Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Az egykori Arad vármegyében, az Erdőhát északi lábánál fekszik Bulcs község. Tőle északnyugatra, 300 méterre, a Maros bal partján, sík vidéken egy kolostor, illetve vár maradványai figyelhetők meg a „Cetate” nevű területen. A Szűz Mária tiszteletére szentelt bulcsi bencés apátságot először 1225-ben, majd 1257-ben említik. Egy István nevű világi kalandor, bencésnek álcázva magát, 1337-ben a kolostort elfoglalta, tőle csak Szigfrid garamszentbenedeki apát tudta visszaszerezni 1342-ben. A 14. század közepétől az apátsági uradalomnak egyre több tartozéka került idegen kézre. 1496-ban az aradi prépost arra hivatkozva, hogy az apátság a török pusztításai miatt igen rossz állapotba jutott és szerzetesek nélkül szűkölködik, kérte a pápát, hogy az apátságot prépostságával egyesítse. Ez a 16. század első felében végül valóban megtörtént. Amikor aztán Izabella királyné 1544 körül Patócsy Ferencnek zálogba adta Bulcsot, a szerzetesek végleg elköltöztek innen. Nem sokkal később a törökök elfoglalták az ekkor már megerődített kolostort. 1551-ben sikerült tőlük visszafoglalni, a következő évben azonban a törökök ismét elfoglalták és felgyújtották. Sokszögzáródású szentélyének romja sokáig fennállt, ezt 1871-ben bontották le. A sánccal körülvett, 140 méter átmérőjű rommezőn az 1970-es évek második felében régészeti kutatások zajlottak. Kiderült, hogy az északi sáncot a 16. századra keltezett sírok fölé emelték. A földhányás alatt egyszerű paliszád elszenesedett fagerendáinak nyomaira és 10 –12. századi kerámiára bukkantak. Az ásatás során beigazolódott, hogy sokszög alakú árok határolja a keleti, a déli és a nyugati oldalt, metszetében U alakú, meredek oldalakkal. Ezt az ötszög alaprajzú árokrendszert alószínűleg a közeli Tótváradon állomásozó Veterani tábornok csapatai készítették 1695-ben.  

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 138.