„… Klenovec Humski/grad Vrbovec – Verbovc vára Verbovc középkori várát, a mai horvát-szlovén határ közvetlen közelében, Klenovec Humski falu határában, a Kis és Nagy várhelynek (Malo i Veliko Gradište) nevezett területén építették fel.
A vár a legkorábbi zagorjei várak közé tartozik. Nagy valószínűséggel közvetlenül a tatárjárás után épülhetett fel. A vár a 13. században a verboveci uradalom székhelye volt, amit a 15. századtól már nagytábori uradalomnak neveztek.
Verbovecet először 1267-ben, Barleus ispán címében említették meg (Barleus comes de Vrbouch). Magának a várnak az első említése 1354-ből ered (castro Vrbouch). Verbovc a határvédelemben betöltött szerepe mellett, az egész környék igazgatási-egyházi központjának a feladatát is ellátta. Így 1269-ben, a zágrábi püspökség főesperességének a tulajdonában volt (archidiaconus de Vrbouch). A vár 1397-ben kapott nagyobb jelentőséget, amikor is a Cillei család kezébe került, akik a vár által biztosították a Szutla folyó itteni átkelőhelyét, mely Cillét (Celje) kötötte össze Krapinával. A vidék többi várától eltérően Verbovecet már nagyon korán felhagyták, így 1463-ban már, mint abolitum castrum Wrbowczet -ként említik, majd 1497-ben, mint montem Wrbowcz desertum in Ðuo castrum olim Wrbowcz extasse dicitur . Verbovc felhagyása után, a birtok székhelyét a 16. sz. első felében a közeli Kis- és Nagytáborba helyezték át. Verbovc vár felhagyásának oka ismeretlen, ám a feltárások alapján nagy valószínűséggel egy ostrom során pusztult el.
Verbovc várának romjai két, majd egyazon magasságú, egymástól egy szorossal elválasztott magaslaton találhatók.
A terepalakulatok alapján, a vár területe négy részre osztható. A vár magja az un. északi erősség (a Nagyvárnak nevezett helyen), volt, a felső-középsővár (amit a vármag és az azt határoló hegynyereg alkot), az un. déli erősség (A Kisvárnak nevezett helyen) és az alsó-középső vár, ami egy közös erődítéssel egybefogja a vár északi és déli részét. A vármag, vagy Verbovec északi erődítése, egy 273 m tszf ( 40 m relatív magasságú), három oldalról igen meredek dombon található. Megközelíteni a legkönnyebben, a várhegy déli oldala felől lehetett. Magának a vármagnak, szabálytalan sokszög alakja van. A vár a hegytető egészét elfoglalja a maga, É-D irányú, kb. 30 méteres hosszúságával és a K-Ny irányú 25 méteres szélességével. A vár övező-falait igen szilárdra építették. A homlokfalakat faragott kövekből alakították ki, míg a falmagot, erős habarccsal összekötött, tört kövekkel töltötték ki. A keleti fal vastagsága kb. 3 métert, míg a nyugati fal, kb. 2,5 métert tesz ki. A falakon belüli épületeket, csak régészeti maradványaik alapján ismerhetjük. A feltárások során, az északi fal mentén, egy földszintjén két részre osztott lakóépületre bukkantak. A lakóépület keleti sarkának és a keleti fal belső oldalának támaszkodva, egy kisebb épület volt. A vármag déli sarkában egy öregtorony maradványai találhatók, melynek éle a legkönnyebben támadható déli oldalnak fordul. Gj. Szabonak egy, a 20. szd. elején készített fényképén még jól megfigyelhetők a külső fal maradványai, melyek sziluettje élesen elüt az egész várplatót benövő dús vegetációtól. A vármag bejáratának a helye ma már nem határozható meg biztosan. Nagy valószínűséggel a nyugati várfalban nyílhatott, amihez a legkönnyebben megközelíthető déli oldalról lehetett jutni.
A vármag déli oldala alatt található a felső-középső vár. A várnak ebből a részéből mára csak egy viszonylag nagy, félköríves védőárok maradt fenn, mely fölé a felső-középsővár védofala meredt, a kapuval és felvonóhídjával. A felső-középsővár északi részét már maga a vármag alkotta. Tekintve az árok hosszát és alakját, valamint a vármag helyzetét, a felső-középsővár alakja, szabálytalan négyszög lehetett. Tekintettel arra, hogy a felső-középsővár területén nincsenek szilárd építoanyagokra utaló maradványok, így feltételezhető, hogy e várrész falai fából készülhettek (paliszád).
A verboveci vár harmadik részét a déli várrész alkotta. Noha a területén semmiféle nyoma sincs védelmi rendszernek, stratégiai elhelyezkedése miatt megállhat az a feltételezés, hogy valaha létezett ilyen. A déli várrész egy 279,5 méter tszf magasságú dombon feküdt. A két várrészt egy hegynyereg választja el egymástól, melyen keresztül ma, a Celje-Krapina közti kisebb jelentőségű út halad át.
A verboveci vár negyedik részét egy alsó-középsővárnak nevezhető erődítés alkothatta, mely a déli és az északi várrészeket köthette össze.
Az 1987-es, 1994-es és a 2001-es régészeti feltárások során a védelmi és lakóépítmények mellett számos egyéb leletre is találtak (keramikákra, kályhaszemekre, fegyverekre, stb.).…”
(Leksikografski zavod Miroslav Krleža
Engel Pál adatai szerint: „… A kiváló történész által Orbolc-nak, vagy Verbovc-nak nevezett vár és birtoka 1339-ben a Héder nembéli Koszegiek birtokában volt, majd a királyé (1339-1397.). Eztán a Cilleieké (1397-1440.).
Bővebbet: - Branko Nadilo: Védelmi építmények a Szutla folyó mellékén „Gradevinar” folyóirat 2003/55. évfolyamának 9. számában .
A vár mai állapota: A várat 2008. 03. 15-én Keserű László és Szabó Tibor társaságában jártam be. A vár egy 45 fokos oldalú, kúp alakú hegyen fekszik (rel. sztm. 40 m ). Magába a várba a déli sánc mögül induló gyalogösvényen kapaszkodva lehet feljutni. Az ösvény a délnek néző, sarkantyúszerűen kiképzett maradványok előterébe fut be. A szakirodalom, illetve a terepalakulatok alapján itt egy élével a legkönnyebben támadható oldal felé forduló, sokszögletű öreg-, vagy lakótorony lehetett. Ma ezt a rész földel borított omladékréteg fedi. A vár a várhegy teljes területét elfoglalja. Külső sáncoknak nyoma sincs, kivétel az északi oldal, ahol némi tereplépcsők figyelhetők meg. A vár jelenleg is felújítás alatt áll, melynek során, kb. 1,5- 1,8 méter magasságban visszafalazták az északi palotaszárnyat, mely a földszintjén egy hármas osztatú épület volt.
A várral szemközt, egy megközelítőleg azonos magasságú domb található, melynek felszínén, jelenleg semmilyen maradvány sem utal arra hogy erődített lett volna, ám elhelyezkedése alapján, mindenképpen integrálni kellett a vár védelmi rendszerébe.
/Szatanek József/
Forrás:
mr. sc. Krešimir Regan: Srednjovjekovni gradovi, utvrde i kašteli sjeverozapadnog Hrvatskog Zagorja
