Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sebesvár - BologaRomániaErdély és PartiumKolozs vármegye - Sebesvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

Sebesvár

Sebesvár erősségét az országot romlásba döntő 1241 -- 1242-es tatárjárás után elmúltával, nagy valószínűséggel IV. Béla király parancsára emelték a Nagyvárad – Kolozsvár közti fontos kereskedelmi és hadi út védelmére.

Története:

A XIV. század elején, amikor az Árpád-házi királyok férfiágának kihalásával eluralkodott a feudális anarchia, ezt az erődítményt is elfoglalta az egyik báró. Az első, napjainkig fennmaradt okleveles említése szerint 1319-ben már az Itáliából érkezett trónkövetelő Anjou Károly Róbert, ki évtizedes harcok után jutott a magyar trón birtokába, egyik híve, Elefánti Dezső várnagy parancsolt benne.

A XIV. század során a neve „Hunyad” volt, ezért az írásos forrásokban sokszor összekeverik a Hunyad vármegyei másik várral. 1362-től az erdélyi vajda tisztségének honorbirtoka, vagyis a királyi hivatali idő alatt a váruradalom jövedelmét megkapta a vajda.

Luxemburgi Zsigmond király 1399-ben Mircse havasalföldi vajdának adományozta oda, de 1408-ban már ismét a vajdáé. 1433-ban magánkézbe került, losonci Bánffy István és László bárók mondhatták a magukénak. A középkor további évszázadaiban végig a Bánffy főnemesi família birtokolta a katonai szempontból egyre kevéssé fontos erősséget.

A XVI. század közepétől, amikor Erdély állami önállósághoz jutott, a hatalmas török birodalommal szembeni erdélyi végvárrendszer tagja lett, ezért jelentősebb mértékben kibővítették a védőműveit, de továbbra is másodrendű szerepet játszott a magánvár.

1598-ban a nemesi rendek országgyűlést tartottak a falai között. 1660-ban a törökkel vívott vesztes szászfenesi csata után ide menekítették a halálos sebet kapott II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet a testőrségét alkotó ónodi lovasok.

Nagyvárad elfoglalásával jelentős mértékben kibővült török hódoltság idején, már csak Sebesvár őrsége akadályozhatta meg a Kolozsvár irányába induló oszmán rablóportyákat, ezért a szultán 1669-ben követelte, hogy rombolják le a végvárat, ezt az utasítást azonban Apafi Mihály fejedelemnek sikerült pénzzel elsimítania a török Portánál.

1680-ban részletes listát készítettek a Bánffy család tulajdonát képező várban, melynek falai már erősen romladoztak. Egy 1687-es feljegyzés szerint a família emberein kívül még 11 fejedelmi zsoldos és egy pattantyús {tüzér} is szolgált a fala között.

Miután Erdély visszatért a Habsburg császári és királyi ház uralma alá, Sebesvárba is császári zsoldosok vonultak be. Ismeretlen indokok alapján 1701-ben elkerülte a feleslegessé vált magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot. A Rákóczi szabadságharc idején kis létszámú őrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bóné András kuruc vezér fegyvereseinek. 1709-ig vigyázták a felkelők, majd Erdély területével együtt ismét császári uralom alá jutott.

A véres belháborút lezáró szatmári békekötés után sem rombolták le, egy 1715-ös felmérés szerint még voltak lakható részei, helységei. Romlása csak ezután, közelebbről ismeretlen időpontban következett el, amikor is a sorsára hagyták a nagyhírű végvárat.

1910-ben a fiatal, tehetséges erdélyi építész, Kós Károly elkészítette a felmérését és a helyreállítási terveit, de végül csak a kerek öregtorony lefedése készült el. Egy 2003-as terepbejárás tanúsága szerint már a torony is fedélszék nélkül árválkodik, míg a várrom belső része összedőlt, udvarát magasan benőtte a bozót.

A vár nagy ívű helyreállítása 2018-ban kezdődött meg és várható átadására 2021 tavaszán kerül majd sor. A 2020 októberében készült képek, már a közel kész állapotokat mutatják.

Leírása:

Sebesvár erősségének korai magját valószínűleg a XIII. század második felében építették fel királyi parancsra a Sebes-Körös folyó bal partjától ne messze emelkedő meredek hegycsúcsra. A településről induló középkori nyomvonalú szekérúton mintegy 15 perc alatt érjük el a várromot, melynek egykori felépítéséhez igen hasznos az 1680-ban és 1715-ben felvett leltár.

A korabeli források szerint a 80 méter hosszú és 20 méter széles, É – D-i irányban elnyúló erősség bejárata felvonóhíddal védelmezett kapu volt, mely egy hatalmas rondella udvarára nyílott. A kapun belül állt az istálló, a szekérszín és más gazdasági helyiségek sora.

Míg a vastag falú, tüzérségi ágyúállásokkal ellátott rondella a XVI. században keletkezhetett, addig a négyszögletes kaputorony és tőle D-felé lévő részek tathatók a korai magnak a szakemberek szerint. A 10 méter magas várfalak K-i és Ny-i oldalát egy-egy kisebb rondella védelmezte, míg a D-i végén emelkedik a kör alaprajzú, 25 méter magas öregtorony.

Kós Károly építész tervei alapján 1900-as évek elején védőtetővel látták el, ami 2003 körül már elpusztult. Jól megfigyelhető még a felsőbb emeletekre induló csigalépcső, és az egyes szinteket elválasztó gerendafödémek kőfalban kiképzett nyílása.

A korabeli lajstromok alapján a hosszúkás várudvar két oldalán kell elképzelni a lakóépületeket és alattuk a pincéket, ezek azonban már leomlottak, még a maradványaik is eltűntek. A helyreállítási munkáknak köszönhetően hamarosan ezeket a részleteket is újra láthatjuk majd.

Forrás:

Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 391-392.

GPS: É 46° 52.830 (46.880505)
K 22° 52.685 (22.878084)

Információk: A vár közvetlenül a falu fölött helyezkedik el. Jelzett földúton 10 perces sétával érkezünk fel a várhoz.

A 2018-ban megkezdett nagy ívű felújítást követően a vár megnyitása a nagyközönség számára 2021 tavaszán várható.

Köszönjük Füstös Raymond 2020 októberi fotóit, melyeket a már közel kész állapotokról rögzített és rendelkezésünkre bocsájtott.

Várak Kastélyok Templomok évkönyv