mögöttük elhelyezett lőrésekkel, ahonnan ágyúkkal, vagy puskatűzzel küzdöttek. A későbbi, második fázisban, a védelem koncepciója megváltozott úgy, hogy a délkeleti bástyát kiszélesítették szorosan a fegyvertárig és egy további, platform alakú földszerkezettel látták el, közvetlenül a vizesárok szegélye mellett (3. kép). Innentől ide tették az ágyú és puskatüzelésre alkalmas helyeket (Lončarić, külön közlése alapján).

Vízszintes tám szerkezetek akkor építettek, amikor egy olyan szerkezetet kellett megerősíteni, melyek nagy magasságúak voltak. A mi esetünkben ezzel az alépítménnyel, a bástya szárnyát erősítették meg. A függőleges felállított cölöpök pedig arra szolgáltak, hogy az alacsonyabban fekvő szerkezetek erősítsék velük és védjék őket a víz mosásától (Lončarić, külön közlése alapján). Az alacsonyabban lévő platform, a bástya szárnyának támaszkodott és valószínűleg végig futott, a curtina teljes hosszában.

Az egész fegyvertár területén, egy feketére égett, vagy elrothadt, kb. 15 cm vastag faréteg haladt végig. Ezt a réteget az épületen kívül, már nem lehetett megállapítani. Erre a jelenségre nincs adekvát magyarázat. Fennállhat az a lehetőség, hogy az épület egyik szintjeként funkcionált. Ez esetben ezt a réteget nem lehet úgy interpretálni, hogy egy tűz, vagy valamiféle fából készült padló maradványa volt.

Szükséges még egyszer visszatekintenünk a sötétbarnás föld alkotta rétegre is. Tekintettel arra, hogy ilyen réteget az épület déli, külső oldalánál nem sikerült megállapítani, állíthatjuk, hogy itt egy valamiféle feltöltődést temettek be, ami egy régebbi várárok betemetését jelentheti. Ezek szerint a fegyvertárat valószínűleg egy olyan helyre építették fel, melyről arra az időre már elfelejtették, hogy ott valaha egy várárok létezett, vagy egyszerűen nem tehették máshova. Ez lehet a válasz a mindkét hordozó fal melletti mély ellenfalakra is. Az épületet, már eleve laza és ingatag talajra építették, ezért szükségessé vált a pótlólagos megerősítése. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy mindegyik ellenfal, a hordozó falaknak támaszkodik úgy, hogy nem építhették őket egy időben, habár lehetséges, hogy rögtön a hordozófalak felépítése után készítették el őket. Az ingatag talaj szolgálhat magyarázatul, a keleti hordozófal repedésére is. 

A régészeti kutatások olyan elemeket is feltártak, melyek világosan bizonyítják a fegyvertár épülete előtti híd létezését. Az alépítmény és az egyéb szerkezeti elemek (egy négyzetesre faragott, vájatokkal ellátott fatörzs és ugyanolyan átmérőjű cölöp csoport az alépítmény déli oldalánál) mellett, melyek legvalószínűbben a hídhoz tartozhattak egy konzolt is feltártunk, melyre a híd támaszkodott. Az épületen folyó restaurátori kutatások olyan réseket tártak fel, melyen a hidat emelő láncokat húzták keresztül (Kladarin, Miletić, Srša, 2001.).

A tárgyi leleteket nem túl sok segítséget nyújtottak, az épülettel kapcsolatos problémák megoldásánál. A megtalált kerámiák, jellegükben az újkor évszázadainak idejét mutatják, tehát egy széles korszakét, mely a 16. századtól, a 18. századig, vagy esetleg a 19. századig tartott, ami valójában az erőd működését fogja át.


Zárszó


A „Fegyvertárnak”, nevezett hely, Kapronca (Koprivnica) város mai központjának közvetlen közelében található. Ezt az elnevezést az, az épületet viseli, mely a vár délkeleti oldalán, valamikor bejáratául szolgált. Műemlékvédelmi értelemben, egy szélesebben értelmezett komplexumnak a része volt, mely állt: egy bástyából, árkokból, sáncokból és két pajzsgátból. Az erődnek viszonylag kis része őrződött meg: a délkeleti bástya, a várfal és a várárok egy része továbbá a déli és részben a keleti pajzsgát. Az erőd építését a 16. század második felében kezdték meg. A számos fönnmaradt történeti tervrajz arról beszél, hogy az erődöt sokszor javították és átépítették. Régészeti kutatásokkal két ilyen átalakítást sikerült megállapítani. Az egyik fázisban, a fegyvertár, a város kapujaként szolgált, melyen átmenni egy felvonóhídon keresztül lehetett. A második fázisban felhagytak a fegyvertár kapukénti hasznosításával. A hidat elbontották és egy új földből készült szerkezettel egészítették ki, mely attól kezdve, a közvetlen támadástól védelmezte a fegyvertárat. A régészeti kutatás megállapította, egy valamiféle régebbi várárok létét, melyen jelenleg a fegyvertár áll. Ennek az ároknak a feladatát és keletkezési idejét ma már nem lehet megállapítani. Az árok ingatag talaja, melyre felépítették a fegyvertárat, volt az oka annak, hogy nagyon masszív ellenfalakat is építették, melyek statikailag is erősítették az épületet.


A tárgyi leletek viszonylag kis számúak. Kerámiák, állatcsontok, valamint békebeli üvegek, vagy hulladékként eldobott fém tárgyak, melyeket vagy a fegyvertár építésekor, vagy a várárok feltöltésének folyamán dobtak el. A legtöbb ami elmondható róluk, hogy jellegükben az újkor évszázadainak idejét mutatják, ami valójában az erőd teljes működési idejét átfogja.




Kapronca erődjének gipsz makettja (2004.)


Felhasznált irodalom


Feletar, D. 1989.: Podravina, Koprivnica (A Dráva mente, Kapronca)

Kladarin, B. – Miletić, D. – Srša, I.: Koprivnica. Zgrada Oružane. Izvještaj konzervatorsko-restauratorskih istraživanja, strojopis (Kapronca. A „Fegyvertár” épülete. Jelentés a műemlékvédelmi-restaurátori kutatásokról, gépelt anyag)

Kulenović, I. – Vekić, A.: Izvještaj o arheološkim istraživanjima na lokalitetu „Oružana” 2001-2002, strojopis (Jelentés a „Fegyvertárnak” nevezett hely régészeti kutatásairól, 2001-2002. gépelt anyag)

Stepinac, D. – Žmegač, A.: Zgrada Oružane i jugoistočni koprivničke tvrđave, strojopis (A fegyvertár épülete és a kaproncai erőd délkeleti bástyája, gépelt anyag)

Žmegač, A. 2000.: Bastioni kontinentalne Hrvatske, Golden marketing, Institut povijest umjetnosti, Zagreb (Bástyák a kontinentális Horvátországban, Golden marketing. Művészettörténeti Intézet, Zágráb)

Legszívélyesebb szerzői köszönet, Stjepan Lončarićnak és Amelie Vekićnek, akiknek az általuk nyújtott segítségét és tanácsait felhasználva írtam ezt a cikket.


Képek jegyzéke:


1. kép. A „Fegyvertár” épülete északról, fotó: Igor Kulenović

2. kép. Nicolo Angielini, 1566. körüli rajza, Kisari Balla György után, Bp. 2000. 182. oldal, 290. ssz. és 549. oldal, 290. kép

3. kép. Az erőd alaprajza, 1574-ben, Stipenac – Žmegač után

4. kép. Az erőd alaprajza, M. Stier, 1657. Stipenac – Žmegač után

5. kép. A híd maradványai és alépítménye, a fegyvertár déli homlokzata előtt, fotó: Igor Kulenović

GPS: É 46° 9.531 (46.158844)
K 16° 49.960 (16.832668)
Bakonybél - Monostor
Új feltöltések, frissítések
15JúnCsesznek - Vár
12JúnBarcarozsnyó - Vár
04JúnMalajesd - Vár  ▪  Döbrönte - Vár
03JúnZalaszántó - Tátika
23MájSzelindek - Vár
22MájKarakó - Vár  ▪  Bükkábrány - Temető
21MájZalaszegvár - Ókarakó
Ajánlott látnivalók
Várhegy
FelsőnyékVárhegy
Vár
OzdinVár
Keresési előzmények
Kapronca - Vár